Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete

Bárkinek, bárhol – ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. Annyit tudni biztosan az ötvenmilliós, első lakás megszerzésére fordítandó kedvezményes hitelről, hogy a részletek még kidolgozatlanok. Voltaképpen akár én is megígérhetném – hogy legyek nagylelkű – a teljes népnek, végül is én is lehetnék ideig-óráig alattvalóink félve szeretett királynője. Mibe kerül, meg is ígérem, hogy mindjárt itt lesz a Kánaán, szeptemberben megmondom, hogy is néz ki. De tényleg, kinek ártanék vele. Nekem meg volna még másfél hónap nyugodt pihenésem a népszerűség áldott érzületében.

Szóval az a bárki, aki most éppen elhiszi, hogy valami neki is pottyan a választási vereségtől rettegő nagyurak osztogatási ötletei miatt, most bőszen keresgélheti, hogy hol van az a bárhol, ahol majd sütögetheti saját portáján a mindennapi szikkadt pirítóst a kedvezményes kölcsöne törlesztése közepette. És elmondhat naponta bárhány fohászt abbéli hálaadásában, hogy dicsőséges országlás tizenhatodik évében kipattant a mindent mindennél is jobban tudó szeretett vezér fejéből a nagy felismerés, hogy hát uraim és hölgyeim – a sorrend persze nem az etikettnek megfelelő, de általában így értendő – itt mintha lenne egy kis lakhatási válság is, csak eddig nem vettük észre a többi országos gond között. Valahogy nem tűnt fel, megesik ilyesmi világmegváltó harci zajban.

Nem, most már arra sincs szükség, hogy sebtibe’ CSOK-gyerekeket hozzanak össze a NER iránt érzett hálából a fedél nélkül tengődő fiatalok. Sőt, most már az sem kell, hogy fiatalok legyenek, elég, ha csórók. Pénzük azért legyen valamennyi, az önrészt, amelynek összegét amúgy annak, aki a semmiből vásárolna, hát beletelne egy ideig összespórolnia. Mondjuk egy garantált bérminimumot kereső ember – ő ugye az, aki legalább szakképzettséget, vagy középfokú végzettséget fel tud mutatni, ergo az, akinek van esélye arra, hogy senkiből bárkivé váljék a megfogalmazás szerint. Tehát van állása, fizeti a tébét legalább két éve, nem rendetlenkedett, nem kell egy buznyákni büntetést sem fizetnie holmi tüntetés miatt. Nos, ennek a mintapolgárnak két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként. Életszerű, simán megoldható.

Mert tudjuk az idézett forrástól: a magyar ember, a magyar ember már csak olyan, hogy neki mindenképpen saját ingatlan kell, véletlenül sem kifizethető, a mobilitást elősegítő bérlakás, élhető falu, város. A magyar ember csak örülni tud egy olyan hitelnek, amelynek havi részlete hasonló nagyságrendű, mint az említett, garantált minimálbér. Amelyből hopp, már több mint két évig nem költött egy fityinget sem, hogy összespórolja a beugrót. Úgyhogy talán mégsem ezek az átlagállampolgárok lesznek azok, akik kisvártatva bármit vesznek bárhol. Hogy kik lesznek akkor mégis e szenzáció kedvezményezettjei? Én nem is tudom, kik lehetnek azok, akinek bármikor van pár milla kezdő összegük, és nem jelent problémát egy közepesebb fizetésnyi havi perkálás, kedvezményesen. Hogy már a csecsemőik számára is tudjanak venni egy kis induló budai másfél szobát.

Mely kedvezményt azok fizetik ki adóikkal, akik továbbra is rissz-rossz, méregdrága albérletekben vacogva rágcsálják majd az árréssapkás inflációból jutó küszöböt. És nézik, nézik büszkén, amint a nagyságosok szerencsére újra jobb feltételekkel veszik meg csemetéiknek azokat a pecókat, amelyeket jó pénzért majd kiadnak, nekik.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. július 10-i adásában hangzott el.