Köszönjük, hogy támogatják a Klubrádiót
Publicisztika
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Esti gyors

Megbuktak? - Selmeci János jegyzete

Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.

Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete

Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.

A géniusz megint megcsinálta! - Selmeci János jegyzete
Publicisztika

A géniusz megint megcsinálta! - Selmeci János jegyzete

Hát ez is sikerült, a külpolitika géniusza, minden idők legfurfangosabb magyar miniszterelnöke végül összehozta az országnak, amit egyetlen régiós ország vezetője sem tudott; több pénzt fizetünk be a magyar költségvetésből az Uniónak, mint amennyit kapunk tőlük. Na de hogy?

Fapados – Józsa Márta jegyzete

20/07/2025 11:56

| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió

Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi …

2025. július 17. Útszélen-részlet / Jósza Márta jegyzete - 2025.07.17.
03:52
00:00

Gyerekkoromban sokszor utaztam fapadossal. Olyan vonattal, amelynek szerényebb osztályán voltaképpen kellemesebb volt utazni, mint a drágábbon, tekintve, hogy ott az üléseket nem undorító műanyag borítással húzták be. Pőre léceken ültünk olcsó pénzért, anyai gondoskodásként kaptunk valami pokrócot a popsink alá, hogy a pallók ne nyomjanak órákig látható csíkokat gyermekded ülepeink alá. Nem haladt túl gyorsan a megidézett jármű, lehetett bámészkodni, ha jött az alagút, akkor be kellett csukni az ablakokat, hogy ne áradjon be a fülkébe a gőzmozdony füstje.

Egykor ilyen volt tehát fapadossal utazni, a diszkont légitársaságok fogalma, mint szinonima nem került még bele a szótárakba. Egyébként akkortájt az iskolában is hasonló fapadokon ültünk, a különbség csupán annyi a mostani sulikhoz képest, hogy a kényelmetlenségek ellenére, sőt mellett, sőt azoktól függetlenül megtanultunk írni, olvasni, számolni. A tanárainktól, akik ezen ügyködtek, és akiknek nem kellett elmenniük tanítás helyett, vagy után egy multicéghez pénztárosnak, vagy anyagfeltöltőnek. Hogy ne halljanak éhen. Igaz, az még a huszadik század volt, nem ez a kényelmes huszonegyedik. Jó, persze multicégek sem voltak errefelé akkoriban, de az iskolában csak a padok voltak fából, az oktatás többnyire nem volt fapados ebben a régióban. Talán a gyerekorvosi orvosi rendelőkben is fából készültek az ülőalkalmatosságok. Melyeken várnunk kellett a doktor nénire, aki azonban előbb-utóbb megjelent. Mert volt, a legkisebb faluban is. Így volt értelme kibírnunk azokat a fapadokat.

Most azonban arra csodálkozhatunk rá, hogy a kortárs bulvárhősök is felfedezték maguknak. A fapadot. Olyannyira, hogy egy szerinte valamennyiünket unortodox módon felkent, magát kormányfőnek tituláló, valójában nemzetközi bulvárceleb is ilyesmivel haladt legutóbb a brüsszeli fertőbe. Ha így halad a kormányzati kommunikáció, előbb-utóbb egyenesen az uniós Gulágba. Gurulós bőrönddel. Egyébként nem először örökíttetett meg politikatörténetben, hogy valaki elrepült, ezt alátámasztandó következzen itt egy Kosztolányi-idézet, az Édes Annából, a tárgya egy különös fapados, melynek alkalmi, menekülő pilótája, ha mást nem is, legalább repülőgépet tudott vezetni.

„Kún Béla repülőgépen menekült az országból.

Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjet-ház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.

A gépet maga a népbiztos vezette.

Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett.

Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.

Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.

Karjairól vastag aranyláncok lógtak.”

Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi, a veretes templomi kelyhek és a vastag aranynyakláncok a kampány idejére a sameszok széfjeiben vészelik át a kampánycélú luxitalanítás megalázó pillanatait. Hogy gazdáik meddig lesznek kénytelenek fapadokon kuporogni, és hogy hol is lesznek majd azok a fapadok, egyelőre nem tudni. De gyanítható, hogy az ebből adódó csíkozás ottmarad a fenekükön, hasonlatosként a hatvanpusztai szavannán kóborló migráns zebrák mintázatához. Ebben a tizenöt év alatt fapadossá gyalult országban.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2025. július 17-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.

 
 Forrás: Facebook