A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Fapados – Józsa Márta jegyzete
20/07/2025 11:56
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi …
Gyerekkoromban sokszor utaztam fapadossal. Olyan vonattal, amelynek szerényebb osztályán voltaképpen kellemesebb volt utazni, mint a drágábbon, tekintve, hogy ott az üléseket nem undorító műanyag borítással húzták be. Pőre léceken ültünk olcsó pénzért, anyai gondoskodásként kaptunk valami pokrócot a popsink alá, hogy a pallók ne nyomjanak órákig látható csíkokat gyermekded ülepeink alá. Nem haladt túl gyorsan a megidézett jármű, lehetett bámészkodni, ha jött az alagút, akkor be kellett csukni az ablakokat, hogy ne áradjon be a fülkébe a gőzmozdony füstje.
Egykor ilyen volt tehát fapadossal utazni, a diszkont légitársaságok fogalma, mint szinonima nem került még bele a szótárakba. Egyébként akkortájt az iskolában is hasonló fapadokon ültünk, a különbség csupán annyi a mostani sulikhoz képest, hogy a kényelmetlenségek ellenére, sőt mellett, sőt azoktól függetlenül megtanultunk írni, olvasni, számolni. A tanárainktól, akik ezen ügyködtek, és akiknek nem kellett elmenniük tanítás helyett, vagy után egy multicéghez pénztárosnak, vagy anyagfeltöltőnek. Hogy ne halljanak éhen. Igaz, az még a huszadik század volt, nem ez a kényelmes huszonegyedik. Jó, persze multicégek sem voltak errefelé akkoriban, de az iskolában csak a padok voltak fából, az oktatás többnyire nem volt fapados ebben a régióban. Talán a gyerekorvosi orvosi rendelőkben is fából készültek az ülőalkalmatosságok. Melyeken várnunk kellett a doktor nénire, aki azonban előbb-utóbb megjelent. Mert volt, a legkisebb faluban is. Így volt értelme kibírnunk azokat a fapadokat.
Most azonban arra csodálkozhatunk rá, hogy a kortárs bulvárhősök is felfedezték maguknak. A fapadot. Olyannyira, hogy egy szerinte valamennyiünket unortodox módon felkent, magát kormányfőnek tituláló, valójában nemzetközi bulvárceleb is ilyesmivel haladt legutóbb a brüsszeli fertőbe. Ha így halad a kormányzati kommunikáció, előbb-utóbb egyenesen az uniós Gulágba. Gurulós bőrönddel. Egyébként nem először örökíttetett meg politikatörténetben, hogy valaki elrepült, ezt alátámasztandó következzen itt egy Kosztolányi-idézet, az Édes Annából, a tárgya egy különös fapados, melynek alkalmi, menekülő pilótája, ha mást nem is, legalább repülőgépet tudott vezetni.
„Kún Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjet-ház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.”
Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi, a veretes templomi kelyhek és a vastag aranynyakláncok a kampány idejére a sameszok széfjeiben vészelik át a kampánycélú luxitalanítás megalázó pillanatait. Hogy gazdáik meddig lesznek kénytelenek fapadokon kuporogni, és hogy hol is lesznek majd azok a fapadok, egyelőre nem tudni. De gyanítható, hogy az ebből adódó csíkozás ottmarad a fenekükön, hasonlatosként a hatvanpusztai szavannán kóborló migráns zebrák mintázatához. Ebben a tizenöt év alatt fapadossá gyalult országban.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2025. július 17-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
