Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Fapados – Józsa Márta jegyzete
20/07/2025 11:56
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi …
Gyerekkoromban sokszor utaztam fapadossal. Olyan vonattal, amelynek szerényebb osztályán voltaképpen kellemesebb volt utazni, mint a drágábbon, tekintve, hogy ott az üléseket nem undorító műanyag borítással húzták be. Pőre léceken ültünk olcsó pénzért, anyai gondoskodásként kaptunk valami pokrócot a popsink alá, hogy a pallók ne nyomjanak órákig látható csíkokat gyermekded ülepeink alá. Nem haladt túl gyorsan a megidézett jármű, lehetett bámészkodni, ha jött az alagút, akkor be kellett csukni az ablakokat, hogy ne áradjon be a fülkébe a gőzmozdony füstje.
Egykor ilyen volt tehát fapadossal utazni, a diszkont légitársaságok fogalma, mint szinonima nem került még bele a szótárakba. Egyébként akkortájt az iskolában is hasonló fapadokon ültünk, a különbség csupán annyi a mostani sulikhoz képest, hogy a kényelmetlenségek ellenére, sőt mellett, sőt azoktól függetlenül megtanultunk írni, olvasni, számolni. A tanárainktól, akik ezen ügyködtek, és akiknek nem kellett elmenniük tanítás helyett, vagy után egy multicéghez pénztárosnak, vagy anyagfeltöltőnek. Hogy ne halljanak éhen. Igaz, az még a huszadik század volt, nem ez a kényelmes huszonegyedik. Jó, persze multicégek sem voltak errefelé akkoriban, de az iskolában csak a padok voltak fából, az oktatás többnyire nem volt fapados ebben a régióban. Talán a gyerekorvosi orvosi rendelőkben is fából készültek az ülőalkalmatosságok. Melyeken várnunk kellett a doktor nénire, aki azonban előbb-utóbb megjelent. Mert volt, a legkisebb faluban is. Így volt értelme kibírnunk azokat a fapadokat.
Most azonban arra csodálkozhatunk rá, hogy a kortárs bulvárhősök is felfedezték maguknak. A fapadot. Olyannyira, hogy egy szerinte valamennyiünket unortodox módon felkent, magát kormányfőnek tituláló, valójában nemzetközi bulvárceleb is ilyesmivel haladt legutóbb a brüsszeli fertőbe. Ha így halad a kormányzati kommunikáció, előbb-utóbb egyenesen az uniós Gulágba. Gurulós bőrönddel. Egyébként nem először örökíttetett meg politikatörténetben, hogy valaki elrepült, ezt alátámasztandó következzen itt egy Kosztolányi-idézet, az Édes Annából, a tárgya egy különös fapados, melynek alkalmi, menekülő pilótája, ha mást nem is, legalább repülőgépet tudott vezetni.
„Kún Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjet-ház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.”
Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi, a veretes templomi kelyhek és a vastag aranynyakláncok a kampány idejére a sameszok széfjeiben vészelik át a kampánycélú luxitalanítás megalázó pillanatait. Hogy gazdáik meddig lesznek kénytelenek fapadokon kuporogni, és hogy hol is lesznek majd azok a fapadok, egyelőre nem tudni. De gyanítható, hogy az ebből adódó csíkozás ottmarad a fenekükön, hasonlatosként a hatvanpusztai szavannán kóborló migráns zebrák mintázatához. Ebben a tizenöt év alatt fapadossá gyalult országban.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2025. július 17-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
