Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Írás a falon - Szénási Sándor jegyzete
Akárhogy is fordul a választás, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt tegnap, mondta Szentpéteri Nagy Richard a Klubrádió választási műsorában, és valószínűleg igaza is van.
Fapados – Józsa Márta jegyzete
20/07/2025 11:56
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi …
Gyerekkoromban sokszor utaztam fapadossal. Olyan vonattal, amelynek szerényebb osztályán voltaképpen kellemesebb volt utazni, mint a drágábbon, tekintve, hogy ott az üléseket nem undorító műanyag borítással húzták be. Pőre léceken ültünk olcsó pénzért, anyai gondoskodásként kaptunk valami pokrócot a popsink alá, hogy a pallók ne nyomjanak órákig látható csíkokat gyermekded ülepeink alá. Nem haladt túl gyorsan a megidézett jármű, lehetett bámészkodni, ha jött az alagút, akkor be kellett csukni az ablakokat, hogy ne áradjon be a fülkébe a gőzmozdony füstje.
Egykor ilyen volt tehát fapadossal utazni, a diszkont légitársaságok fogalma, mint szinonima nem került még bele a szótárakba. Egyébként akkortájt az iskolában is hasonló fapadokon ültünk, a különbség csupán annyi a mostani sulikhoz képest, hogy a kényelmetlenségek ellenére, sőt mellett, sőt azoktól függetlenül megtanultunk írni, olvasni, számolni. A tanárainktól, akik ezen ügyködtek, és akiknek nem kellett elmenniük tanítás helyett, vagy után egy multicéghez pénztárosnak, vagy anyagfeltöltőnek. Hogy ne halljanak éhen. Igaz, az még a huszadik század volt, nem ez a kényelmes huszonegyedik. Jó, persze multicégek sem voltak errefelé akkoriban, de az iskolában csak a padok voltak fából, az oktatás többnyire nem volt fapados ebben a régióban. Talán a gyerekorvosi orvosi rendelőkben is fából készültek az ülőalkalmatosságok. Melyeken várnunk kellett a doktor nénire, aki azonban előbb-utóbb megjelent. Mert volt, a legkisebb faluban is. Így volt értelme kibírnunk azokat a fapadokat.
Most azonban arra csodálkozhatunk rá, hogy a kortárs bulvárhősök is felfedezték maguknak. A fapadot. Olyannyira, hogy egy szerinte valamennyiünket unortodox módon felkent, magát kormányfőnek tituláló, valójában nemzetközi bulvárceleb is ilyesmivel haladt legutóbb a brüsszeli fertőbe. Ha így halad a kormányzati kommunikáció, előbb-utóbb egyenesen az uniós Gulágba. Gurulós bőrönddel. Egyébként nem először örökíttetett meg politikatörténetben, hogy valaki elrepült, ezt alátámasztandó következzen itt egy Kosztolányi-idézet, az Édes Annából, a tárgya egy különös fapados, melynek alkalmi, menekülő pilótája, ha mást nem is, legalább repülőgépet tudott vezetni.
„Kún Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjet-ház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.”
Úgy tűnik, manapság a NER tájékán a kádári legendás puritánság az új luxi, a veretes templomi kelyhek és a vastag aranynyakláncok a kampány idejére a sameszok széfjeiben vészelik át a kampánycélú luxitalanítás megalázó pillanatait. Hogy gazdáik meddig lesznek kénytelenek fapadokon kuporogni, és hogy hol is lesznek majd azok a fapadok, egyelőre nem tudni. De gyanítható, hogy az ebből adódó csíkozás ottmarad a fenekükön, hasonlatosként a hatvanpusztai szavannán kóborló migráns zebrák mintázatához. Ebben a tizenöt év alatt fapadossá gyalult országban.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2025. július 17-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
