Kompetencia – Józsa Márta jegyzete

És akkor itt van még a szintén 2013-as, lassan kiskamasz korba érő úgyszintén elképzelt Bence, Máté és Levente is, ők a fiúk névsorában vannak a top háromban. Tegyük fel, hogy Hanna Budapesten született, és egy viszonylag jól működő belvárosi iskolába jár. Bence egy nyírségi görögkatolikus tanoda padjait koptatja. Anna egy borsodi zsákfaluból vagy bejut naponta a suliba, vagy nem, iskolabusz nincs, jó eséllyel szaktanár sincs. Máté egy alapítványi intézménybe jár, a szüleinek óriási összeget kellett befizetniük pusztán azért, hogy felvegyék, hogy aztán a tandíjról ne is beszéljünk.

Jázmin egy elnéptelenedő somogyi faluban lakik a családjával, naponta egy órát utazik a körzeti iskolába, de megéri, friss levegőn lakik és organikus ételeket eszik. Levente pedig állami gondozottként jár ki a legközelebbi általánosba, és a házi feladat elkészülte attól függ, hogy éppen van-e ráérő nevelő. Aki tíz másik rábízott gyerek mellett őt is ráveszi arra, hogy oldja már meg a matekpéldát. Tételezzük fel, hogy valamennyi felsorolt gyerek bőven képes arra, hogy elvégezze az általános iskolát, és megvan bennük az a lehetőség arra is, hogy tovább tanuljanak. Az nem valószínű, hogy bármikor találkoznának egymással. És hogy egymáshoz akkor mi lehet a közük? Hát az, hogy valamennyien, a közoktatásban működő minden iskola összes diákjával együtt részt vesznek egy úgynevezett kompetenciamérésben. Ez egy szakemberek által kidolgozott rendszer, amelynek az eredeti a célja, hogy minden tanuló évente egy alkalommal visszajelzést kapjon arról, hogy milyen a teljesítménye, és saját magát másokkal összehasonlíthassa. Ugyanebből az eredményből a tanárok és szülők is tudnak következtetést levonni. Ugye alapértelmezetten a gyerek-szülő-tanár szükséges ahhoz, hogy kiderüljön: mi működik és mi nem a képzésben.

Magyarországon 1848 óta van kötelező és ingyenes közoktatás, Eötvös Józsefnek köszönhetjük ugye, kinek oktatási törvénye lehetővé tette, hogy minden községben legyen iskola. Minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szüksége közálladalmi költségek által fedeztessék, ahogy akkoriban fogalmaztak. Ezek voltak keretek, a lassan száznyolcvan éves reform ezt jelentette, azt nem szabták meg, hogy melyik iskolában hogyan oktassanak. Szóval a dolgok mikéntjét a Hannácskákat és Bencéket oktató tanítókra bízták. Még ha minden bizonnyal akkoriban Máriáknak és Józsefeknek hívták inkább a nebulókat a korabeli toplisták szerint. De játszott az István, János, Erzsébet és Julianna is. Az ő iskolai teljesítményüket, legalábbis a jogalkotó szándéka szerint az mérhette, hogy honnan jutottak el hova. Egyesek poéták lettek, mások csizmadiák, harmadikok jól tudták értelmezni egy birtoklevelet, vagy remekül vezetni a cselédélet- és háztartási könyvet. El tudtak olvasni, és meg is tudtak írni egy szerelmes levelet. Az elemi iskolákban megszerzett kompetencia alapján, amelyet tehát nem az oktatási kormányzat mért, hanem az élet, és a közösség azt a tanítót becsülte meg igencsak, aki minél többeknél el tudta érni mindezt. Ha kisnemes volt a nebuló, ha frissen felszabadult jobbágy. Azaz a kompetenciamérés volt, tapasztalati alapon.

Nos, korunkban és Magyarországon az imént elképzelt gyerekek, iskolájuktól és szociális helyzetüktől függetlenül márciusban teszteket töltenek ki, melynek eredménye nem csak az iskolai osztályzatukat, hanem a felvételi lehetőségeiket is döntően befolyásolhatja majd. Tehát édesmindegy, hogy valaki az út széléről vagy egy több nyelven oktató méregdrága versenyistállóból jött, ugyanaz a mérce, és ezzel el is dőlt a további sorsa. A pontozás ugyanaz, és soha többé senki nem fogja figyelni azt, hogy a gyerek mi mindenre lenne képes. Ha például bejutna egy középiskolába, de aki nem fog – és sokan nem fognak – azok e tétel bizonyítására sem kapnak esélyt. Még szerencse, hogy ezeket a szempontokat meg sem hallotta a hatalom, pedig a pedagógusok és a szülők egyöntetűen ezt állítják. De hát kik ők, hogy figyeljenek rájuk. A döntéshozó politikusok mérhetetlen szerencséjük, hogy pártállásuk és életkoruk miatt sohasem kell kompetenciatesztet írniuk. Az eredményt anélkül is tudjuk.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen február 21-ei adásában hangzott el.