Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Nekünk ide Bős-Nagymaros kell! – Józsa Márta jegyzete
3/07/2025 18:11
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Miután Széchenyi István gatyába rázta a Dunát, a különböző rezsimeknek rendre eszébe jutott, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Nagyokat álmodtak, de nem vált be.
Egykor a gróf alapötlete az volt, hogy használjuk a folyót, arra, ami nekünk fontos: kelet és nyugat, a török porta és Bécs összekötésére, a gazdaság élénkítésre, a partján évezredek óta élő népek egyesítésére, vagy legalábbis közelítésére. Az Al-Duna és a szóban forgó szurdokvölgy, a Vaskapu szabályozása XIX. század végi mérnöki bravúr volt, akkorra érett be a Széchenyi-féle ötlet.
Későbbi rezsimeknek is eszébe jutott azután, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Ha át akarunk kelni rajta, akkor vagy csónakkal kell mennünk, vagy hidat kell építenünk, időnként jön az árvíz, csak a baj van vele. Mert mit is adott nekünk a Duna eddig? Semmit! Na jó, ivóvizet, és ezen kívül? Na jó, közlekedési útvonalat. Na jó, azt adott, de ezen kívül? Na jó, ökoszisztémát, kultúrákat, szabad levegőt, ilyesmit. Na jó, mindezeket adta, de ezen kívül semmi haszna.
E logika mentén gondolta át a hiányosságot némely kommunista rezsim, és azonmód elhatározták, hogy egy jó nagy erőművet építenek Románia és Jugoszlávia közé, ez a Vaskapu. Építése közepette leromboltak egy egész, törökök által lakott paradicsomi szigetet, Ada Kaleh a neve, Jókai Aranyember című regényéből lehet ismerős azoknak, akik szorgalmasan olvastak diákkorukban. Hogy az ökológiai károk, például az őshonos viza csaknem megtörtént kipusztulása és az onnan azóta is nyert vízienergia aránya összehasonlítható-e egy gazdasági mérlegen, azt nem tudni. De az ötlet nem volt egyedi.
Már 1956-ban megszületett a KGST nagy ötlete a folyó komplex hasznosításáról, 1963-ban pedig a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kormánybizottságai megállapodást kötöttek, hogy közösen beruházási programot dolgoznak ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésére. Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására 1989-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, majd felbontotta a szerződést a csehszlovák féllel. Amely azért megépítette a maga részét.
A Duna-kör és mások által szervezett tüntetések a rendszerváltó ifjak, köztük valószínűleg a fideszesek alapélménye, egyben sikerélménye. Ezt nem értette Horn Gyula, aki 1998-ben kezdett el nagyot álmodni. Arról, hogy, mi lenne, ha mégis.
És most Orbán Viktor is mer nagyot álmodni, talán saját, politikai pályafutását óhajtja kiváló dramaturgiával keretbe foglalni egy pártállami álom restaurációjával. Ha már az újabb Paks építése beláthatatlan messzeségbe került, így nem forralhatja tovább a Duna vizét, akkor emlékezzünk a szocializmus jeles torzójára, építsünk erőművet Nagymarosnál. Az energiaellátásban ugyan észrevétlen mennyiségű szerepük lenne a hruscsovi korszakban álmodott turbináknak, de legalább volna hova önteni azt a sok kibányászott atyai kavicsot. Bár az is lehet, hogy a rezsicsökkentő mesterterv ezúttal is unortodox módon valósul meg – és a hirtelen bedobott erőmű-terv ezúttal is maga alá temeti az egész rezsimet. Szokása szerint.
Józsa Márta jegyzete a július 3-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
Címlapi kép: Visegrád, 1989, az egyik a vízlépcsőrendszer felépítése elleni tüntetés; forrás: Fortepan/tm
