Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Nekünk ide Bős-Nagymaros kell! – Józsa Márta jegyzete
3/07/2025 18:11
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Miután Széchenyi István gatyába rázta a Dunát, a különböző rezsimeknek rendre eszébe jutott, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Nagyokat álmodtak, de nem vált be.
Egykor a gróf alapötlete az volt, hogy használjuk a folyót, arra, ami nekünk fontos: kelet és nyugat, a török porta és Bécs összekötésére, a gazdaság élénkítésre, a partján évezredek óta élő népek egyesítésére, vagy legalábbis közelítésére. Az Al-Duna és a szóban forgó szurdokvölgy, a Vaskapu szabályozása XIX. század végi mérnöki bravúr volt, akkorra érett be a Széchenyi-féle ötlet.
Későbbi rezsimeknek is eszébe jutott azután, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Ha át akarunk kelni rajta, akkor vagy csónakkal kell mennünk, vagy hidat kell építenünk, időnként jön az árvíz, csak a baj van vele. Mert mit is adott nekünk a Duna eddig? Semmit! Na jó, ivóvizet, és ezen kívül? Na jó, közlekedési útvonalat. Na jó, azt adott, de ezen kívül? Na jó, ökoszisztémát, kultúrákat, szabad levegőt, ilyesmit. Na jó, mindezeket adta, de ezen kívül semmi haszna.
E logika mentén gondolta át a hiányosságot némely kommunista rezsim, és azonmód elhatározták, hogy egy jó nagy erőművet építenek Románia és Jugoszlávia közé, ez a Vaskapu. Építése közepette leromboltak egy egész, törökök által lakott paradicsomi szigetet, Ada Kaleh a neve, Jókai Aranyember című regényéből lehet ismerős azoknak, akik szorgalmasan olvastak diákkorukban. Hogy az ökológiai károk, például az őshonos viza csaknem megtörtént kipusztulása és az onnan azóta is nyert vízienergia aránya összehasonlítható-e egy gazdasági mérlegen, azt nem tudni. De az ötlet nem volt egyedi.
Már 1956-ban megszületett a KGST nagy ötlete a folyó komplex hasznosításáról, 1963-ban pedig a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kormánybizottságai megállapodást kötöttek, hogy közösen beruházási programot dolgoznak ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésére. Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására 1989-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, majd felbontotta a szerződést a csehszlovák féllel. Amely azért megépítette a maga részét.
A Duna-kör és mások által szervezett tüntetések a rendszerváltó ifjak, köztük valószínűleg a fideszesek alapélménye, egyben sikerélménye. Ezt nem értette Horn Gyula, aki 1998-ben kezdett el nagyot álmodni. Arról, hogy, mi lenne, ha mégis.
És most Orbán Viktor is mer nagyot álmodni, talán saját, politikai pályafutását óhajtja kiváló dramaturgiával keretbe foglalni egy pártállami álom restaurációjával. Ha már az újabb Paks építése beláthatatlan messzeségbe került, így nem forralhatja tovább a Duna vizét, akkor emlékezzünk a szocializmus jeles torzójára, építsünk erőművet Nagymarosnál. Az energiaellátásban ugyan észrevétlen mennyiségű szerepük lenne a hruscsovi korszakban álmodott turbináknak, de legalább volna hova önteni azt a sok kibányászott atyai kavicsot. Bár az is lehet, hogy a rezsicsökkentő mesterterv ezúttal is unortodox módon valósul meg – és a hirtelen bedobott erőmű-terv ezúttal is maga alá temeti az egész rezsimet. Szokása szerint.
Józsa Márta jegyzete a július 3-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
Címlapi kép: Visegrád, 1989, az egyik a vízlépcsőrendszer felépítése elleni tüntetés; forrás: Fortepan/tm
