Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Nekünk ide Bős-Nagymaros kell! – Józsa Márta jegyzete
3/07/2025 18:11
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Miután Széchenyi István gatyába rázta a Dunát, a különböző rezsimeknek rendre eszébe jutott, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Nagyokat álmodtak, de nem vált be.
Egykor a gróf alapötlete az volt, hogy használjuk a folyót, arra, ami nekünk fontos: kelet és nyugat, a török porta és Bécs összekötésére, a gazdaság élénkítésre, a partján évezredek óta élő népek egyesítésére, vagy legalábbis közelítésére. Az Al-Duna és a szóban forgó szurdokvölgy, a Vaskapu szabályozása XIX. század végi mérnöki bravúr volt, akkorra érett be a Széchenyi-féle ötlet.
Későbbi rezsimeknek is eszébe jutott azután, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Ha át akarunk kelni rajta, akkor vagy csónakkal kell mennünk, vagy hidat kell építenünk, időnként jön az árvíz, csak a baj van vele. Mert mit is adott nekünk a Duna eddig? Semmit! Na jó, ivóvizet, és ezen kívül? Na jó, közlekedési útvonalat. Na jó, azt adott, de ezen kívül? Na jó, ökoszisztémát, kultúrákat, szabad levegőt, ilyesmit. Na jó, mindezeket adta, de ezen kívül semmi haszna.
E logika mentén gondolta át a hiányosságot némely kommunista rezsim, és azonmód elhatározták, hogy egy jó nagy erőművet építenek Románia és Jugoszlávia közé, ez a Vaskapu. Építése közepette leromboltak egy egész, törökök által lakott paradicsomi szigetet, Ada Kaleh a neve, Jókai Aranyember című regényéből lehet ismerős azoknak, akik szorgalmasan olvastak diákkorukban. Hogy az ökológiai károk, például az őshonos viza csaknem megtörtént kipusztulása és az onnan azóta is nyert vízienergia aránya összehasonlítható-e egy gazdasági mérlegen, azt nem tudni. De az ötlet nem volt egyedi.
Már 1956-ban megszületett a KGST nagy ötlete a folyó komplex hasznosításáról, 1963-ban pedig a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kormánybizottságai megállapodást kötöttek, hogy közösen beruházási programot dolgoznak ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésére. Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására 1989-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, majd felbontotta a szerződést a csehszlovák féllel. Amely azért megépítette a maga részét.
A Duna-kör és mások által szervezett tüntetések a rendszerváltó ifjak, köztük valószínűleg a fideszesek alapélménye, egyben sikerélménye. Ezt nem értette Horn Gyula, aki 1998-ben kezdett el nagyot álmodni. Arról, hogy, mi lenne, ha mégis.
És most Orbán Viktor is mer nagyot álmodni, talán saját, politikai pályafutását óhajtja kiváló dramaturgiával keretbe foglalni egy pártállami álom restaurációjával. Ha már az újabb Paks építése beláthatatlan messzeségbe került, így nem forralhatja tovább a Duna vizét, akkor emlékezzünk a szocializmus jeles torzójára, építsünk erőművet Nagymarosnál. Az energiaellátásban ugyan észrevétlen mennyiségű szerepük lenne a hruscsovi korszakban álmodott turbináknak, de legalább volna hova önteni azt a sok kibányászott atyai kavicsot. Bár az is lehet, hogy a rezsicsökkentő mesterterv ezúttal is unortodox módon valósul meg – és a hirtelen bedobott erőmű-terv ezúttal is maga alá temeti az egész rezsimet. Szokása szerint.
Józsa Márta jegyzete a július 3-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
Címlapi kép: Visegrád, 1989, az egyik a vízlépcsőrendszer felépítése elleni tüntetés; forrás: Fortepan/tm
