Mindannyian, akik nem náculunk el, büszkék lehetünk – Dési János jegyzete

Szombat délután Budapesten minden valószínűség szerint sok tízezer ember vesz részt egy vidám felvonuláson. Az ilyesmi minden nagyvárosban megesik – zene, tánc, buli, s annak kifejezése, hogy az emberek sokfélék ugyan, de mégis rengeteg dologban hasonlítanak egymásra, például szeretnek szabadon szeretni, mindenféle buta korlátozás és előítélet nélkül. S szeretik időnkét másoknak is megmutatni, hogy ők éppen mit gondolnak a világról. Néha ezt körmenetnek hívják, ahol furcsa ruhába öltözött emberek vonulnak, néha majálisnak, esetleg biciklis felvonulásnak. (Pont, mint a régi viccben: nem szeretem a zsidókat, a feketéket, a melegeket, a biciklistákat. A biciklistákat? Hát mi a bajod a biciklistákkal?)

Az Orbán-diktatúra fennmaradásának egyik eszköze, hogy ellenségeket gyártson a társadalom uszulásra hajlamos része számára. Akik tagjai ugyan öt éven várnak egy csípőműtétre és nem jutnak orvosi ügyeletre, az iskolában a gyerekük számtalan hülyeséget kénytelen tanulni és még a sajtos pogi ára is gyorsan emelkedik – de legalább gyűlölni lehet. Méghozzá állami támogatással és biztatással – mert a gyáva már csak ilyen. Gyűlölni azért szeret, de csak óvatosan. A legjobb azt, akit erre központilag kijelölnek, mert abból nem lehet baj, még Kossuth-díjat is lehet kapni érte. Történelmi korokban állami felhatalmazással meg is ölhető és kirabolható, de ne galoppírozzuk el magunkat ennyire. Most csak így kicsit gyűlölködünk, oly ártatlanul, hogy szív, szív, zászlócska.

A honvédő ukránok mellett, Soroson, Brüsszelen és a biciklistákon túl a melegek, az LMBTQ+ közösség tagjai lettek kijelölve ügyeletesen a gyűlölet céltáblájának. Hangzatos, ájtatos baromkodással kijelentik, hogy megvédik a gyerekeket – a mitől is? Emelje fel a kezét, aki nem akar egy ártatlan kis csöppséget megvédeni attól, hogy még a végén vénségére ereszcsatornán lecsúszva kelljen távoznia egy jobb partiból. S miután a zsebnáci segédcsapatok is felsorakoznak ilyenkor rendre, hát őket is be lehet vetni, szegény hülyék csak ennyire használhatók.

Na és ekkor kiderül, hogy mégiscsak jó valamire, hogy Budapestnek liberális a főpolgármestere, ahogy lakóinak egy jelentős része is. És az aljas politikai okokból kitervelt gyűlöletakció ellenére a megtámadottak, a szabadság mellé állnak. Állunk.

Ahol zsidóznak, ahol cigányoznak, ahol négereznek, ahol buziznak, ahol migránsoznak, ahol ukránoznak, ott senki sincs biztonságban. Se az, aki aljas politikai számításból uszít, de még az se, aki hagyja magát uszítani. Emlékszünk: Hopp, itt egy antiszemita félnáci, aki egyszer csak megtudja, hogy ő zsidó. Vagy ki ne hallott volna olyat, hogy egy melegek ellen uszító és gyűlöletkampányt vivő gyerekéről vagy közeli párttársáról derül ki, hogy hmmm.  A diktatúrák amúgy imádják a zsarolható bajbajutottakat – érthető, hogy alapos diktatúra mindig gondot fordít ellenség kijelölésére. Kulák-e vagy.

Szóval a Pride-ra mindannyian, akik nem náculunk el, büszkék lehetünk. Ahol szép, nagy és vidám Pride van – az az ország tuti jófej és élhető. A többi csak mese habbal.

Ja, és természetesen attól, hogy efféle felvonulás szerencsére Budapesten is 30 éve van, Tiborcz István (azaz tartója) még rendelkezik hét budapesti luxusszállodával, a nemzeti gázszerelő elég bátorak ahhoz, hogy jó drágán felújítsa a balatoni vasútvonalat – szerencsére az adatok eltüntetése folyik.

Pride ide-oda, a Matolcsy klán sok száz milliárd forintot lapátolt ki, aminek jelentős részét a devizahitelesekkel fizettette meg. És a hatvanpusztai zebra barátaink is jó abrakot kaptak.

Ezzel is kell foglalkozni, de ma tényleg csak legyünk büszkék.

Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2025. június 28-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában.