"Az emberek egy idő után azt mondják, hogy nem hajlandóak félni" – Szabadság körei

A Szabadság körei rendezvénysorozat legutóbbi alkalmán a hatalomról, a láthatóságról, a Pride-ról, arról, hogy zsákutcában van-e a kormány, és a polgári szerepvállalásról beszélgetett Perintfalvi Rita teológus, közgondolkodó, a Szabadság körei megalkotója vendégeivel, Hadházy Ákos független országgyűlési képviselővel és Dombos Tamással a Háttér Társaságtól. A beszélgetést Virág Zsolt, Szimpozion Egyesület ügyvivője és a Szabadság Körei közösség vezetőségi tagja moderálta.

 

Dombos Tamás, Hadházy Ákos, Perintfalvi Rita és Virág Zsolt

Fotó: Klubrádió/L.Cs.

 

Láthatóak vagytok abban, amit képviseltek és az ügyeitek, vagy belül reked a véleménybuborékon?

Annak van hatalma, aki látszik és azok, akiket megfosztanak a láthatóság erejétől egyúttal hatalom nélkülivé is válnak. Hadházy Ákos szerint a hatalomnak nem az az érdeke, hogy semmi ne látszódjon abból, amit az ellenzék közöl, hanem az elérhetőség aránytalansága: a propaganda mindenkit elér, míg az ellenzék elérése jóval kisebb a láthatóságot kap online térben.

Perintfalvi Rita arról számolt be, hogy a Mandiner sokszor szemlézi az írásait, ami jót tesz, ugyanis átüti a kormánypárti véleménybuborékot, és az írásai a másik oldalhoz is eljutnak.

Dombos Tamás az LMBTQ-közösség és a láthatóság problémáját hozta be: „az emberek rejtőzködtek, még a közvetlen környezetükben sem merték felvállalni, hogy ehhez a csoporthoz tartoznak, és a rejtőzködés miatt el sem képzeltük, hogy a szomszédaink, barátaink, munkatársaink között is lehetnek ilyen emberek, ezért nagyon fontos lépés, a láthatóságot megteremteni, előbújni és ennek a kérdésnek a tabuként kezelését megszüntetni.”

Orbán Viktor azzal, hogy betiltotta a Pride-ot zsákutcába kormányozta saját magát?

Perintfalvi Rita szerint jellemző az országra a neohomofób diskurzus: toleránsak vagyunk, de van egy vörös vonal, az ár a négy fal közé szorulás. „Azok az embercsoportok, akiktől bármilyen hatalom elveszi a lehetőségét annak, hogy látszódjanak, azok az embercsoportok nem számítanak többé embernek.”

Hadházy kifejtette, hogy a gyűlöletkeltés terepén nincs új a nap alatt: „ezeket a törvényeket már kipróbálták, gazember társadalomtudósok”. Rámutat, hogy a társadalomkutatásoknak köszönhetően a hatalom képes tökéletesen lemonitorozni, hogy mire reagálnak az emberek, tudják, kiből lehet ellenséget faragni, erre jó példa az LMBTQ közösség sarokba szorítása. A képviselő szerint az Orbán-rendszer lépései tudatosak és kidolgozottak, nem lát bennük kétségbeesett kapkodást, csupán egyetlen fordulat érte váratlanul: hogy elhalasztották az átláthatósági törvényt. A fejleményt a tüntetések sikerének könyveli el.

Dombos: „Teljesen egyértelmű, hogy a Pride-tilalom nem valamilyen ideológiai meggyőződésből következő álláspontja a kormánynak, hanem egy politikai stratégia: egy megosztó témának a beemelése, amin az emberek tudnak vitatkozni, beszélgetni. És erről beszélgetnek, nem az egészségügyről, a közszolgáltatásokról, vagy az oktatás helyzetéről.” Szerinte a Pride betiltása figyelemelterelés, és bizonyos csoportokat ezzel a témával tudnak mobilizálni. Szombaton kiderül, hogy sikerül-e megijeszteni az embereket ezzel: ha sokkal többen lesznek, akkor a társadalom megmutatja, hogy nem vevő a gyűlöletkeltésre.

Mennyire vagyunk forradalmi nép?

Perintfalvi Rita arra hívja fel a figyelmet a tüntetésekkel kapcsolatban, hogy Magyarország most tanulja azt az állampolgári munkát és aktív politikai részvételt, amelyet a 90-es években nem tudott elsajátítani.

„Tehát egyszerűen Magyarország nem demokratizálódott. Nagyon hamar csatlakoztunk az Európai Unióhoz, olyan elvárásoknak kellene megfelelünk, ahova nem jutott el még a társadalom. Most ezt a munkát pótoljuk be.”

Hadházy szerint még azelőtt ki kell vívni a tiszta választásokhoz szükséges feltételeket, mielőtt elcsalnák a választásokat.

„Azért láttunk már autoriter rendszereket megbukni, mert az emberek egy idő után azt mondják, hogy nem hajlandóak félni, nincs már olyan vesztenivalójuk, amit meg kell menteni.” Dombos szerint a változásba való beleállást a kevésbé sérülékeny társadalmi rétegeknek kell vállalnia, azonban mindenkinek fel kell tennie a kérdést önmagának, hogy mit tehet a demokráciáért a saját eszköztárának használatával.