Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Út a csillagokig – Józsa Márta jegyzete
29/06/2025 08:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Gondolhatnánk, hogy a tudomány presztízsét minden erőfeszítésével erősítő kormány ismételten sikert sikerre halmoz, a Kádár-korszak nagy országimázs-diadala után újra sikerült magyar embert juttatni, ha nem is vonattal a Balatonra, de legalább az űrbe.
Negyvenöt év után már megint az űrben vagyunk, mi, magyarok, együtt szemléljük a nyilván kiváló mérnök-kutató utazását, nem tudjuk eldönteni, hogy teljesítmény, pénz, lobbizás vagy szerencse segítette-e a jeles asztronauta kilövését. Gondolhatnánk, hogy a tudomány presztízsét minden erőfeszítésével erősítő kormány ismételten sikert sikerre halmoz, a Kádár-korszak nagy országimázs-diadala után újra sikerült magyar embert juttatni, ahogy a mostanság közkeletű vicc mondja, ha nem is vonattal a Balatonra, de legalább az űrbe.
Egykor Szojuz-36-tal, most Dragonnal, egykor az Interkozmosszal, most a SpaceX-szel folyik az űrmisszió, változnak az idők és a kurzusok. Amúgy több tízmilliárdos állami befektetés van a most kezdődött küldetés mögött, és sokan hivatkoznak, nyilván joggal arra, hogy megéri, óriási pénz van az űrgazdaságban. Ami tény, bár, ha arra gondolunk, hogy kiknek a zsebe kívánhatta meg a közpénzből finanszírozott programot, akkor tapasztalati alapon nem biztos, hogy az általános közjó lesz az első fogalom, ami felbukkan. De hát csípje kánya, valóban fontos, ha magyar név, és üzleti szempont is pörög a világ kutatási irányainak egyik élvonalában.
Az anyaföldre visszatérve azt látjuk másrészt, hogy a sikeres űrbéli kilövéssel nagyjából egyidejűleg egy kedd esti miniszterelnöki tollvonással lehetetlenültek el a bölcsészet- és társadalomtudományi akadémiai kutatások. Mert tudósok érvelő tiltakozása ellenére a mindent is jobban tudó atyafi két legyet ütött egy csapásra akkor, amikor egymaga úgy döntött: az őt zavaró bölcsészeket némi aprópénzzel kecsegtetve elparentálja az Akadémia falai közül. És átpiszkálja őket egy egyetemhez, amelynek szenátusa még nem is döntött arról, hogy számukra ez lehetőség vagy teher. Például különbség van a kutatás és az oktatás között. Egyúttal azt is demonstrálva: a maradék egyetemi autonómia is mehet a kukába, ki kérdezte őket, végül is csak párszáz éves hagyományról van szó. Vagy a legjobb lenne talán, ha az összes mihaszna bölcsészt kilőnék az űrbe, aztán keringjenek, amerre akarnak, csak ne zavarják elemző gondolataikkal a jól bevált üzleti köröket. Megjegyzem mellesleg: a mesterséges intelligencia térnyerése és más civilizációs kihívások idején mindennél nagyobb szükség van a filoszok tudására, mi több, abban is nagyon sok pénz lehet. Csak hát, jaj, ezek a firkászok kontrollálhatóak a legkevésbé, legjobb megszabadulni tőlük.
"Sic itur ad astra" azaz: így jutunk el a csillagokig. Az idézet Vergilius Aeneis-éből származik, és arra utal, hogy a dicsőség és a nagyság eléréséhez nehéz, küzdelmes úton kell haladnunk. Vergilius epikus költő volt, mai nyelvhasználattal tekinthetjük akár bölcsésznek is. Afféle romkocsmában merengő mihasznának, akinek ebben a kurzusban biztosan nem jutna sem tér, sem levegő. Ahogy nagyon sokunknak, szomorú olvasóknak, állampolgároknak sem.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
