Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Út a csillagokig – Józsa Márta jegyzete
29/06/2025 08:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Gondolhatnánk, hogy a tudomány presztízsét minden erőfeszítésével erősítő kormány ismételten sikert sikerre halmoz, a Kádár-korszak nagy országimázs-diadala után újra sikerült magyar embert juttatni, ha nem is vonattal a Balatonra, de legalább az űrbe.
Negyvenöt év után már megint az űrben vagyunk, mi, magyarok, együtt szemléljük a nyilván kiváló mérnök-kutató utazását, nem tudjuk eldönteni, hogy teljesítmény, pénz, lobbizás vagy szerencse segítette-e a jeles asztronauta kilövését. Gondolhatnánk, hogy a tudomány presztízsét minden erőfeszítésével erősítő kormány ismételten sikert sikerre halmoz, a Kádár-korszak nagy országimázs-diadala után újra sikerült magyar embert juttatni, ahogy a mostanság közkeletű vicc mondja, ha nem is vonattal a Balatonra, de legalább az űrbe.
Egykor Szojuz-36-tal, most Dragonnal, egykor az Interkozmosszal, most a SpaceX-szel folyik az űrmisszió, változnak az idők és a kurzusok. Amúgy több tízmilliárdos állami befektetés van a most kezdődött küldetés mögött, és sokan hivatkoznak, nyilván joggal arra, hogy megéri, óriási pénz van az űrgazdaságban. Ami tény, bár, ha arra gondolunk, hogy kiknek a zsebe kívánhatta meg a közpénzből finanszírozott programot, akkor tapasztalati alapon nem biztos, hogy az általános közjó lesz az első fogalom, ami felbukkan. De hát csípje kánya, valóban fontos, ha magyar név, és üzleti szempont is pörög a világ kutatási irányainak egyik élvonalában.
Az anyaföldre visszatérve azt látjuk másrészt, hogy a sikeres űrbéli kilövéssel nagyjából egyidejűleg egy kedd esti miniszterelnöki tollvonással lehetetlenültek el a bölcsészet- és társadalomtudományi akadémiai kutatások. Mert tudósok érvelő tiltakozása ellenére a mindent is jobban tudó atyafi két legyet ütött egy csapásra akkor, amikor egymaga úgy döntött: az őt zavaró bölcsészeket némi aprópénzzel kecsegtetve elparentálja az Akadémia falai közül. És átpiszkálja őket egy egyetemhez, amelynek szenátusa még nem is döntött arról, hogy számukra ez lehetőség vagy teher. Például különbség van a kutatás és az oktatás között. Egyúttal azt is demonstrálva: a maradék egyetemi autonómia is mehet a kukába, ki kérdezte őket, végül is csak párszáz éves hagyományról van szó. Vagy a legjobb lenne talán, ha az összes mihaszna bölcsészt kilőnék az űrbe, aztán keringjenek, amerre akarnak, csak ne zavarják elemző gondolataikkal a jól bevált üzleti köröket. Megjegyzem mellesleg: a mesterséges intelligencia térnyerése és más civilizációs kihívások idején mindennél nagyobb szükség van a filoszok tudására, mi több, abban is nagyon sok pénz lehet. Csak hát, jaj, ezek a firkászok kontrollálhatóak a legkevésbé, legjobb megszabadulni tőlük.
"Sic itur ad astra" azaz: így jutunk el a csillagokig. Az idézet Vergilius Aeneis-éből származik, és arra utal, hogy a dicsőség és a nagyság eléréséhez nehéz, küzdelmes úton kell haladnunk. Vergilius epikus költő volt, mai nyelvhasználattal tekinthetjük akár bölcsésznek is. Afféle romkocsmában merengő mihasznának, akinek ebben a kurzusban biztosan nem jutna sem tér, sem levegő. Ahogy nagyon sokunknak, szomorú olvasóknak, állampolgároknak sem.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
