Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Út a csillagokig – Józsa Márta jegyzete
29/06/2025 08:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Gondolhatnánk, hogy a tudomány presztízsét minden erőfeszítésével erősítő kormány ismételten sikert sikerre halmoz, a Kádár-korszak nagy országimázs-diadala után újra sikerült magyar embert juttatni, ha nem is vonattal a Balatonra, de legalább az űrbe.
Negyvenöt év után már megint az űrben vagyunk, mi, magyarok, együtt szemléljük a nyilván kiváló mérnök-kutató utazását, nem tudjuk eldönteni, hogy teljesítmény, pénz, lobbizás vagy szerencse segítette-e a jeles asztronauta kilövését. Gondolhatnánk, hogy a tudomány presztízsét minden erőfeszítésével erősítő kormány ismételten sikert sikerre halmoz, a Kádár-korszak nagy országimázs-diadala után újra sikerült magyar embert juttatni, ahogy a mostanság közkeletű vicc mondja, ha nem is vonattal a Balatonra, de legalább az űrbe.
Egykor Szojuz-36-tal, most Dragonnal, egykor az Interkozmosszal, most a SpaceX-szel folyik az űrmisszió, változnak az idők és a kurzusok. Amúgy több tízmilliárdos állami befektetés van a most kezdődött küldetés mögött, és sokan hivatkoznak, nyilván joggal arra, hogy megéri, óriási pénz van az űrgazdaságban. Ami tény, bár, ha arra gondolunk, hogy kiknek a zsebe kívánhatta meg a közpénzből finanszírozott programot, akkor tapasztalati alapon nem biztos, hogy az általános közjó lesz az első fogalom, ami felbukkan. De hát csípje kánya, valóban fontos, ha magyar név, és üzleti szempont is pörög a világ kutatási irányainak egyik élvonalában.
Az anyaföldre visszatérve azt látjuk másrészt, hogy a sikeres űrbéli kilövéssel nagyjából egyidejűleg egy kedd esti miniszterelnöki tollvonással lehetetlenültek el a bölcsészet- és társadalomtudományi akadémiai kutatások. Mert tudósok érvelő tiltakozása ellenére a mindent is jobban tudó atyafi két legyet ütött egy csapásra akkor, amikor egymaga úgy döntött: az őt zavaró bölcsészeket némi aprópénzzel kecsegtetve elparentálja az Akadémia falai közül. És átpiszkálja őket egy egyetemhez, amelynek szenátusa még nem is döntött arról, hogy számukra ez lehetőség vagy teher. Például különbség van a kutatás és az oktatás között. Egyúttal azt is demonstrálva: a maradék egyetemi autonómia is mehet a kukába, ki kérdezte őket, végül is csak párszáz éves hagyományról van szó. Vagy a legjobb lenne talán, ha az összes mihaszna bölcsészt kilőnék az űrbe, aztán keringjenek, amerre akarnak, csak ne zavarják elemző gondolataikkal a jól bevált üzleti köröket. Megjegyzem mellesleg: a mesterséges intelligencia térnyerése és más civilizációs kihívások idején mindennél nagyobb szükség van a filoszok tudására, mi több, abban is nagyon sok pénz lehet. Csak hát, jaj, ezek a firkászok kontrollálhatóak a legkevésbé, legjobb megszabadulni tőlük.
"Sic itur ad astra" azaz: így jutunk el a csillagokig. Az idézet Vergilius Aeneis-éből származik, és arra utal, hogy a dicsőség és a nagyság eléréséhez nehéz, küzdelmes úton kell haladnunk. Vergilius epikus költő volt, mai nyelvhasználattal tekinthetjük akár bölcsésznek is. Afféle romkocsmában merengő mihasznának, akinek ebben a kurzusban biztosan nem jutna sem tér, sem levegő. Ahogy nagyon sokunknak, szomorú olvasóknak, állampolgároknak sem.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
