Combfix – Józsa Márta jegyzete

Minél rövidebb, annál jobb – ez volt a hívó szava annak biztatásnak, amelyet egy magát ingyenes újságnak nevező kiadvány tett közzé olvasói számára. A kritérium nem túl bonyolult, be kell küldeni egy fotót, amin egy kurta női szoknya, esetleg forrónadrág szerepel, és az a cél, hogy minél több olvasói tekintetet vonzzon a címlapon. Hiszen nem az ántivilágban élünk, amikor még egy csipkés combfix sejtelmes látványa tette eladhatóvá a szivarfüstös férfiklubokban terjesztett magazinokat. Hozzátéve: ez nem az őseink iránt érzett áhított tisztelet hangja volt. Mert ebben az esetben elismerhetném azt is: mennyit szelídült az olvasóihoz intézett kéréseiben az orgánum. Hát hol vagyunk már attól, amikor még koldusokról, hajléktalanokról kértek elrettentő felvételeket. Hogy azokkal igazolják: a fővárosiak által megválasztott vezető AL-KAL-MAT-LAN. Ma már csak ártatlan, szívdobogtató lesifotózásra buzdítják a publikumot. Tehát a hirtelen beköszöntött melegben boldogh-boldogtalan, aki nekiindul telefonjával, fényképezőgépével az utcáknak, tereknek, szökőkutak peremének, az csak nyugodtan fotózgassa bárki lányát-unokáját, annak vádliját, combját. Egész nyugodtan kattintson képeket bármilyen mélységig, elvégre volt már itt olyan diáktüntető, akinek a szoknyája alá is sikerült bevillantaniuk kormánypárti propagandistáknak – és hol volt még akkor a harcosok csürhéje – majd a csaj fehérneműjéről publikált képek nyilvánvalóan hozzájárultak a nemzeti együttműködés további sikereihez.

Értelemszerűen a fényképek tettesei is örültek volna annak, ha az ő tinilányuk alsóholmijából lesz címlapfotó. Különösen abban az esetben, ha utódjuk történetesen nem annak a politikai krédónak révült követője, amelyet a tisztelt ősei vallanak. Hiszen ilyen esetben még az is természetes, ha egy fiú (aki mellesleg egy ötvenes, elvileg önmagáért felelős, meglett pasi) azzal magyarázza a nyolcvanas szülei ellen elkövetett gyilkos támadást, hogy apja a NER-t megtagadván sátáni szolgálatba állt. Így vessenek magukra, csak azt kapták, amit érdemeltek. Isten, Haza, Család. Aztán marad ugyanúgy a munkahelyén, esetünkben NER-közeli sajtóbirodalomban, mintha mi sem történt volna. És egyetlen haver sincs ebben böszme univerzumban, aki annyit mondott volna neki: cimbi, örülj, hogy anyád-apád él.

Magyarország 37 városában, 340-390 ezer példányban érhetők el ingyenesen a Mediaworks által terjesztett valamik, amelyeket elvileg arra szántak, hogy egy pár perces busz- vagy metróút alatt elolvashatóak legyenek. Gyújtósnak amúgy remekül alkalmasak, magam is sokszor tanúja voltam annak, amikor e kétségkívül praktikus célra gyűjtötték be a példányokat. De hogy bele is lapozzon valaki, és hozzá jusson a neki egyenest a Karmelitából dedikált üzenethez, ehhez kell a vonzerő. Amiről éppen beszélünk, az ősi emberi szokás, a neve kukkolás, pontosabban az olvasóknak arra való felbujtása. Büntetőjogi fogalma pedig a szeméremsértés, két évig terjedő szabadságvesztés is járhat érte.

Tehát az idei nyárnak az ingyenes NER-utcalap által gerjesztett könnyed sikkje az össztársadalmi bántalmazásra való nemzeti felhívás. Zászló, boka, zászló, comb, zászló, punci, a legjobb fotók alkotói között, reméljük, kisorsolnak majd egy felcsúti zebracsődört. Vagy annak valamilyen témába illő alkatrészét.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorban hangzott el 2025.06.05-én, a lejátszóra kattintva meghallgathatja. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)