Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
16/03/2026 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Szól?
Szól.
És mitől szól?
Attól, hogy a hallgatók összedobják a költségeit félévről félévre. Ettől szól Magyarország szinte utolsó közszolgálati rádiója. Csak szólok, hogy éppen most készülünk fel a következő félév túlélésére. Végülis valakinek szólnia kell a valóságról is.
És most éppen erről akarok szólni.
Nyilván ismerik a régi viccet, amely szerint Kohn váratlanul hazamegy és ott találja a feleségét az ágyban Grünnel.
Kohn meglepetésében csak annyit tud kinyögni: de hiszen te a Grünnel henteregsz itt. Mire a felesége: ugyan már nincs itt semmiféle Grün. Kohn erre azt feleli, dehogynem, hát látom. Mire a feleség: Te Kohn, te most kinek hiszel inkább? Nekem vagy a saját szemednek?
És tessék, előttünk a Fidesz teljes kommunikációs apparátusa. Nyilvánvaló dolgokat tagadnak le, hazudnak rendületlen és ha valakinek feltűnik esetleg mindez, akkor a hűség próbájává teszik a dolgot. Te kinek hiszel? A szemednek vagy a hazug vezérnek.
Többen voltak március 15-én a Fidesz közpénzből megrendezett párttaggyűlésén a Kossuth téren. De hiszen nyilvánvalóan ez sem igaz. Sebaj. Kinek hiszel? Szerencsére jókora apparátust sikerült a lopott pénzekből összerakni, hogy lelkesen bólogathassanak, nehogy már a szemednek higgy.
Ukrajna a mi ellenségünk. De miért is lenne az. Hogyan lehet egy megtámadott országgal így viselkedni? Gátolni, ahol csak lehet a védekezésben, az ellenségét támogatni? Mi a jó ebben nekünk? Nyilván semmi, de kinek hiszel és kész. Közben társadalom-lélektanilag az ukrán korunk zsidója az orbáni retorikában, ami igen undorító dolog, de sebaj. Ne dőlj be a szemednek, a valóságnak, hiszen látni csak a fideszes lelkével lát jól az ember. Na ja.
Magyarországon rendben van az egészségügy. Igaz, három-négy évet vársz egy csípőműtétre, ultrahangról ne is álmodj, a pszichiátereknek lázadniuk kell egy alkalmatlan, de hatalmi gőggel megvédett vezető ellen és a többi. De itt minden ok. Kinek hiszel a szemednek vagy a propagandának?
És a példák vég nélkül folytathatóak. Az ukránoktól ellopott pénztől kezdve odáig, hogy a hatvanpusztai uradalom édesapám félig kész mezőgazdasági üzeme. Zebrástúl, 19 lépcsőházastúl, 15 fürdőszobástúl, steakelőskészőstűl, pincerendszertől kezdve az elpusztított műemlék épületig.
A hazugságok sorát egy ideig jó elhinni, sokkal kényelmesebb, mint szembenézni az igazsággal, mely szerint a kedves Kohnné, hmm hát Grünnel jobban érzi magát, mint a drága férjével. Csak egy idő után azért a valóság mégiscsak jobban meghatározza az életünket.
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra. Valószínűleg még azok is akik két ukránozás közben elandalodnak egy jó Brüsszelezésen, sejtik azért, hogy mégiscsak jobb Európában élni, mint Vlagyivosztok-alsón.
A valóság tegnap Magyar Péter beszédében jelent meg, aki egy miniszterelnök-jelölthöz méltó, megfontolt beszédet mondott. Most már csak az szükséges, hogy a mi barátaink, akik egyelőre még nem mernek a saját szemüknek hinni, nehogy megbuktassák.
S mi különbség Orbán és Magyar között? Lehet erről is egy vicc?
Kohn hazamegy és látja, hogy a felesége Grünnel hentereg az ágyban. Összecsapja a kezét és felkiált: Tudtam, tudtam.
Mire a felesége csak annyit mond: De ő még most is tud.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2026. március 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)