A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
A géniusz megint megcsinálta! - Selmeci János jegyzete
Hát ez is sikerült, a külpolitika géniusza, minden idők legfurfangosabb magyar miniszterelnöke végül összehozta az országnak, amit egyetlen régiós ország vezetője sem tudott; több pénzt fizetünk be a magyar költségvetésből az Uniónak, mint amennyit kapunk tőlük. Na de hogy?
Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Ünnep előtt - Dési János jegyzete
13/10/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ha szabadon áramolhatnak az eszmék, ha akár primitív szappanoperákból is, de megérthetik, hogy az a másik, akit meg kellene ölni, az is csak egy ember.
Kedd este kezdődik a zsidó ünnep, a Szimhat Tora, a Tóra – Mózes öt könyve – örömünnepe. A zsidó naptár szerint éppen két évvel ezelőtt ezen a napon támadták meg a gázai terroristák Izraelt, megölve több mint 1200 embert és sokakat elrabolva. Az életben maradt túszokat most az ünnep előtt engedték el. Ám sokaknak legfeljebb, ha a holtteste juthat haza.
Kezdjük egy régi történettel.
Egy európai utazó valamikor régen összebarátkozott egy sejkkel. A sejk eldicsekedett az utazónak gazdagságával, kényét-kedvét szolgáló háza népével, végül azzal, hogy az ő emberei mindenre képesek. Rögtön be is bizonyította a velencei kereskedőnek. Behívatta néhány katonáját, kettőnek megparancsolta, hogy azonnal szúrja szíven saját magát. A katonák szó nélkül, arcukon boldog mosollyal lettek öngyilkosok. Másik két fiatalnak azt mondta, ugorjanak le az erődítmény magas faláról. Azonnal a mélybe vetették, s a köveken zúzták halálra magukat. A kalifa még szívesen dicsekedett volna azzal, mi mindenre tudja rávenni az övéit, de az utazónak ennyi is éppen elég volt. A vendéglátó elmagyarázta: ezek az emberek úgy gondolják, ha az igaz hitért halnak meg, akkor a paradicsomba kerülnek, a szépséges hurik közé – s örök boldogság lesz az osztályrészük. Az ő parancsára még ilyen értelmetlenül is képesek eldobni az életüket, hátha még tényleg egy szentnek tartott célt állítanak eléjük. Úgyhogy – bocsátotta útjára a kereskedőt – vigye el a hírét az övéinek, jó lesz, ha vigyáznak. A történetet jó 75 évvel ezelőtt tette közzé Ráth-Végh István egyik könyvében.
Persze ahhoz, hogy öngyilkos fanatikusokról s a fölöttük álló, őket gátlástalanul kihasználó terroristákról értesüljünk, még könyvek sem kellenek, elég bekapcsolni a rádiót. S mégis újra és újra meglepődünk azon, hogy ilyesmi létezik. Mintha nem tudnánk, hogy mindig akadnak olyanok, akik bármire kaphatók, s olyanok, akik ezt kihasználják. Ma az efféle fanatikusok nem feltétlenül maguk akarnak meghalni. Hanem halálba küldik a körülöttük élőket. A tizenéves palesztin fiúcska, aki a testére erősített bombával elvegyül kortársai között, meghúzza a zsinórt és velük együtt a levegőbe röpül. Mi viszi rá erre? Mit hallhatott, mit mondhattak neki? Kik azok, akik talán hosszú évekig tömik a fejét mindazzal az elképesztő esztelenséggel, amelynek hatására boldogan indul meggyilkolni másokat és saját magát? Miért nem vonzzák eléggé a világi hívságok? S ha meg is fejtjük mindezt, van-e ellenszerünk? Tud-e a civilizáció segíteni rajtuk? Meg tudja-e menteni őket saját maguktól is, és így megvédeni potenciális áldozataikat? Mit kell tenni vajon ahhoz, hogy azok a gyilkosok, akik eddig egy kényelmesnek remélt hotelszobából vagy egy jól védett, minden földi jóval ellátott palotából irányítják az eseményeket, ne találhassanak ilyen halálra szánt kiskatonákat?
Egyrészt az egyik ellenszer talán a globalizmus lehet. Minden bajával, hibájával – melyeket napestig sorolhatnánk. Mégis ez a világot kis faluvá összekapcsoló tömegkommunikáció lehet az, amelyik kihúzhatja a (varázs)szőnyeget a terrorista-vezérek alól.
Másrészt nem véletlen, hogy azok, akik kétely nélküli fanatikusokat akarnak, mert gondolkozni tudó, információkhoz jutó, a világban széttekinteni képes lények tán kételkednének bennük, mind zárt világot akarnak, a globalizáció, a demokrácia, a nyitott társadalom, a gondolkodó emberek ellenségei. Gyilkosok és potenciális gyilkosok.
Golda Meir izraeli miniszterelnöktől szokták idézni tulajdonképpen mégis a megoldást: „Akkor lesz béke, ha az arabok jobban szeretik majd a saját gyerekeiket, mint amennyire gyűlölnek minket.”
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. október 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)