Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Ünnep előtt - Dési János jegyzete
13/10/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ha szabadon áramolhatnak az eszmék, ha akár primitív szappanoperákból is, de megérthetik, hogy az a másik, akit meg kellene ölni, az is csak egy ember.
Kedd este kezdődik a zsidó ünnep, a Szimhat Tora, a Tóra – Mózes öt könyve – örömünnepe. A zsidó naptár szerint éppen két évvel ezelőtt ezen a napon támadták meg a gázai terroristák Izraelt, megölve több mint 1200 embert és sokakat elrabolva. Az életben maradt túszokat most az ünnep előtt engedték el. Ám sokaknak legfeljebb, ha a holtteste juthat haza.
Kezdjük egy régi történettel.
Egy európai utazó valamikor régen összebarátkozott egy sejkkel. A sejk eldicsekedett az utazónak gazdagságával, kényét-kedvét szolgáló háza népével, végül azzal, hogy az ő emberei mindenre képesek. Rögtön be is bizonyította a velencei kereskedőnek. Behívatta néhány katonáját, kettőnek megparancsolta, hogy azonnal szúrja szíven saját magát. A katonák szó nélkül, arcukon boldog mosollyal lettek öngyilkosok. Másik két fiatalnak azt mondta, ugorjanak le az erődítmény magas faláról. Azonnal a mélybe vetették, s a köveken zúzták halálra magukat. A kalifa még szívesen dicsekedett volna azzal, mi mindenre tudja rávenni az övéit, de az utazónak ennyi is éppen elég volt. A vendéglátó elmagyarázta: ezek az emberek úgy gondolják, ha az igaz hitért halnak meg, akkor a paradicsomba kerülnek, a szépséges hurik közé – s örök boldogság lesz az osztályrészük. Az ő parancsára még ilyen értelmetlenül is képesek eldobni az életüket, hátha még tényleg egy szentnek tartott célt állítanak eléjük. Úgyhogy – bocsátotta útjára a kereskedőt – vigye el a hírét az övéinek, jó lesz, ha vigyáznak. A történetet jó 75 évvel ezelőtt tette közzé Ráth-Végh István egyik könyvében.
Persze ahhoz, hogy öngyilkos fanatikusokról s a fölöttük álló, őket gátlástalanul kihasználó terroristákról értesüljünk, még könyvek sem kellenek, elég bekapcsolni a rádiót. S mégis újra és újra meglepődünk azon, hogy ilyesmi létezik. Mintha nem tudnánk, hogy mindig akadnak olyanok, akik bármire kaphatók, s olyanok, akik ezt kihasználják. Ma az efféle fanatikusok nem feltétlenül maguk akarnak meghalni. Hanem halálba küldik a körülöttük élőket. A tizenéves palesztin fiúcska, aki a testére erősített bombával elvegyül kortársai között, meghúzza a zsinórt és velük együtt a levegőbe röpül. Mi viszi rá erre? Mit hallhatott, mit mondhattak neki? Kik azok, akik talán hosszú évekig tömik a fejét mindazzal az elképesztő esztelenséggel, amelynek hatására boldogan indul meggyilkolni másokat és saját magát? Miért nem vonzzák eléggé a világi hívságok? S ha meg is fejtjük mindezt, van-e ellenszerünk? Tud-e a civilizáció segíteni rajtuk? Meg tudja-e menteni őket saját maguktól is, és így megvédeni potenciális áldozataikat? Mit kell tenni vajon ahhoz, hogy azok a gyilkosok, akik eddig egy kényelmesnek remélt hotelszobából vagy egy jól védett, minden földi jóval ellátott palotából irányítják az eseményeket, ne találhassanak ilyen halálra szánt kiskatonákat?
Egyrészt az egyik ellenszer talán a globalizmus lehet. Minden bajával, hibájával – melyeket napestig sorolhatnánk. Mégis ez a világot kis faluvá összekapcsoló tömegkommunikáció lehet az, amelyik kihúzhatja a (varázs)szőnyeget a terrorista-vezérek alól.
Másrészt nem véletlen, hogy azok, akik kétely nélküli fanatikusokat akarnak, mert gondolkozni tudó, információkhoz jutó, a világban széttekinteni képes lények tán kételkednének bennük, mind zárt világot akarnak, a globalizáció, a demokrácia, a nyitott társadalom, a gondolkodó emberek ellenségei. Gyilkosok és potenciális gyilkosok.
Golda Meir izraeli miniszterelnöktől szokták idézni tulajdonképpen mégis a megoldást: „Akkor lesz béke, ha az arabok jobban szeretik majd a saját gyerekeiket, mint amennyire gyűlölnek minket.”
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. október 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)