A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Időutazás – Józsa Márta jegyzete
14/09/2025 08:09
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
pubGondolatok a nyolcvanas évekről, Pécs környékéről, bányászokról, úttörőkről, és a mai kilátásokról. Tippek, hogy ne legyen sem időutazás, sem nosztalgia, sem extrém turizmus a környéken kirándulni.
Pécsről Sikondára a Komló felé vezető úton töményen lehet találkozni múlttal és jövővel. Az autóbusz Meszesen át kanyarog, ez az egyik városnegyed, ahol egykor bányászok éltek.
Fizetésnapokon százforintosokat dobáltunk szét, mondta nekem egy egykori szénbányász, tetszik tudni, olyankor még a fák is kezicsókolommal köszöntek. A nyolcvanas évekről, pontosabban annak emlékéről van szó, amikor még Baranya megye több települése is virágzó bányaváros, vagy falu volt. Pécsett is két lakótelep őrzi a bányászmúlt, és az egykori privilégiumok alig fellelhető emlékét. Amikor igaz, hogy rendszerint a halállal is való szembenézést jelentette a sújtóléggel fenyegető tárnákban való mindennapi műszak, továbbá a szilikózis és a nehéz fizikai munka összes járulékos betegsége, de nem kellett rezsit fizetni, a gyereknek adott volt a lehetőség tanulni, és bár a szemkörnyékről lemoshatatlan szénpor miatt is minden bányász azonnal felismerhető volt az utcán, ez első sorban társadalmi rangot jelentett.
A Pécs-meszesi, ötvenes évekbeli lakótelepek népe már a hetvenes-nyolcvanas években modernebb tömbházakba költözött, a helyükre többnyire olyan roma családok jöttek, akik közül korábban sokan a környékbeli erdőkben, telepeken laktak. A bányák, később egyéb vállalkozások is felfigyeltek a kihasználatlan munkaerőforrásra, és egész csapatnyi, többnyire beás cigányok váltak szén-, majd uránbányászokká is. Ők voltak azok, akik az akkorra már tehetősebbé váló korábbi generáció lakásait megkapták, és – ahogy azt mondani szokták –, elindultak a polgárosodás útján. Vagy legalábbis a rengeteg nehéz fizikai munkával járó, ám mégis valamilyen megélhetést jelentő rendszeres fizetésig tartó munkássorsig.
A folyamat a rendszerváltásig tartott. Az itt nem vitatandó gazdasági paradigmaváltás egyszerre jelentett, és jelent ma is szociális traumát a mecseki bányászat szereplői számára. A szépséges szerpentineken haladva látszanak a megoldási kísérletek nyomai is: az egykori, zömmel berobbantott bányászaknák környékén kalandparkkal, ilyen-olyan ipari zónák kísérletével próbálkoznak azok a túlélők, akiket általában a rendszerváltás veszteseinek szoktunk nevezni. És akiknek a nyertesek – mert ahol vesztes van, ott nyilván akad valaki nyerő is – közmunkát osztottak vissza.
Több mint harmincöt éves adósságról beszélünk, a sokat említett tudásipar például megoldhatná a térség gondját. Hogy ne legyen sem időutazás, sem nosztalgia, sem extrém turizmus eljutni ma mondjuk Pécsről Sikondára, a korabeli bányászcsemetéknek oly sok örömöt adó egykori úttörőtáborba.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. szeptember 11-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
