Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Varázshegy - Józsa Márta jegyzete
A súlyos terhet nem véletlenül kell cipelnie önnön testén Pannónia géniuszának. Éppen akkor kellett hirtelen elhagynia jégsapka alatt fekvő, és csakis általa legjobban irányítható hazáját, amikor majdnem a fején találta a rezsiszöget.
Trump által homályosan - Szénási Sándor jegyzete
A dolog egyébként nem vicc. A 25. alkotmánykiegészítés szerint a kormánytöbbség, és az alelnök javaslatára, nyilván egy vizsgálat után, a kongresszus alkalmatlannak nyilváníthatja az elnököt.
Időutazás – Józsa Márta jegyzete
14/09/2025 08:09
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
pubGondolatok a nyolcvanas évekről, Pécs környékéről, bányászokról, úttörőkről, és a mai kilátásokról. Tippek, hogy ne legyen sem időutazás, sem nosztalgia, sem extrém turizmus a környéken kirándulni.
Pécsről Sikondára a Komló felé vezető úton töményen lehet találkozni múlttal és jövővel. Az autóbusz Meszesen át kanyarog, ez az egyik városnegyed, ahol egykor bányászok éltek.
Fizetésnapokon százforintosokat dobáltunk szét, mondta nekem egy egykori szénbányász, tetszik tudni, olyankor még a fák is kezicsókolommal köszöntek. A nyolcvanas évekről, pontosabban annak emlékéről van szó, amikor még Baranya megye több települése is virágzó bányaváros, vagy falu volt. Pécsett is két lakótelep őrzi a bányászmúlt, és az egykori privilégiumok alig fellelhető emlékét. Amikor igaz, hogy rendszerint a halállal is való szembenézést jelentette a sújtóléggel fenyegető tárnákban való mindennapi műszak, továbbá a szilikózis és a nehéz fizikai munka összes járulékos betegsége, de nem kellett rezsit fizetni, a gyereknek adott volt a lehetőség tanulni, és bár a szemkörnyékről lemoshatatlan szénpor miatt is minden bányász azonnal felismerhető volt az utcán, ez első sorban társadalmi rangot jelentett.
A Pécs-meszesi, ötvenes évekbeli lakótelepek népe már a hetvenes-nyolcvanas években modernebb tömbházakba költözött, a helyükre többnyire olyan roma családok jöttek, akik közül korábban sokan a környékbeli erdőkben, telepeken laktak. A bányák, később egyéb vállalkozások is felfigyeltek a kihasználatlan munkaerőforrásra, és egész csapatnyi, többnyire beás cigányok váltak szén-, majd uránbányászokká is. Ők voltak azok, akik az akkorra már tehetősebbé váló korábbi generáció lakásait megkapták, és – ahogy azt mondani szokták –, elindultak a polgárosodás útján. Vagy legalábbis a rengeteg nehéz fizikai munkával járó, ám mégis valamilyen megélhetést jelentő rendszeres fizetésig tartó munkássorsig.
A folyamat a rendszerváltásig tartott. Az itt nem vitatandó gazdasági paradigmaváltás egyszerre jelentett, és jelent ma is szociális traumát a mecseki bányászat szereplői számára. A szépséges szerpentineken haladva látszanak a megoldási kísérletek nyomai is: az egykori, zömmel berobbantott bányászaknák környékén kalandparkkal, ilyen-olyan ipari zónák kísérletével próbálkoznak azok a túlélők, akiket általában a rendszerváltás veszteseinek szoktunk nevezni. És akiknek a nyertesek – mert ahol vesztes van, ott nyilván akad valaki nyerő is – közmunkát osztottak vissza.
Több mint harmincöt éves adósságról beszélünk, a sokat említett tudásipar például megoldhatná a térség gondját. Hogy ne legyen sem időutazás, sem nosztalgia, sem extrém turizmus eljutni ma mondjuk Pécsről Sikondára, a korabeli bányászcsemetéknek oly sok örömöt adó egykori úttörőtáborba.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. szeptember 11-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
