Minden mentes közteher - Józsa Márta jegyzete

Nem a NAV szól tehát, amely amúgy minden adatunkra rálát, hanem aki kapja, marja. Szép kampánygesztus, különösen, hogy természetesen újra a jól kereső családok járnak nagyon jól. Véletlenül sem azok a három- vagy többgyerekesek, ahol például az anyáknak gyerekeik főállású nevelése, vagy azok esetleges betegsége, vagy a lakóhelyük adottságai miatt, vagy a gyereknevelés közben kimaradt karrierlehetőség miatt nem volt, nincs, talán nem is lesz módjukban dolgozni. És a gyermekeiket egyedül nevelő apák sem jogosultak a kedvezményre, mert hát ők ugye nem szültek, az úgynevezett Alaptörvény elvárásainak eleget téve.

Egyelőre nehezen kiszámíthatóak az unortodox adópolitika társadalmi következményei. Viszont a költségvetési fejlemények kalkulálhatók. Feltehetően újabb adókkal, és/vagy egy komolyabb inflációval igyekszik majd a bármilyen jövendő gazdasági kormányzat kompenzálni, hogy a hatalma elvesztésétől rettegő mai kormányfő – saját bevallása szerint - megvárta, ameddig a pénzügyminisztere félrenéz. Hogy azután bezsebeljen magának egy mindannyiunknak százmilliárdokba kerülő választási tapsot. Kacsintgatni is lehet erre-arra, a munkáltatói logikától sem áll például távol az, hogy inkább felvesz egy több gyerekes anyát ugyanarra a pozícióra, mint egy egy-, vagy kétgyerekest, mondván, hogy előbbi után nem kell szja-t fizetni. Nagyobb fizetést így nem kap majd az ily módon álláshoz jutó sokgyerekes, de a munkáltató jól járhat.

Nem kevés tapasztalatunk van arról, hogy a kedvezményeket lenyelik azok, akik erősebb pozícióban vannak. Elég ránézni a bankokokra vagy kereskedelmi láncokra: arra vannak szoktatva, hogy a kormány által rájuk rótt extra adóikat ránk, fogyasztókra terheljék. Az is kódolva lehet a rendszerben, hogy egyik anyát kijátsszák a másik ellen, egy egyedülálló kétgyerekes anya, aki még fizet adót, és fizetni is fog, például azért, mert már elmúlt negyven éves, pusztán az alacsonyabb gyerekszám miatt kerülhet hátrányba egy állásinterjún, Vagy egy, a KATA kinyírása által anno meggyötört kisvállalkozásban simán megeshet, és hát hülyék volnának nem így tenni, hogy a fő kereső ezentúl az adómentes anya lesz. Ami jelenti majd azt, hogy az apának alig lesz nyugdíja. Ezek a rendszer legális kiskapui.

A most induló adómentesség nagyjából 250 ezer anyát érinthet, ami szavazatszámban nem olyan sok, de ha beleszámoljuk a családtagokat is, akkor felcsúszhat ennek két-háromszorosára a szavazatvásárlás. Már ha ez működik automatikusan. Mert azért megeshet, hogy sok anya arra is gondolna: adófizetőként jobban beleszólhatna a dolgokba, például felajánlhatná a közteher egy részét annak, akinek a gyereke az övé mellett éhezik a suliban. Az ellenben némi vigaszt jelenthet, hogy legalább az adóját nem költik majd márvány fürdőkádra egy atyai mezőgazdasági üzemben.

Ergo - nagycsaládos anyaként is mondom - számolhatunk egy olyan kedvezménnyel, amelynek költségvetési fedezetéről nem tudunk semmit. Alighanem számolni tudó kormánytagok is vakargatják most emiatt a fejüket. Az viszont világos, hogy minél többet keres valaki, annál többet kap vissza. És akinek nincs miből visszakapnia, az – ahogy szofisztikált megfogalmazásaikról közismert országló atyáink szavakba öntötték - annyit is ér. A csekket majd perkáljuk valamennyien, ÁFÁ-ban, inflációban, eltűnő családi pótlékban, megszűnő közszolgáltatásban. A lényeg a jó korteshadjárat, dőljön a bankó tétre, helyre, befutóra. Rendszer mindenesetre van az elgondolásban. Úgy hívják, hogy NER.