Most jó igazán magyarnak lenni!

Azoknak a hatalom- és pénzéhségtől, továbbá gőgtől elvakultaknak szól ez a jegyzet, "akik még nem tudják, hogy meglesz ám mindennek a böjtje. Úgyhogy olvassanak csak, ha jut idejük egy-két focivébé, pompázatos vadászat és maláj maffiózóval való lélegeztetőgép-csencselés mellett." Nekik még jutott elég tanár, de nem figyeltek oda, ezért megérdemlik a szekundát.

"Maradt a jól bevált módszere a reménykeltésnek: az örökzöld burgonyaosztás. Azért ne lankadjunk, törhetjük rajta a fejünket, hogy ezzel most melyik lobbi szedi meg degeszre magát."

"... nem tudjuk kifizetni a villanyszámlát, hát akkor most ezt kell elviselnünk, nyakunkon a hét szűk esztendő. De a szánkat akkor sem tátjuk ki. Persze azt, hogy az egyesek szerint darabjaira hullott Németországban a kormány fizeti a decemberi villanyszámlákat, hogy az állítólag no-go zónákban didergő rettegő németek egy lélegzethez jussanak, már nem jut azokhoz a csendes, visszahúzódó konzervatívokhoz, akik be nem kapcsolnák a Klubrádiót." Józsa Márta jegyzete.

A hivatalos szegényügy számára mindig is dilemmát jelentett, hogy a szegények segítése az állam, az egyház vagy a társadalom feladata-e, így a megoldások mindig kompromisszumot tükröztek. Amelyekből mi mást kellett volna tenni – mint tanulni. Hogy hogyan lehet hatékonyan és jól elkölteni az adófizetők pénzét.

"Mert akkoriban úgy éreztük, hogy meg lehet szólítani azokat, akik a rendszerváltás előtti évtizedek vesztesei voltak. Az ’56-os forradalmárokat. A névleg a hatalmon levő, kizsigerelt munkásokat. A mindig is perifériára szorított és gondosan ott is tartott romákat. Az emigránsokat. A parasztokat. A belső emigrációba kényszerült, vagy azt választó értelmiségieket."

"Legyen a szabadság a következő nemzeti konzultáció témája. És egyúttal a legújabb állampolgári vizsga kicsiknek és nagyoknak."

A kormány végre megtalálta a megoldást a télre: ne legyen suli. Így legalább az állam is spórolni tud, és ezt még érvnek is nevezik.