Tiszta lapok – Józsa Márta jegyzete
21/06/2026 12:11
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Miközben a magyar társadalom azon agyal, hogy mit is kezdjen a nem is olyan közelmúltjával, meg az elvileg tiszta lapot jelentő közeljövőjével, arra ébredtünk, hogy feltehetően hazánk lesz az első ország a világon, ahol megszűnt az országos napi sajtó.
Az ókori Rómában az iskolákban a diákok viasztáblákra írtak. Ha ezek beteltek, akkor felmelegítették a mai irkák elődjeit, elsimították az ákombákomokat, és új, tiszta felületet hoztak létre. Amelyeket persze újra össze lehetett karistolni, szavakat, gondolatokat róva rájuk. Ezt a műveletet ma úgy ismerjük: tabula rasa, azaz a tiszta tábla kialakítása. Ez jár mindenkinek.
Miközben a magyar társadalom azon agyal, hogy mit is kezdjen a nem is olyan közelmúltjával, meg az elvileg tiszta lapot jelentő közeljövőjével, arra ébredtünk, hogy feltehetően hazánk lesz az első ország a világon, ahol megszűnt az országos napi sajtó. A postaládákból már három hete hiányzik a Népszava, az egyetlen megmaradt klasszikus újság, a szerkesztőség egyszerűen süket fülekre talál, ha megpróbál reklamálni a tulajdonosnak. A nagymúltú, és gyalázatos jelenű megyei napilapok egyike-másika még tartja magát, de nem sok a remény arra, hogy városok és falvak népe bármikor is találkozzon azzal, hogy nyomtatott betűvel kezdi a napot. Ami még azt figyelembe véve is gyalázatos, hogy amit az elmúlt években olvashattak, az pontosan mutatja, hogy mi a különbség a központosított, kegyetlen propaganda, és az újságírás között.
Másrészt kutatók sokszor hangsúlyozzák: a papíron való olvasás bizonyítottan javítja a szövegértést, elősegíti az elmélyült fókuszt és támogatja a hosszú távú memóriát. A képernyővel ellentétben a nyomtatott könyv fizikai térbeli támpontokat ad, ami segít az információk jobb felidézésében. Megtörténhetne, hogy egy döntéshozónak eszébe jusson ez a szempont is. És fontos volna arra is gondolni, hogy egy lap, egy újság identitásteremtő is tud lenni. Egy szociáldemokrata érzelmű olvasó egyik, egy konzervatív beállítottságú másik lapot járatott normál időkben. Egy baranyai, vagy egy szabolcsi előfizető számára természetes volt emellett, hogy naponta értesüljön arról: mi újság a környéken. Különben hogyan lehettek volna lokálpatrióták. Hogyan maradhatnak azok.
És még valami: azt is tudjuk: a papír alapú újság nem villog, nem érkeznek rá kéretlen értesítések, illata, súlya, megfoghatósága van. Volt. Volt, aki hátulról szerette lapozni, volt, aki csak a páros oldalakat nézte át. És persze lehetett vele ablakot pucolni, krumplit hámozni rá. Az életünk mindennapos része veszett most el. Tudom, hogy az erdők védelmét jelenti a papírmentes mindennapok bevezetése, és azt is értem, hogy nagy öröm, ha üres a postaláda ahelyett, hogy kazalszám dőlne ki belőle a propagandakiadvány. Pedig lehetne ott valami érték is. Tőlem mégis piros lapot kap az, aki nem gondolja át: a sajtó hagyományának védelme is fontos a szabadságunk felé vezető, gondolatokkal, szavakkal és írott betűkkel kísérendő úton.
Ha már egyszer elvileg van tiszta táblánk, akkor miért ne lehetnének tiszta lapjaink is?
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. június 18-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
