„Klubrádió
Útszélen
Ejtőernyők – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Ejtőernyők – Józsa Márta jegyzete

Bizonyos levitézlett hatalmak, továbbá azok tettestársai a nagyot bukott politikusaikat sem hagyják a legfelsőbb légi útvonalak, csúcsgazdagságig vezető nagy álmok sztrádáinak szélén. Nagyon magasról ugyanis nem esni, inkább zuhanni lehet, és mostanában valahogy nagy a kereslet a mentőeszközök iránt. Mondjuk röpködni amúgy is imádnak a hatalmi piramis csúcsáról bő másfél évtizedig gunyorosan és megvetően lefelé vicsorgók.

Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete

Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.

Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete

Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.  

Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Publicisztika

Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete

Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.

A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete

A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer. 

Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete

14/12/2025 08:00

| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió

 | Szerkesztő: Bárkay Tamás

Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.

2025. december 11. Útszélen-részlet / Jósza Márta jegyzete - 2025.12.11.
04:08
00:00

Életének első nyolc-tíz hónapjában Olivér egy kialakult szélhámosság és csalási rendszer áldozata volt. Anyatej nélkül nevelték fel. A dologház vezetősége szabályosan jelentette az egyházközség illetékes hatóságának az árva csecsemő éhező és elhagyatott állapotát. Az egyházközség illetékes hatósága ünnepélyesen megkérdezte a dologház vezetőségét, hogy nincs-e az "intézetben" ez idő szerint egy olyan bentlakó nőszemély, aki képes lenne ellátni Twist Olivért azzal a gyámolítással és táplálékkal, amelyre szüksége van. A dologház vezetősége tisztelettel jelentette, hogy nincs. Ezek után az egyházközség illetékes hatósága úgy döntött, nagylelkűen és irgalmasan, hogy Olivért "kihelyezik", azaz más szóval a dologház egyik fiókintézetébe viszik ki, vagy három mérföldnyire innét, ahol húsz-harminc más fiatalkorú bűnöző, a szegénytörvény megszegője, hentereg a földön reggeltől estig, a túlságosan bő táplálkozás vagy a túlzott ruházkodás fölösleges kényelmetlenségeitől megkímélve, egy idősebb asszonyság anyai felügyelete alatt, aki a kis bűnösök ellátására heti hét és fél pennyket kap fejenként, minden apró koponya után.

Nincs új a nap alatt. Gondolom rájöttek arra, hogy honnan származik az iménti idézet. Így kezdődik Charles Dickens regényének második fejezete. Olivér, az elárvult főhős a mű szerint 1825-ben született, történetesen éppen kétszáz éve. Sorsa nagyjából úgy alakult, ahogy pesszimista pillanatainkban a most kórházban hagyott csecsemők százainak kormányzatilag szignált jövőjére gondolhatunk. Hogy felidézzem a vele történteket: a fukar és kegyetlen, kilátástalan jelen elől megszökvén Londonba menekült, ahol egy zsebtolvajbanda a szakma minden fortélyára kitanította. Anélkül, hogy tudatában lett volna annak: amit tesz, az törvénytelen és erkölcstelen. Ez volt számára a norma, ha lett volna akkor úgynevezett közmédia, akkor ezt is tanulhatta volna onnan. Hogy kiket kell kiutálni, ki az ellenség, és hogy mindig arra kell hallgatni, aki a legerősebb a kétharmados falkában.

A Twist Olivér 1838-ban jelent meg, az sem tegnap volt, a címszereplő srác sorsa jó ideje metafora. Gyakran hivatkozunk rá, mint krízishelyzetbe került, államilag az út szélére taszított válságjelenségre. Londonban abban a korban komoly problémát okozott az ellátatlan, és a bűnözők, stricik, tolvajok és gyilkosok karjaiba taszított gyerekek tömege. Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázad óta megírt történetnek a tanulságait. Pedig amúgy a múltba révedő vezéreink néha fellapozhatnák a szakirodalmat, a törikönyveket, vagy éppen az irodalmi műveket. Persze mindez nem fér bele a rendőrmentalitásba. Elnézést a rendőröktől azonnal: igazából a mindent is kézben tartó szupervezérezredes főkolomposra gondolok. Meg a mindent – szociális helyzetet, oktatást, egészséget teljhatalommal ellátni hivatott hivatalára. Vagy zsaroló potenciáljait őrző széfjeinek birodalmára. Ahonnan alkudozni, üzletelni, és fekete kampányokat irányítani lehet. Egy kézen fekvő módon fogva tartott államnak értékelhető, úgynevezett szuverén hazánkban.

Amelynek nemrég a fél bagázsa elrepült Washingtonba a piros csörgősapkáshoz, és mivel tért haza? Nem, nem, rágalom, hogy üres kézzel, hogy nem írtak volna alá semmit, ami segítene a magyar polgárok tömeges fogva tartását elősegítő rezsim fenntarthatóságának érdekében. Igenis, a nemzetközi független sajtó állításával ellentétben van valódi szignó. Igenis, Trump ELNÖK ÚR. aláírt. Egy nagy kupac sapkát. Ha hordják éppen, ha nem, jól látszik, ott virít a fejükön a Nemzeti Együttabuzálás rendszere.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. december 11-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.

A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)