DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel - Dési János jegyzete
Az ínyencek egyik kedvence a Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel, uborkafával, diktatúra-öntettel.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
Hógolyó - Szénási Sándor
Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …
Trump barátsága - Selmeci János jegyzete
Donald Trump barátsága tényleg olyasmi, amiért illethetné valamiféle dicséret a magyar külpolitikát, pláne ha nem lennénk öri-hariban mindenki mással, én anno azt gondoltam, hogy Trump eljövetele ad egy utolsó lehetőséget a miniszterelnöknek a helyesebb, az orosz elnök fenekétől elfelé vezető irány megtalálására.
Bepillantás a NER hátsó udvarába - Rózsa Péter jegyzete
Mert hiszen valamitől elborult a NER vezérek és lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami.
A kicsik – Szénási Sándor jegyzete
O.V. először az olajár emelkedését, aztán a csökkenését vizionálta, pár nap alatt sovány malac vágtában cikkcakkozott a nagyfiúk között, és közben összevissza beszélt, amire nem kényszerítette semmi, leszámítva a mániákus fontoskodást. Az, hogy minimum három lovat, az oroszt, az amerikait, és a kínait ülje meg egy fenékkel, viszont szőrén, nyilvánvalóan még az ő képességeit is meghaladja és még veszélyes is lehet.
Belerokkanni a várakozásba - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
14/12/2025 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
Életének első nyolc-tíz hónapjában Olivér egy kialakult szélhámosság és csalási rendszer áldozata volt. Anyatej nélkül nevelték fel. A dologház vezetősége szabályosan jelentette az egyházközség illetékes hatóságának az árva csecsemő éhező és elhagyatott állapotát. Az egyházközség illetékes hatósága ünnepélyesen megkérdezte a dologház vezetőségét, hogy nincs-e az "intézetben" ez idő szerint egy olyan bentlakó nőszemély, aki képes lenne ellátni Twist Olivért azzal a gyámolítással és táplálékkal, amelyre szüksége van. A dologház vezetősége tisztelettel jelentette, hogy nincs. Ezek után az egyházközség illetékes hatósága úgy döntött, nagylelkűen és irgalmasan, hogy Olivért "kihelyezik", azaz más szóval a dologház egyik fiókintézetébe viszik ki, vagy három mérföldnyire innét, ahol húsz-harminc más fiatalkorú bűnöző, a szegénytörvény megszegője, hentereg a földön reggeltől estig, a túlságosan bő táplálkozás vagy a túlzott ruházkodás fölösleges kényelmetlenségeitől megkímélve, egy idősebb asszonyság anyai felügyelete alatt, aki a kis bűnösök ellátására heti hét és fél pennyket kap fejenként, minden apró koponya után.
Nincs új a nap alatt. Gondolom rájöttek arra, hogy honnan származik az iménti idézet. Így kezdődik Charles Dickens regényének második fejezete. Olivér, az elárvult főhős a mű szerint 1825-ben született, történetesen éppen kétszáz éve. Sorsa nagyjából úgy alakult, ahogy pesszimista pillanatainkban a most kórházban hagyott csecsemők százainak kormányzatilag szignált jövőjére gondolhatunk. Hogy felidézzem a vele történteket: a fukar és kegyetlen, kilátástalan jelen elől megszökvén Londonba menekült, ahol egy zsebtolvajbanda a szakma minden fortélyára kitanította. Anélkül, hogy tudatában lett volna annak: amit tesz, az törvénytelen és erkölcstelen. Ez volt számára a norma, ha lett volna akkor úgynevezett közmédia, akkor ezt is tanulhatta volna onnan. Hogy kiket kell kiutálni, ki az ellenség, és hogy mindig arra kell hallgatni, aki a legerősebb a kétharmados falkában.
A Twist Olivér 1838-ban jelent meg, az sem tegnap volt, a címszereplő srác sorsa jó ideje metafora. Gyakran hivatkozunk rá, mint krízishelyzetbe került, államilag az út szélére taszított válságjelenségre. Londonban abban a korban komoly problémát okozott az ellátatlan, és a bűnözők, stricik, tolvajok és gyilkosok karjaiba taszított gyerekek tömege. Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázad óta megírt történetnek a tanulságait. Pedig amúgy a múltba révedő vezéreink néha fellapozhatnák a szakirodalmat, a törikönyveket, vagy éppen az irodalmi műveket. Persze mindez nem fér bele a rendőrmentalitásba. Elnézést a rendőröktől azonnal: igazából a mindent is kézben tartó szupervezérezredes főkolomposra gondolok. Meg a mindent – szociális helyzetet, oktatást, egészséget teljhatalommal ellátni hivatott hivatalára. Vagy zsaroló potenciáljait őrző széfjeinek birodalmára. Ahonnan alkudozni, üzletelni, és fekete kampányokat irányítani lehet. Egy kézen fekvő módon fogva tartott államnak értékelhető, úgynevezett szuverén hazánkban.
Amelynek nemrég a fél bagázsa elrepült Washingtonba a piros csörgősapkáshoz, és mivel tért haza? Nem, nem, rágalom, hogy üres kézzel, hogy nem írtak volna alá semmit, ami segítene a magyar polgárok tömeges fogva tartását elősegítő rezsim fenntarthatóságának érdekében. Igenis, a nemzetközi független sajtó állításával ellentétben van valódi szignó. Igenis, Trump ELNÖK ÚR. aláírt. Egy nagy kupac sapkát. Ha hordják éppen, ha nem, jól látszik, ott virít a fejükön a Nemzeti Együttabuzálás rendszere.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. december 11-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
