Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Tökvicsori – Józsa Márta jegyzete
2/11/2025 08:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
„A Halloween és a »haláltökök« idegenek Zebegény szellemiségétől.” – így érvelt a polgármester, bizonyos Ferenczy Ernő, amikor megtagadta a területfoglalási engedélyt a zebegényi családok családi rendezvényére.
A családi tökfaragásnak lőttek, nem lesz többé, punktum.
Ott egye a penész az összes szülőt, aki képes lett volna nemzetietlen módon kimenni Zebegényben a Duna-partra. Hogy szikét, faragókést, mécsest, fapálcikát, ragasztót, cérnaszálat, és ki tudja, még milyen egyéb nemzetáruló kézműves ezközt, tehát bármely óvodás tarsolyának kellékeit nem kímélve eltöltsön egy vicces délutánt tökvicsorit faragva.
„A Halloween és a »haláltökök« idegenek Zebegény szellemiségétől.” – így érvelt a polgármester, bizonyos Ferenczy Ernő, amikor megtagadta a területfoglalási engedélyt a zebegényi családok családi rendezvényére. Amelyet – micsoda meglepetés – helyi ellenzéki képviselők szerveztek, így már automatikusan belátható a település szakrális csendjének brutális veszélyeztetettsége. Még szerencse, hogy vannak éber városatyák, mi lenne velünk nélkülük.
„Lehet, hogy Budapesten vagy ahhoz közeli, lakosaiban felhígult településeken engedik az idegen szokások terjedését, Zebegényben nem fogjuk.” – árnyalta az idegenszívűek térhódítását tűzzel-vassal megakadályozni hivatott gondos városatya. Talán korábban kellett volna elkezdeni a gondolkodást, ha érvényes egyáltalán esetünkben ez az elme rendeltetésszerű használatára utaló szó. A dokumentálható magyar hagyományban ugyanis a tökfaragás 1081-től van jelen, amikor a Zebegénytől légvonalban alig öt kilométerre levő Visegrádon I., más néven Szent László királyunk a vár tömlöcébe záratta a konkurenciát, bizonyos Salamon trónfosztott királyunkat. Majd az őröknek megparancsolta, hogy sötétedés után világítsák meg töklámpásokkal a tornyot, elkerülendő egy esetleges szökést.
Amúgy magyar nyelvterületen mindenütt népi hagyomány volt a töklámpás, más néven tökvicsori készítése, az őszi betakarítás után megpihenő fiatalok mókája volt. És nyilván a faragott alkotásokból áradó fény egyfajta tiltakozás volt az évszak sötétsége ellen. Erről beszélünk, a regnáló korszak árnyairól, amikor megörökítjük ezt a zebegényi polgárok által demokratikusan felkent alakot, akinek zsigerből jön a családok szórakozásának gyermekmentő hivatkozással való betiltása. Nem több ez, mint bizarr vicsor egy szolgalelkű tökfejen.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. október 30-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet az írás elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)