Fűtetlen utca – Józsa Márta jegyzete

Van egy hely, ahol nem működik nyolcból egy zuhany, és nincs elég mosógép, ebből adódóan pár száz ember visszakerülhet az utcára éjszakánként és telente, mert ez – mármint az infrastruktúra hiánya – veszélyezteti az ellátásukat. Tiszta sor, rendnek kell lennie, főispáni hatáskörben mindenképpen. Elvégre a megnevezendő méltóság, Sára Botond nem kockáztathatja renoméját azzal, hogy néhány hajlék nélkül élő embernek várakoznia kell a tusolásra az Iványi Gáborék által működtetett Fűtött Utcában. És az is büntetendő, ha várniuk kell a mosógép használatára. Vannak azért sokan olyanok, akiknek nem kell megküzdeniük ezzel a gonddal, 150 ezerre tehető az országban azoknak a száma, akiknek van ugyan otthonuk, de nincs benne zuhany vagy fürdőkád, lehúzható beltéri vécé. Annyi emberről beszélünk, mint mondjuk Pécs teljes lakossága.

Ezekre az adatokra alapozva nyilván nem lesz erről kitalált nemzeti konzultáció, pedig akárhogy osztok-szorzok, lehetne ezt újragondolni is akár. A tavalyi két kormányzati konzultációs kampány kommunikációs költséggel kiegészített végösszegét 10 milliárd forintra becsülik, elosztva ezt a 156 ezres, minden komfortot nélkülöző emberek számával fejenként 64 ezer jön ki az összeg. Persze ez csak játék a számokkal, nevezhetjük demagógiának is, de azért az csak látszik, hogy egyetlen rövidebb budapesti utca lakosainak, mondjuk a Dankó utcaiaknak kézbesített konzultációs borítékok árából meg lehetne venni azt a nyavalyás hiányzó mosógépet, kijavítani azt a szerencsétlen zuhanyt.

Szóval Sára Botond őfőméltósága ismét kivont karddal támadt a Fűtött Utca és az Oltalom Hajléktalan Központ ellen, az elesetteket szélnek kergetéssel fenyegeti, közöttük sok olyat, akiket betegségeik miatt sehol másutt nem fogadnának be. Oké, ez nem meglepetés, ez az úgynevezett kormányzati gyakorlat, láttuk, hogy mit műveltek Iványiék iskoláival is.

Szóval bizarr a rendszer, de van benne logika. Gondoljuk meg: ha tízezrével vannak olyan lakások az országban, ahonnan a gyerekek jelentős részének nagyjából egyenes út vezet az úgynevezett gyermekvédelmi, és a szintén úgynevezett javító intézményekbe, akkor nyilvánvaló, hogy a Zsolti bácsiknak nem kell aggódniuk az utánpótlás elmaradásáért. És minthogy tudnivaló, hogy a hajléktalanokat ellátó intézmények legfőbb beszállítói a gyermekotthonok, az onnan kikerülteknek ugyanis esélyük sincs lakhatáshoz jutni, a rendszer körbeért. Szegény vagy, intézménybe kerülsz, abuzálnak, nagykorú leszel, csórón kikerülsz az utcára, vár a hajléktalanellátás. A fűtött utca, ahol állandóan le akarják kapcsolni a fűtést. Szóval ez egy jól szervezett rendszer, közismert nevén NER.