Amerikából jöttek - Szénási Sándor jegyzete
A jegyzőkönyv kedvéért: a szankciók alóli mentesség ügyében a magyar fél részéről először az hangzott el, hogy az időkorlát nélküli, majd amikor a Reuters fehér házi forrásokra hivatkozva egy évet írt, némi tagadás után Szíjjártó azt mondta, hogy a tárgyaláson időkorlát nem hangzott el. A többi tehát költészet.
Orbán Viktor az ingyen pénz helyett, inkább védelmi pénzt fizet - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Brüsszellel szemben szuverenitásról szónokol, miközben Washingtonban kopogtat. Mert az uniós pénzért „túl nagy” árat kérnek: átlátható közbeszerzéseket, független bíróságokat, valódi ellenőrzést. Az amerikai védőernyő viszont egyszerűbb: elég ha fizetünk, és csendben maradunk.
Az adatlopások története - Dési János jegyzete
Nevezhetjük mai kifejezéssel “adatszivárgásnak” is, de talán a lopás pontosabban írja le a történteket.
Közös képviselő – Józsa Márta jegyzete
Na most tegyük fel, hogy van egy háromgyerekes roma család, a szülők nyolc általánost végeztek, mindketten dolgoznak, összegyűjtöttek, netán örököltek annyit, hogy ha összehúzzák a nadrágszíjat, akkor vehetnek 3 százalékos kamatozású hitellel egy házat egy faluban. Csakhogy…
Forrás hűs, tiszta vize – Szénási Sándor jegyzete
Ha jól értjük a kormánymédiát, és jól értjük, akkor az ukrán már csak olyan, hogy szeret valamit felépíteni, majd lerombolni, ebben leli kedvét, hiába, az a fajta. Hogy a káosz nagyobb legyen, ami nyilván cél is, a nyilvánossá tett listán szereplők némelyike közli, hogy ő egyáltalán nem is regisztrált. Egyes vélemények szerint lista sincs, vagyis szivárgás sem történt, az egész egy kamu. Ebben a megtervezett tohuvabohuban a kormánytábornak egymást lefejelő igazságokat kell elhinnie, amiben persze gyakorlata van már.
A duma bojkottja, avagy mindenki fogja be a pofáját – Selmeci János jegyzete
Szóval ne töltögessen le a nép egyszerű gyermeke pártos appokat, mert fel fogja hívni a Vadhajtásos faszi, és elküldi az anyjába, szépen kussolva el lehet menni szavazni, kivéve ha állami, vagy Mészáros Lőrinc dolgozó, vagy közmunkás az ember, mert akkor abban is segítünk, de a választás napjáig csak ne aktivistáskodjon, meg nemzet hangjázzon, meg előválasztgasson senki, mert megírjuk, hogy hova jár a mocskos ukrán gyereke óvodába.
Córesz - Rózsa Péter jegyzete
Az átlagnyugdíj szégyenszemre 226 ezer, ha marad a korábbi számítási mód, akkor 373 ezer forint lenne. Meg inkább szembeötlő a különbség az öregségi nyugdíjasoknál, ahol az átlagos nyugdíj 246 ezer helyett ma 405 ezer forintnál tartana.
A felszámolóbiztos - Szénási Sándor jegyzete
Itt állunk tehát egy magáról minden demokratikus göncöt ledobó, a nyugati konszenzualitást megtaposó, intézményi jogokat simán lenyúló, gátlástalan és obszcén vezérelvű mintával, aminek a kistestvére itt trónol rajtunk.
A magyar mondat univerzális pillanata – Kárpáti Iván jegyzete
11/10/2025 15:08
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
Van abban valami mélyen megható és hihetetlen, hogy a világ megérti, amikor Krasznahorkai megmutatja az emberi civilizáció végső, groteszk szétesését.
Van ebben valami mélyen megható, és a szó legjobb értelmében véve hihetetlen. Hogy a világ megérti, amit mi is csak botorkálva próbálunk: azt a sötét derűt, azt az apokaliptikus iróniát, amellyel Krasznahorkai megírta a pusztuló falvakat, az elveszett lelkeket, az emberi értelem végső határait.
Krasznahorkai mondatai azokhoz szólnak, akik hajlandók végigjárni vele az emberi remény és reménytelenség kietlen tájait. A Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború vagy a Báró Wenckheim hazatér mind ugyanazt az utat járja be: az emberi civilizáció végső, groteszk szétesését, és azt a különös szépséget, amely ebben a szétesésben is ott bujkál.
A svéd akadémia szerint látomásos életmű ez, de valójában inkább prófécia: arról, hogyan zuhanunk mi, emberek, az általunk épített világ romjai közé, miközben tovább beszélünk, gondolkodunk, remélünk. Krasznahorkai nem a végidőket írja meg, hanem a túlélést a végidőkben. És talán ezért érthető mindenhol: mert az emberiség ma már közösen lakik ebben a leépülő, zajos, mégis gyönyörű világban.
Most, hogy ismét egy magyar író kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, a világ irodalma egy pillanatra magyarul szól. És ez nemcsak Krasznahorkai diadala, hanem a nyelvé is, annak a különös, zárt, de végtelenül gazdag világnak, amelyben gondolkodni és álmodni tanulunk.
Talán ez a legnagyobb ajándék: hogy a magyar mondat most egy pillanatra univerzális lett.
Kárpáti Iván jegyzete az október 11-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
