Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A magyar mondat univerzális pillanata – Kárpáti Iván jegyzete
11/10/2025 15:08
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
Van abban valami mélyen megható és hihetetlen, hogy a világ megérti, amikor Krasznahorkai megmutatja az emberi civilizáció végső, groteszk szétesését.
Van ebben valami mélyen megható, és a szó legjobb értelmében véve hihetetlen. Hogy a világ megérti, amit mi is csak botorkálva próbálunk: azt a sötét derűt, azt az apokaliptikus iróniát, amellyel Krasznahorkai megírta a pusztuló falvakat, az elveszett lelkeket, az emberi értelem végső határait.
Krasznahorkai mondatai azokhoz szólnak, akik hajlandók végigjárni vele az emberi remény és reménytelenség kietlen tájait. A Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború vagy a Báró Wenckheim hazatér mind ugyanazt az utat járja be: az emberi civilizáció végső, groteszk szétesését, és azt a különös szépséget, amely ebben a szétesésben is ott bujkál.
A svéd akadémia szerint látomásos életmű ez, de valójában inkább prófécia: arról, hogyan zuhanunk mi, emberek, az általunk épített világ romjai közé, miközben tovább beszélünk, gondolkodunk, remélünk. Krasznahorkai nem a végidőket írja meg, hanem a túlélést a végidőkben. És talán ezért érthető mindenhol: mert az emberiség ma már közösen lakik ebben a leépülő, zajos, mégis gyönyörű világban.
Most, hogy ismét egy magyar író kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, a világ irodalma egy pillanatra magyarul szól. És ez nemcsak Krasznahorkai diadala, hanem a nyelvé is, annak a különös, zárt, de végtelenül gazdag világnak, amelyben gondolkodni és álmodni tanulunk.
Talán ez a legnagyobb ajándék: hogy a magyar mondat most egy pillanatra univerzális lett.
Kárpáti Iván jegyzete az október 11-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
