Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Ellenségkép - Dési János jegyzete
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Délibábok - Józsa Márta jegyzete
Lehet a nyugati országokban „GDP, meg növekedés”, de a valóságos életben Magyarország jobb helyzetben van. És milyen igaza van az idézett felkent személynek, hazánk úgynevezett kormányfőjének, valóban jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Csak, ne adj’ isten, nehogy már holnapra véreb legyen a verébből. Egyetértek amúgy a felkent vezető által szervírozott politikai termékkel, valóban, édes hazánk páratlan túlélő képességekkel rendelkezik, ilyen például a fata morgana, mindközönségesen a délibáb gyakori jelenléte, és annak politikai hasznosulása.
Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Menj haza fiatal! – Selmeci János jegyzete
Kedves fiatalok, menjetek haza, és rettegjetek. A magyar kormány adókedvezménnyel, olcsó lakáshitellel és az országot folyamatos háborús pszichózisban tartó nyomasztással járul hozzá a jólétetekhez, ha túl sok a stressz, csak nyugodtan szokjatok rá a dohányzásra, az majd segít, amikor a kiváló diplomáciai képességeinknek hála magyar és ukrán emberek esetleg tényleg agyonverik egymást valahol, de mi emiatt megnyerjük a választást.
Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
25/01/2026 08:38
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Réges-régen, még a legeslegelső, Fidesz-Kisgazda kormány idején, mert ha hisszük, ha nem, volt ilyen is, forgattam egy kis filmet valahol Kelet-Pesten, nem mondom meg, pontosan hol, nehogy bajt hozzak így utólag is valakikre. Roppantul gondosan őrzött javak tulajdonosaival beszélgettem, egy autópálya-környéki kis véderdőben laktak, és igyekeztek mindent megteremteni a családjuknak, ami csak tőlük tellett. Ingatlanjuk nem lévén ingóságokba fektettek. Induló tőkéjük többnyire egy-két, mondjuk a Sziget Fesztiválon otthagyott sátor volt, a szorgosabbja nem elégedett meg ennyivel. A közeli szeméttelep valóságos erőforrást jelentett akkor, amikor az ő köreiken kívül még nem is volt akkora divat az újrahasznosítás művészete. A szemétből értéket teremtő trash art fogalma úgyszólván fájó hiánycikk volt Budapest legelőkelőbb sétálóutcáin, bulinegyedeiben is, nemhogy a külvárosokban. Mi több, akkoriban bulinegyedekről sem hallottunk még. Bulik persze voltak, és nem kötődtek helyszínhez, inkább eseményhez. Kinek szülinap, kinek lagzi, de azt is lehetett ünnepelni például, ha egy szeméttelepről előkerült néhány pofás deszka, jó minőségű bádoglemez, pár ácsolható raklap. Jó sok szivacs, mert az mindenre is alkalmas, szigetelni, meg elfeküdni rajta. És megannyi kincs, a nem is annyira lyukas lábostól az alig lyukas csipketerítőig. Egy valamire való családfő összebarkácsolt aggregátort is, a szükséges üzemanyagot a közeli benzinkútnál be lehetett szerezni. Így ment a tévé meg a hűtő is, és akadt többnyire dobkályha, amellyel az úgyszintén a szeméttelepen beszerzett lomokkal meleget lehetett varázsolni. Valameddig, nyilván nem komoly mínuszokig. A pár kunyhóból kialakult kolónia tagjai boldogan mutatták meg legújabb szerzeményüket, a lomtalanított fürdőkádat az udvaron, kis szépséghiba volt, hogy pár napja nem használták, így a még ki nem mert vízben lebegett egy döglött kisegér. Örültek is neki a gyerekek.
A kisgazdák kora azóta elmúlt, immár tizenhatodik éve nagygazdák uralják a terepet, és már tételesen is tudjuk tőlük, hogy ki-ki annyit ér, amennyije van. Vannak helyzetek, amikor ez különösen élesen látszik, ilyen a fogcsikorgató hideg. Olyanok is előkerülnek szép számmal, akik amúgy láthatatlanok a fegyelmezetten szavazó csendes többség számára. Akik az erdő mélyén bújnak meg kunyhóikban, és rettegnek attól, hogy kijön a rendőrség, hogy szétzúzza illegálisan és kínkeservvel megteremtett egzisztenciáikat – mert igen, az iménti példa is egzisztencia. Emberek erőfeszítése, hogy önmagukhoz képest jobb körülményeket teremtsenek. Akik csak saját magukra számíthatnak, holott vannak elvileg mindannyiunk megélhetésének, körülményeinek jobbítására választott kétharmadok. A mostani, amúgy szabályszerű, mégis régen tapasztalt télben, a hó vakításában szépen látszanak a kontúrok. Hogy ki az, aki körömszakadtáig ragaszkodik a nyomorban őrzött kincseihez, és a megfagyás, kihűlés kockázatát is vállalva nem mer kockáztatni egy téli nyaralást egy fűtött melegedőben, vagy egy zsúfolt hajléktalanszállón. Ki az, akinek van ugyan háza, de hetek óta nem jutott tűzifára. Ki az, akinek a rezsicsökkentés országában azért kell vacognia, mert fűtésre végképp nem telik a nyugdíjából. Vagy a legendás, kormányzatilag mindig leszólt családi pótlékból. És kik azok, akiknek a legjobb esetben is a tekintetük elfordítása minderre a legpraktikusabbnak tűnő válaszuk. A felső pár ezer és az alsó pár millió közötti kontraszt is vörösen villog, most, hogy érvényben van a Vörös Kód, ami a magyar szociális rendszerben speciális figyelmeztetést jelent. Ilyenkor kötelező minden bajba jutott segítése és befogadása. Aki szaktudását, segítőkészségét erre áldozza, az meg is teszi, ami tőle telik. Sokszor többet is. Akinek az volna a dolga, hogy minél kevesebb embert lássunk életveszélyben, az meg azon dolgozik, hogy mentse az irháját, hátha neki a későbbiekben sem kell fáznia. Vagy ha mégis hideg volna, kitelelhessen valahol, ahol nem bántja a szemét az éhezők és didergők kellemetlen látványa. Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért. Talán kigyullad illetékes fejükben a piros lámpa. Persze, hogy meg lehet nevezni a górékat, ez a Nemzeti Együttvacogás Rendszere, a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 22-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: Katrina_S / Pixabay
