A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Három Nyilas Misi – Józsa Márta jegyzete
Az említett gyerekek a magyar társadalom erőforrásai volnának. Ők azok, akiket a hatalom már nem is ösztönöz különösképpen arra, hogy iskolába járjanak, tizenhat éves koruktól mehetnek, amerre akarnak, nincs szükség rájuk. Ha a civil erőfeszítések, elkötelezett szakemberek elkeseredetten becsuknák maguk mögött az ajtót, akkor a kurzus békésen ülhetne analfabéta törzsének díszpáholyában, és számlálgathatná elégedetten a neki nyújtott hálaszavazatokat.
Orbán semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől – Rózsa Péter jegyzete
Orbánék minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből.
Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
11/01/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
El vagyunk havazva, szerencsére. Nagyon kellett már, egyfelől a szánkózásra, hógolyózásra, hóemberépítésre vágyakozó gyermeki lelkünknek. Meg a szántóföldeknek, folyóknak, tavaknak. Meg azoknak, akik még nem tudták megmutatni a gyerekeiknek, hogy miért kell két széntojás, egy cirok-, esetleg nyírágseprű, no meg egy sárgarépa a tökéletes hóemberhez. Bár nagy kérdés, hogy ki tud most két szem brikettet szerezni az eredeti látvány megidézéséhez, de kreatívan ezt is meg lehet oldani. Feltehetően azok a gyerekek is kacagva lelkendeznek az új játék láttán, akik a traktorgumival és használt ruhákkal befűtött sparhert mellől a tizenkét fokból szaladnak ki kacagva a hóra, szétázott cipőben, előkapnak egy nejlonzacskót, hogy legyen, amin lecsúszniuk a dombról. Ha volt is valaha szánkó otthon, már rég feltüzelték, hurrá, végre havazik. Elképzelhető, hogy hajléktalan embertársainknak is akad e régen látott télben némi örömük, egyfelől ők is voltak gyerekek, lehetnek még szép emlékeik, másfelől ilyentájt azért sokan megmozdulnak az érdekükben. Elsőként persze a végletekig kizsákmányolt szociális munkások, akik maguk is nemegyszer lyukas cipővel a lábukon mentik, aki menthető. Valahogy vannak hívószavak, és a havazás ilyen, amikor a szolidaritás hirtelen felbukkan olyanoknál is, akiknél normál időszakban az érzés ott pihen valahol a spájzpolcon, két üveg nyáron eltett lekvár között. A behavazott városból jóval többen hívják fel telefonon utcán heverő hajléktalant látva a segélyszolgálatokat, mint egy egyszerű borongós novemberi napon, amikor persze ugyanúgy simán meg lehet fagyni. Talán az adományozókedv is meglódul ilyenkor, bár többségünk kiköltekezett karácsonykor, minősített kisebbségünk meg elrepülőrajtolt déltengeri szigetekre, kipihenni a kiköltekezés fáradalmait. Kívánunk nekik jó téli nyaralást látványra kifehéredett, közösnek hazudott hazánkból. Brillekkel ékesített strandpapucsban aligha lehet empatikusan gondolni azokra, akiknek most nagyon nagy méretű bakancsra volna szükségük. Nem az a törvényszerűség, hogy az lesz hajléktalan, vagy nagyon szegény, akinek 46-os méretű a lába. Hanem – mondják a hajléktalanellátás gyakorlói – a rászorulók többsége olyan betegségekkel küzd, amelyek miatt ödémás, gyulladt, netán elfagyott egyik-másik végtagja. És azt bizony nem lehet normál méretű lábbelibe tuszkolni. Ma leginkább nagyméretű férficipők adományozása jelentene repülőrajtot a rászorulóknak.
Más ügyben nemigen találunk hibát, megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Sutba dobtak megváltó gondolatokat, világuralmi intrikákat számosan, nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust. Még az is meglehet, hogy a hólapátokat a kampánystábok vásárolták fel, azért nem kapni mostanság. Jó, a tehetősebbnek futja tévéstábra is, egy ország láthatta, midőn a legfőbb hóhányót egy kiskosztümbe öltözött hölgy fogadott, dérre-cúgra, mínuszokra fittyet hányva, kint, a jeges zimankóban. Nyilván így jobban mutatott, látványosabb dekoráció volt a nemzet nőügyekkel amúgy nem foglalkozó első számú kézi hókotrója mellett.
Teljesen véletlenül jutott eszembe erről a videóról életem első tüdőgyulladása. Amelyet akkor kaptam, amikor még kis pionírként egyszál fehér ingben és persze pionírnyakkendőben kellett várnom órákig pajtásaimmal együtt a jeges szélben az elnöki helikopterrel érkező elvtársat, a Kárpátok géniuszát. De ez persze más helyzet, itt, mint azt a nemzet hólapátolójától nemrég megtudtuk, mintademokrácia van kérem szépen. Szemben a népakarat európai lejtmenetével, ugye. Szlalomoznak is azok lefelé szélsebesen az alpesi szakadékokba, még szerencse, hogy mi megelőztük őket. Úgyhogy semmi párhuzam, jön a tavaszi fuvallat, az a bizonyos állítólagos április. Addig mindenki eldobhatja az összes betárazott hógolyóját, és mire elolvad az összes hóember, talán elillanhat a Nemzeti Együttelhavazás Rendszere, a NER is.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 1-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
