Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
11/01/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
El vagyunk havazva, szerencsére. Nagyon kellett már, egyfelől a szánkózásra, hógolyózásra, hóemberépítésre vágyakozó gyermeki lelkünknek. Meg a szántóföldeknek, folyóknak, tavaknak. Meg azoknak, akik még nem tudták megmutatni a gyerekeiknek, hogy miért kell két széntojás, egy cirok-, esetleg nyírágseprű, no meg egy sárgarépa a tökéletes hóemberhez. Bár nagy kérdés, hogy ki tud most két szem brikettet szerezni az eredeti látvány megidézéséhez, de kreatívan ezt is meg lehet oldani. Feltehetően azok a gyerekek is kacagva lelkendeznek az új játék láttán, akik a traktorgumival és használt ruhákkal befűtött sparhert mellől a tizenkét fokból szaladnak ki kacagva a hóra, szétázott cipőben, előkapnak egy nejlonzacskót, hogy legyen, amin lecsúszniuk a dombról. Ha volt is valaha szánkó otthon, már rég feltüzelték, hurrá, végre havazik. Elképzelhető, hogy hajléktalan embertársainknak is akad e régen látott télben némi örömük, egyfelől ők is voltak gyerekek, lehetnek még szép emlékeik, másfelől ilyentájt azért sokan megmozdulnak az érdekükben. Elsőként persze a végletekig kizsákmányolt szociális munkások, akik maguk is nemegyszer lyukas cipővel a lábukon mentik, aki menthető. Valahogy vannak hívószavak, és a havazás ilyen, amikor a szolidaritás hirtelen felbukkan olyanoknál is, akiknél normál időszakban az érzés ott pihen valahol a spájzpolcon, két üveg nyáron eltett lekvár között. A behavazott városból jóval többen hívják fel telefonon utcán heverő hajléktalant látva a segélyszolgálatokat, mint egy egyszerű borongós novemberi napon, amikor persze ugyanúgy simán meg lehet fagyni. Talán az adományozókedv is meglódul ilyenkor, bár többségünk kiköltekezett karácsonykor, minősített kisebbségünk meg elrepülőrajtolt déltengeri szigetekre, kipihenni a kiköltekezés fáradalmait. Kívánunk nekik jó téli nyaralást látványra kifehéredett, közösnek hazudott hazánkból. Brillekkel ékesített strandpapucsban aligha lehet empatikusan gondolni azokra, akiknek most nagyon nagy méretű bakancsra volna szükségük. Nem az a törvényszerűség, hogy az lesz hajléktalan, vagy nagyon szegény, akinek 46-os méretű a lába. Hanem – mondják a hajléktalanellátás gyakorlói – a rászorulók többsége olyan betegségekkel küzd, amelyek miatt ödémás, gyulladt, netán elfagyott egyik-másik végtagja. És azt bizony nem lehet normál méretű lábbelibe tuszkolni. Ma leginkább nagyméretű férficipők adományozása jelentene repülőrajtot a rászorulóknak.
Más ügyben nemigen találunk hibát, megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Sutba dobtak megváltó gondolatokat, világuralmi intrikákat számosan, nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust. Még az is meglehet, hogy a hólapátokat a kampánystábok vásárolták fel, azért nem kapni mostanság. Jó, a tehetősebbnek futja tévéstábra is, egy ország láthatta, midőn a legfőbb hóhányót egy kiskosztümbe öltözött hölgy fogadott, dérre-cúgra, mínuszokra fittyet hányva, kint, a jeges zimankóban. Nyilván így jobban mutatott, látványosabb dekoráció volt a nemzet nőügyekkel amúgy nem foglalkozó első számú kézi hókotrója mellett.
Teljesen véletlenül jutott eszembe erről a videóról életem első tüdőgyulladása. Amelyet akkor kaptam, amikor még kis pionírként egyszál fehér ingben és persze pionírnyakkendőben kellett várnom órákig pajtásaimmal együtt a jeges szélben az elnöki helikopterrel érkező elvtársat, a Kárpátok géniuszát. De ez persze más helyzet, itt, mint azt a nemzet hólapátolójától nemrég megtudtuk, mintademokrácia van kérem szépen. Szemben a népakarat európai lejtmenetével, ugye. Szlalomoznak is azok lefelé szélsebesen az alpesi szakadékokba, még szerencse, hogy mi megelőztük őket. Úgyhogy semmi párhuzam, jön a tavaszi fuvallat, az a bizonyos állítólagos április. Addig mindenki eldobhatja az összes betárazott hógolyóját, és mire elolvad az összes hóember, talán elillanhat a Nemzeti Együttelhavazás Rendszere, a NER is.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 1-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
