Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Békesarc - Józsa Márta jegyzete
Egyenes következtetések mutathatóak ki a között, hogy közép-ázsiai posztszovjet falvakból és Észak-Koreából rekrutált katonák masíroznak a lebombázott Donyeck megye falvaiban, és hogy Trump elnök egy pingvinnel a hóna alatt sétál a virtuális valóság hatékony segítségével Nuukba, a zöld sziget fővárosába.
A hiteltelen - Szénási Sándor jegyzete
Mondhat és ígérhet bármit, már minden csak szó, duma, szöveg, smúz, hanta, sóder, illetve rizsa.
Négy év - Kárpáti Iván jegyzete
A kormányzati propaganda évek óta dolgozik azon, hogy a háborút ne agresszióként, hanem "két fél konfliktusaként" lássuk.
Pici bűnök és a fasizmus - Dési János jegyzete
A kísérlet Iványi Gábor tönkretételére nyilvánvalóan a politikai bosszú része. Nem véletlen, hogy egy ilyen ember életét kell megkeseríteni, munkáját, amelyet a szegények és az elesettek érdekében végez, ellehetetleníteni.
Három évtized – Józsa Márta jegyzete
Három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
11/01/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
El vagyunk havazva, szerencsére. Nagyon kellett már, egyfelől a szánkózásra, hógolyózásra, hóemberépítésre vágyakozó gyermeki lelkünknek. Meg a szántóföldeknek, folyóknak, tavaknak. Meg azoknak, akik még nem tudták megmutatni a gyerekeiknek, hogy miért kell két széntojás, egy cirok-, esetleg nyírágseprű, no meg egy sárgarépa a tökéletes hóemberhez. Bár nagy kérdés, hogy ki tud most két szem brikettet szerezni az eredeti látvány megidézéséhez, de kreatívan ezt is meg lehet oldani. Feltehetően azok a gyerekek is kacagva lelkendeznek az új játék láttán, akik a traktorgumival és használt ruhákkal befűtött sparhert mellől a tizenkét fokból szaladnak ki kacagva a hóra, szétázott cipőben, előkapnak egy nejlonzacskót, hogy legyen, amin lecsúszniuk a dombról. Ha volt is valaha szánkó otthon, már rég feltüzelték, hurrá, végre havazik. Elképzelhető, hogy hajléktalan embertársainknak is akad e régen látott télben némi örömük, egyfelől ők is voltak gyerekek, lehetnek még szép emlékeik, másfelől ilyentájt azért sokan megmozdulnak az érdekükben. Elsőként persze a végletekig kizsákmányolt szociális munkások, akik maguk is nemegyszer lyukas cipővel a lábukon mentik, aki menthető. Valahogy vannak hívószavak, és a havazás ilyen, amikor a szolidaritás hirtelen felbukkan olyanoknál is, akiknél normál időszakban az érzés ott pihen valahol a spájzpolcon, két üveg nyáron eltett lekvár között. A behavazott városból jóval többen hívják fel telefonon utcán heverő hajléktalant látva a segélyszolgálatokat, mint egy egyszerű borongós novemberi napon, amikor persze ugyanúgy simán meg lehet fagyni. Talán az adományozókedv is meglódul ilyenkor, bár többségünk kiköltekezett karácsonykor, minősített kisebbségünk meg elrepülőrajtolt déltengeri szigetekre, kipihenni a kiköltekezés fáradalmait. Kívánunk nekik jó téli nyaralást látványra kifehéredett, közösnek hazudott hazánkból. Brillekkel ékesített strandpapucsban aligha lehet empatikusan gondolni azokra, akiknek most nagyon nagy méretű bakancsra volna szükségük. Nem az a törvényszerűség, hogy az lesz hajléktalan, vagy nagyon szegény, akinek 46-os méretű a lába. Hanem – mondják a hajléktalanellátás gyakorlói – a rászorulók többsége olyan betegségekkel küzd, amelyek miatt ödémás, gyulladt, netán elfagyott egyik-másik végtagja. És azt bizony nem lehet normál méretű lábbelibe tuszkolni. Ma leginkább nagyméretű férficipők adományozása jelentene repülőrajtot a rászorulóknak.
Más ügyben nemigen találunk hibát, megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Sutba dobtak megváltó gondolatokat, világuralmi intrikákat számosan, nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust. Még az is meglehet, hogy a hólapátokat a kampánystábok vásárolták fel, azért nem kapni mostanság. Jó, a tehetősebbnek futja tévéstábra is, egy ország láthatta, midőn a legfőbb hóhányót egy kiskosztümbe öltözött hölgy fogadott, dérre-cúgra, mínuszokra fittyet hányva, kint, a jeges zimankóban. Nyilván így jobban mutatott, látványosabb dekoráció volt a nemzet nőügyekkel amúgy nem foglalkozó első számú kézi hókotrója mellett.
Teljesen véletlenül jutott eszembe erről a videóról életem első tüdőgyulladása. Amelyet akkor kaptam, amikor még kis pionírként egyszál fehér ingben és persze pionírnyakkendőben kellett várnom órákig pajtásaimmal együtt a jeges szélben az elnöki helikopterrel érkező elvtársat, a Kárpátok géniuszát. De ez persze más helyzet, itt, mint azt a nemzet hólapátolójától nemrég megtudtuk, mintademokrácia van kérem szépen. Szemben a népakarat európai lejtmenetével, ugye. Szlalomoznak is azok lefelé szélsebesen az alpesi szakadékokba, még szerencse, hogy mi megelőztük őket. Úgyhogy semmi párhuzam, jön a tavaszi fuvallat, az a bizonyos állítólagos április. Addig mindenki eldobhatja az összes betárazott hógolyóját, és mire elolvad az összes hóember, talán elillanhat a Nemzeti Együttelhavazás Rendszere, a NER is.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 1-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
