János jelentései – Szénási Sándor jegyzete
Az idő, a történelem nem feltétlenül tesz nekünk szívességet azzal, hogy a mi határidőnkhöz alkalmazkodik. A régi napok átvonszolják magukat az állítólagos határon, és hozzák magukkal a korábbi bűneinket, ostobaságainkat, igaz, a reményeinket is.
A demokrácia utóvédharcai - Kárpáti Iván jegyzete
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már Nyugaton sem létezik. Nem azért, mert valaki "elvette", hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi konszenzus, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Ötletek lelkiismeret furdalás elkerülésére - Dési János jegyzete
Késő délután Orbán vezér éppen arról beszél, hogy "nem is világos ki támadott meg kit" az orosz-ukrán háborúban, amikor egy kis csoport Budapesten mentőautókba gyógyszert pakol éppen.
Zsigerek – Józsa Márta jegyzete
A köznevelési államtitkár államtitkár azt mondja, hogy külsőleg tökéletesen NER-kompatibilisnek látszó testének láthatatlan belső részei szerint talán nem kellett volna peckesen vonulgatnia olyan ifjú leánykák társaságában, akik a fényes államtitkári aktusról készült videót a „Lassan akarlak megdugni, lámpafénynél” szövegű zeneszámmal festik alá.
Sánta kutya-hadművelet – Hardy Mihály jegyzete
Egyre rövidebb a szavatossági ideje a kormányzati vezetők hazugságainak.
Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Magas Cé – Józsa Márta jegyzete
28/12/2025 18:31
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Nagyjából hetvenezer állandó hallgató kísérte figyelemmel gyomrunk korgását napról napra. Egy közösség. Az ezredforduló környékén járunk, akkor valami elkezdődött, de sokáig nem tartott. Ez volt a Rádió C. Magyarország, egyben Közép-Európa első, teljesen önállóan működő cigány közösségi rádiója. Élt 2001-től kezdődően tíz évig, sem az akkori, sem a későbbi hatalom nem látta át, hogy mennyi szeretetet, méltóságot, kulturális értéket, invenciót, bátorságot adott roma és nem roma közösségek számára ez az egyedi kezdeményezés.
Jaj, drága gyermekeim, hajnal óta hallgatom, mennyit dolgoztok, hát hogyan fogtok most vasárnapi ebédet kapni – ezzel a felkiáltással rontott be néhány cigány asszony a józsefvárosi szerkesztőségbe. A férfiak cipelték be a húslevest, a rántott húst, a krumplit, meg a savanyút. A rétest is, persze. Az asszonyok megterítettek. Nem érünk rá enni, szabadkoztunk, de nem volt apelláta, műsor ide vagy oda, amit hoztak, azt fel kellett falnunk.
Nagyjából hetvenezer állandó hallgató kísérte figyelemmel gyomrunk korgását napról napra. Egy közösség. Az ezredforduló környékén járunk, akkor valami elkezdődött, de sokáig nem tartott. Ez volt a Rádió C. Magyarország, egyben Közép-Európa első, teljesen önállóan működő cigány közösségi rádiója. Élt 2001-től kezdődően tíz évig, sem az akkori, sem a későbbi hatalom nem látta át, hogy mennyi szeretetet, méltóságot, kulturális értéket, invenciót, bátorságot adott roma és nem roma közösségek számára ez az egyedi kezdeményezés.
Fiatalok és idősek, amatőrök és profik, cigányok és nem cigányok próbáltunk meg ott történelmet írni, vagy inkább történetet elmesélni. Határon túlról származóként pontosan tudom, hogy mit jelent egy más közegben saját kisebbségi szempontjaid szerinti műsorokat hallgatni. Megemel, segít, megerősít, szórakoztat, mert ez sem utolsó szempont.
Ez derült ki a napokban is, amikor több tucatnyian találkoztunk a régi munkatársakkal, barátokkal. Mint egy osztálytalálkozón. Megbeszéltük, hogy ki hány egyetemet végzett el azóta, hogyan kanyarodott szakmai-, vagy életpályája, kinek kellett külföldre mennie, néha visszamenekülnie, mi történt negyed évszázad alatt. Ki él, ki nem, kinek hogyan sikerült túlélnie vagy sem ellenszélben az értetlen hatalmi gőgöt, érzéketlenséget. Azok szűklátókörűségét, akik nem értették meg, hogy mit jelent értékteremtés, emancipáció, egyáltalán: önrendelkezési jog tekintetében az, hogy az ország messze legnagyobb kisebbségének bármi áron kell, hogy legyen például egy rádiója. Is, minden más mellett. Ők, a tettesek, legalább most nézzenek magukba. Számoljanak el azzal, hogy mit nem tettek, mit nem értettek meg. Mit zúztak porrá, hány, itt hivatást talált ember jövőjét, életét kérdőjelezték meg, nem is tudni, miért. Olykor jobb lenne meghallgatni azokat is, akik nem tudnak hangosan kiabálni.
No de: történt, ami történt, a hatalmak alkalmatlansága ellenére az a bizonyos boldog tíz év kivágta a magas Cét, rendületlenül. Elszánt együtt menetelés volt. Örülök, hogy veletek lehettem, Rádió Cések, igyekszem úgy műsorokat készíteni a Klubrádióban is, hogy büszkék lehessetek rám.
Józsa Márta jegyzete a Fedél alatt 2025. december 23-i, keddi adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
