DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel - Dési János jegyzete
Az ínyencek egyik kedvence a Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel, uborkafával, diktatúra-öntettel.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
Hógolyó - Szénási Sándor
Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …
Trump barátsága - Selmeci János jegyzete
Donald Trump barátsága tényleg olyasmi, amiért illethetné valamiféle dicséret a magyar külpolitikát, pláne ha nem lennénk öri-hariban mindenki mással, én anno azt gondoltam, hogy Trump eljövetele ad egy utolsó lehetőséget a miniszterelnöknek a helyesebb, az orosz elnök fenekétől elfelé vezető irány megtalálására.
Bepillantás a NER hátsó udvarába - Rózsa Péter jegyzete
Mert hiszen valamitől elborult a NER vezérek és lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami.
A kicsik – Szénási Sándor jegyzete
O.V. először az olajár emelkedését, aztán a csökkenését vizionálta, pár nap alatt sovány malac vágtában cikkcakkozott a nagyfiúk között, és közben összevissza beszélt, amire nem kényszerítette semmi, leszámítva a mániákus fontoskodást. Az, hogy minimum három lovat, az oroszt, az amerikait, és a kínait ülje meg egy fenékkel, viszont szőrén, nyilvánvalóan még az ő képességeit is meghaladja és még veszélyes is lehet.
Az igazság a felhők felett jár - Dési János jegyzete
Ez az a védőpajzs, amelyik nincs ugyan, de már dolgozunk rajta, hogy legyen. Lehet, hogy akkor sem lesz, de sebaj, akkor majd azt mondjuk, hogy dolgozunk rajta és lesz. Vagy nem lesz.
Belerokkanni a várakozásba - Kárpáti Iván jegyzete
6/01/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.
Tarr Béla nem akart tetszeni. Nem akart szórakoztatni, nem akart megfelelni, nem akart közönségkedvenc lenni. Ő azt akarta, hogy nézz. Hosszasan. Kényelmetlenül. Úgy, hogy közben ne tudj elbújni se a történet, se a zene, se a vágás mögé. Ha Tarr-filmet néztél, ott voltál benne. Sáros utcákon, fáradt arcok között, az idő lassú, könyörtelen folyásában.
A Sátántangó nem film volt, hanem próbatétel. Nem csak a hossza miatt. Azért, mert türelmet követelt. Figyelmet. Alázatot. Aki végignézte, az nem ugyanaz az ember maradt utána.
Tarr Béla filmjeiben nem történt sok minden és közben mégis minden megtörtént. Az emberi remény elfáradása. A közösségek szétesése. Az a furcsa, kelet-európai tapasztalat, hogy mindig várunk valamire, ami majd megoldja helyettünk az életet, és közben lassan belerokkanunk a várakozásba. Ő ezt nem magyarázta. Nem kommentálta. Megmutatta.
Amikor azt mondta, hogy A torinói ló után nem csinál több játékfilmet, sokan nem hitték el. Pedig teljesen logikus volt. Ő már mindent elmondott, amit akart. Nem volt benne ismétléskényszer, nem volt benne hiúság. Csöndben hátralépett. Ritka gesztus ez egy alkotótól.
Most, hogy meghalt, hirtelen nagyon hangos lett a csönd. De ha van vigasz, akkor az az, hogy Tarr Béla nem hagyott maga után lezáratlan mondatokat. Az ő mondatai hosszúak voltak, kimértek, és a végükön pont volt. Súlyos, fekete pont.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. január 6-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
