Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Belerokkanni a várakozásba - Kárpáti Iván jegyzete
6/01/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.
Tarr Béla nem akart tetszeni. Nem akart szórakoztatni, nem akart megfelelni, nem akart közönségkedvenc lenni. Ő azt akarta, hogy nézz. Hosszasan. Kényelmetlenül. Úgy, hogy közben ne tudj elbújni se a történet, se a zene, se a vágás mögé. Ha Tarr-filmet néztél, ott voltál benne. Sáros utcákon, fáradt arcok között, az idő lassú, könyörtelen folyásában.
A Sátántangó nem film volt, hanem próbatétel. Nem csak a hossza miatt. Azért, mert türelmet követelt. Figyelmet. Alázatot. Aki végignézte, az nem ugyanaz az ember maradt utána.
Tarr Béla filmjeiben nem történt sok minden és közben mégis minden megtörtént. Az emberi remény elfáradása. A közösségek szétesése. Az a furcsa, kelet-európai tapasztalat, hogy mindig várunk valamire, ami majd megoldja helyettünk az életet, és közben lassan belerokkanunk a várakozásba. Ő ezt nem magyarázta. Nem kommentálta. Megmutatta.
Amikor azt mondta, hogy A torinói ló után nem csinál több játékfilmet, sokan nem hitték el. Pedig teljesen logikus volt. Ő már mindent elmondott, amit akart. Nem volt benne ismétléskényszer, nem volt benne hiúság. Csöndben hátralépett. Ritka gesztus ez egy alkotótól.
Most, hogy meghalt, hirtelen nagyon hangos lett a csönd. De ha van vigasz, akkor az az, hogy Tarr Béla nem hagyott maga után lezáratlan mondatokat. Az ő mondatai hosszúak voltak, kimértek, és a végükön pont volt. Súlyos, fekete pont.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. január 6-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)

