„Palackvisszaváltással
Publicisztika
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Plakátok – Józsa Márta jegyzete

Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete

A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.

Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Publicisztika

Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete

Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.

Belerokkanni a várakozásba - Kárpáti Iván jegyzete

6/01/2026 18:03

| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió

 | Szerkesztő: Lőrincz Csaba

Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.

2026. január 06. Kárpáti Iván jegyzete - Esti gyors (2026. január 6., kedd)
02:00
00:00

Tarr Béla nem akart tetszeni. Nem akart szórakoztatni, nem akart megfelelni, nem akart közönségkedvenc lenni. Ő azt akarta, hogy nézz. Hosszasan. Kényelmetlenül. Úgy, hogy közben ne tudj elbújni se a történet, se a zene, se a vágás mögé. Ha Tarr-filmet néztél, ott voltál benne. Sáros utcákon, fáradt arcok között, az idő lassú, könyörtelen folyásában.

A Sátántangó nem film volt, hanem próbatétel. Nem csak a hossza miatt. Azért, mert türelmet követelt. Figyelmet. Alázatot. Aki végignézte, az nem ugyanaz az ember maradt utána.

Tarr Béla filmjeiben nem történt sok minden és közben mégis minden megtörtént. Az emberi remény elfáradása. A közösségek szétesése. Az a furcsa, kelet-európai tapasztalat, hogy mindig várunk valamire, ami majd megoldja helyettünk az életet, és közben lassan belerokkanunk a várakozásba. Ő ezt nem magyarázta. Nem kommentálta. Megmutatta.

Amikor azt mondta, hogy A torinói ló után nem csinál több játékfilmet, sokan nem hitték el. Pedig teljesen logikus volt. Ő már mindent elmondott, amit akart. Nem volt benne ismétléskényszer, nem volt benne hiúság. Csöndben hátralépett. Ritka gesztus ez egy alkotótól.

Most, hogy meghalt, hirtelen nagyon hangos lett a csönd. De ha van vigasz, akkor az az, hogy Tarr Béla nem hagyott maga után lezáratlan mondatokat. Az ő mondatai hosszúak voltak, kimértek, és a végükön pont volt. Súlyos, fekete pont.

Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. január 6-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)