Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Belerokkanni a várakozásba - Kárpáti Iván jegyzete
6/01/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.
Tarr Béla nem akart tetszeni. Nem akart szórakoztatni, nem akart megfelelni, nem akart közönségkedvenc lenni. Ő azt akarta, hogy nézz. Hosszasan. Kényelmetlenül. Úgy, hogy közben ne tudj elbújni se a történet, se a zene, se a vágás mögé. Ha Tarr-filmet néztél, ott voltál benne. Sáros utcákon, fáradt arcok között, az idő lassú, könyörtelen folyásában.
A Sátántangó nem film volt, hanem próbatétel. Nem csak a hossza miatt. Azért, mert türelmet követelt. Figyelmet. Alázatot. Aki végignézte, az nem ugyanaz az ember maradt utána.
Tarr Béla filmjeiben nem történt sok minden és közben mégis minden megtörtént. Az emberi remény elfáradása. A közösségek szétesése. Az a furcsa, kelet-európai tapasztalat, hogy mindig várunk valamire, ami majd megoldja helyettünk az életet, és közben lassan belerokkanunk a várakozásba. Ő ezt nem magyarázta. Nem kommentálta. Megmutatta.
Amikor azt mondta, hogy A torinói ló után nem csinál több játékfilmet, sokan nem hitték el. Pedig teljesen logikus volt. Ő már mindent elmondott, amit akart. Nem volt benne ismétléskényszer, nem volt benne hiúság. Csöndben hátralépett. Ritka gesztus ez egy alkotótól.
Most, hogy meghalt, hirtelen nagyon hangos lett a csönd. De ha van vigasz, akkor az az, hogy Tarr Béla nem hagyott maga után lezáratlan mondatokat. Az ő mondatai hosszúak voltak, kimértek, és a végükön pont volt. Súlyos, fekete pont.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. január 6-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)

