A kicsik – Szénási Sándor jegyzete
O.V. először az olajár emelkedését, aztán a csökkenését vizionálta, pár nap alatt sovány malac vágtában cikkcakkozott a nagyfiúk között, és közben összevissza beszélt, amire nem kényszerítette semmi, leszámítva a mániákus fontoskodást. Az, hogy minimum három lovat, az oroszt, az amerikait, és a kínait ülje meg egy fenékkel, viszont szőrén, nyilvánvalóan még az ő képességeit is meghaladja és még veszélyes is lehet.
Belerokkanni a várakozásba - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.
Az igazság a felhők felett jár - Dési János jegyzete
Ez az a védőpajzs, amelyik nincs ugyan, de már dolgozunk rajta, hogy legyen. Lehet, hogy akkor sem lesz, de sebaj, akkor majd azt mondjuk, hogy dolgozunk rajta és lesz. Vagy nem lesz.
Macskás fadíszlépés – Józsa Márta jegyzete
Marad a kérdés: ki kapirgál majd a zebrák lába között a hatvanpusztai tyúkudvarban?
Ebben fogunk élni? – Rózsa Péter jegyzete
Van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől. No meg a következetes hülyítésbe, a valóság meghamisításába vetett hite.
Akikre nem vigyáztunk – Selmeci János jegyzete
Attól, hogy ők most a szemünk elé kerültek, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tapasztalható bántalmazásokról nem csak csendben tudunk, hanem hangosan kiabálunk a szörnyűségeket bemutató videók, cikket, vallomások láttán, a gyerekeknek még nem lesz egy szemernyit sem jobb.
Ki szereti Magyar Pétert? - Kárpáti Iván jegyzete
Valahol azt mondta Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, hogy Magyar Pétert még a tisztások sem szeretik. Ez a mondat első hallásra talán frappánsnak tűnik, valójában azonban többet árul el arról, hogyan gondolkodik a hatalom a politikáról, mint arról, akiről éppen beszél. Szeretni macskát, zenekart, jó kávét szokás.
Korunk keresztes harca - Dési János jegyzete
Dési János kalandja a Négyszögletű Kerek Erdőben.
Bepillantás a NER hátsó udvarába - Rózsa Péter jegyzete
8/01/2026 18:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Mert hiszen valamitől elborult a NER vezérek és lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami.
2020-ig tartott a Fidesz sikertörténete – nőttek a bérek, javult a kereskedelmi mérleg – nagyjából mindent el lehetett adni az EU-ban, ami Magyarországon készült. Volt olyan év, hogy 200 ezren dolgoztak a közmunkaprogramban, ami sokat javított a hátrányos helyzetűek életén. Mindez annak volt köszönhető, hogy abban a periódusban még soha nem látott mennyiségű pénz érkezett az EU-ból. 2020-ban azután valami megcsúszott: a Fidesz egyre durvább unióellenes retorikája, majd a közösségi jogokkal egyre nyíltabban szembe menő politikai gyakorlata miatt, egyre több forrást zároltak Brüsszelben, fogyott a pénz, a közmunkára sem jutott, ismét tízezrek váltak munka- és jövedelem nélkülivé. Onnantól, amikor a kormány átváltott a racionális gazdasági és szövetségi politizálásról szuverenitás alapúra, bekövetkezett, pontosabban visszatért a kádári doktrína: az ideológia győzelmet aratott a józan ész felett. Mert hiszen valamitől elborult a NER-vezérek és -lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami. Ez a vabank. Hát az lett, hogy most küzdhet az egyre nagyobb lakossági elégedetlenség okán feltámadt, még soha nem látott nagyságú ellenzéki táborral, a Tisza párttal. Miért érte meg a NER-nek, hogy tovább menjen a korrupció, a pénzügyi stiklik övezte úton, ami egyúttal a politikai rendszerének meggyengüléséhez vezetett? Valószínűleg a mohósága miatt. A könnyen szerzett vagyon általában valaminek a kifosztásával jár. Amíg ez csak a vagyoni különbségek növekedését okozza, de nem fojtja meg a társadalom jelentős csoportjait, addig még csak elmegy, hogy a lopott pénz elveszti közpénz jellegét, hogy létre kell hozni a nemzeti tőkésosztályt meg ilyesmi. Amikor ennek az ára az általános gazdasági romlás, megspékelve némi hatalmi gőggel és erkölcsi zülléssel, akkor áradni kezd az ellenállás ereje. Árad. A kegyelmi botrány kinyitott egy kaput, éppen annyi rést engedve, hogy be lehessen látni a NER hátsó udvarába, ahol dorbéz zajlik, és azonnal láthatóvá válik az a folyosó, amin a gazdasági, pénzügyi és általános politikai normaszegés összekapcsolódik a perverz mulatozással. Vitorláshajón rendezett szexpartikkal, milliárdos értékű jachtokon töltött bulikkal, szarvasvadászatokkal, vadászházi orgiákkal, végül szerencsétlen sorsú intézetis gyerekek abuzálásával. Ez mind egy tőről fakad, mert a rendszer sugallja, a normaszegés nem számít, csak a pillanatnyi érdekek és örömök. Az a baj, hogy a NER pillanatai a társadalom többsége számára elviselhetetlen hosszú szenvedésnek érződik, amiből azért egyszer elég lesz. A többségnek elege lesz. Azt mondta a minap Orbán Viktor, hogy amíg ő hatalmon van, biztosan nem lesz bevezetve az euró. Már Bulgária is áttért január 1-től az európai pénzre, hát mi azért sem. Érthető az előbbiekből: amíg el lehet bújni a forint árfolyamának játékával az európai piac közös szabályai elől, amíg ezáltal a hatalmi mozgástér elegendően nagy ahhoz, hogy a kormány piacellenes intézkedésekkel megzsarolhassa a gazdasági szereplőket, amíg a nemzeti valuta védelmet nyújt a közösség ellenőrzésétől, addig mehet tovább a zabrálás, mert végül is látjuk – ha máson nem, hát a hatvanpusztai uradalom példáján –, csak ez a lényeg. Dőljön a pénz. És dől, de remélhetően maga a rendszer is bedől végre.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2026. január 8-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)