Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
18/12/2025 18:03
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Nem tudom elgondolkodtak-e így karácsony táján… az élet minőségéről. No, nem úgy csak általában, hanem arról, hogy miként is élünk mi itt 9,7 millióan itt a Kárpátok gyűrűjében. Mindez persze a Szőlő utcai történetekkel kapcsolatban jutott eszembe, pontosabban azért, mert úgy gondolom, ebben a végtelenül szívszorító ügyben, mint cseppben a tenger megtalálható az egész itthoni életünk nyomorúsága, méltatlansága és az a mód, ahogy a magyar társadalom a lehető legkiszolgáltatottabbakkal, a gyerekekkel bánik. És mindez nemcsak az elkövetők, hanem mindannyiunk felelőssége.
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával. Ha nincs Dobrev Klára, Juhász Péter, azaz Juhi vagy Magyar Péter, akkor ezek a szörnyűségek zavartalanul folytatódnak, a rendőrség és az ügyészség meg a gyermekvédelem csak falaz a pedofil és emberi mivoltukból kivetkőzött agresszív bűnözőknek. Az állam gondjaira bízott gyerekekre középkori viszonyok várnak az intézetek falai között.
Sajnos mindez nem új jelenség Magyarországon. Az idősebbek még emlékezhetnek Zemplényi György nevére, aki a kilencvenes évek legelején hozatott ki kisfiúkat a tököli fiatalkorúak börtönéből – nem kell részleteznem, hogy milyen céllal. Zemplényi akkoriban a Magyar Úszószövetség elnöke volt, hatalmas pénzeket hozott a sportszövetségnek és persze nem feledkezett meg a saját zsebéről sem. Igazi feketeöves szélhámos és csaló volt, hírek szerint Pintér Sándor és Gyárfás Tamás is próbálta támogatni, amikor itthon végül perbe fogták. 1999-ben halt meg mindössze 45 évesen házi őrizetben, állítólag tüdőembólia végzett vele. Elsőfokon csalás és sikkasztás miatt ítélték el, a pedofília szóba sem került az ellene felhozott vádak között.
Hogy mi változhatott azóta Bicske, a Szőlő utca és a titokzatos „Zsolti bácsi” történeteit követve – az Önök fantáziájára bízom. A tágabb összefüggések azonban egy olyan, végletekig kihasznált és megosztott társadalomban, mint a magyar lesújtó képet festenek. Olyan társadalomban élünk, ahol – hogy Lázár Jánost idézzem: „mindenki annyit ér, amennyije van.” Tényleg. Egy állami gondoskodásra szoruló gyerek – ezeknek – semmit sem ér, hiszen „nem ők szülték őket”. Márpedig az állami gondoskodásra szoruló 24 000, jól hallották, huszonnégyezer gyermek kiteszi egy magyar kisváros teljes lakosságát. Köztük van olyan, akit már eleve a születésük után a kórházban hagytak, van, akit a szülők elképesztő nyomorára hivatkozva vettek állami gondozásba és persze nyilván vannak köztük fiatalkorú bűnelkövetők. Szabad prédák, a NER körülményei között velük bármit meg lehet tenni. Jöhetnek esténként a luxusautók értük meg a fekete öltönyös emberek.
Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy a Szőlő utcaihoz hasonló prostitúcióra kényszerítés, a verések és a megaláztatások elképzelhetetlenek olyan civilizált országokban, mint mondjuk Finnország, Svédország vagy akár a szomszédos Ausztria. Ott másként bánnak egymással az emberek, mint nálunk. A magyar hatóságok és a társadalom egyetlen programot tud kínálni ennek a 24 000 gyermeknek: Út a börtön világába…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2025. december 18-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)