Akikre nem vigyáztunk – Selmeci János jegyzete
Attól, hogy ők most a szemünk elé kerültek, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tapasztalható bántalmazásokról nem csak csendben tudunk, hanem hangosan kiabálunk a szörnyűségeket bemutató videók, cikket, vallomások láttán, a gyerekeknek még nem lesz egy szemernyit sem jobb.
Ki szereti Magyar Pétert? - Kárpáti Iván jegyzete
Valahol azt mondta Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, hogy Magyar Pétert még a tisztások sem szeretik. Ez a mondat első hallásra talán frappánsnak tűnik, valójában azonban többet árul el arról, hogyan gondolkodik a hatalom a politikáról, mint arról, akiről éppen beszél. Szeretni macskát, zenekart, jó kávét szokás.
Korunk keresztes harca - Dési János jegyzete
Dési János kalandja a Négyszögletű Kerek Erdőben.
Magas Cé – Józsa Márta jegyzete
Nagyjából hetvenezer állandó hallgató kísérte figyelemmel gyomrunk korgását napról napra. Egy közösség. Az ezredforduló környékén járunk, akkor valami elkezdődött, de sokáig nem tartott. Ez volt a Rádió C. Magyarország, egyben Közép-Európa első, teljesen önállóan működő cigány közösségi rádiója. Élt 2001-től kezdődően tíz évig, sem az akkori, sem a későbbi hatalom nem látta át, hogy mennyi szeretetet, méltóságot, kulturális értéket, invenciót, bátorságot adott roma és nem roma közösségek számára ez az egyedi kezdeményezés.
János jelentései – Szénási Sándor jegyzete
Az idő, a történelem nem feltétlenül tesz nekünk szívességet azzal, hogy a mi határidőnkhöz alkalmazkodik. A régi napok átvonszolják magukat az állítólagos határon, és hozzák magukkal a korábbi bűneinket, ostobaságainkat, igaz, a reményeinket is.
A demokrácia utóvédharcai - Kárpáti Iván jegyzete
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már Nyugaton sem létezik. Nem azért, mert valaki "elvette", hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi konszenzus, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Ötletek lelkiismeret furdalás elkerülésére - Dési János jegyzete
Késő délután Orbán vezér éppen arról beszél, hogy "nem is világos ki támadott meg kit" az orosz-ukrán háborúban, amikor egy kis csoport Budapesten mentőautókba gyógyszert pakol éppen.
Zsigerek – Józsa Márta jegyzete
A köznevelési államtitkár államtitkár azt mondja, hogy külsőleg tökéletesen NER-kompatibilisnek látszó testének láthatatlan belső részei szerint talán nem kellett volna peckesen vonulgatnia olyan ifjú leánykák társaságában, akik a fényes államtitkári aktusról készült videót a „Lassan akarlak megdugni, lámpafénynél” szövegű zeneszámmal festik alá.
Ebben fogunk élni? – Rózsa Péter jegyzete
3/01/2026 15:08
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől. No meg a következetes hülyítésbe, a valóság meghamisításába vetett hite.
Magyarországon egyszerre aranylik és bűzlik a gazdaság. Azt mondja erre mindenki Orbán Viktora az újévi interjúban, hogy ha majd béke lesz, vagyis véget ér az orosz-ukrán háború, akkor végre a magyar gazdaság is elindulhat felfelé. Ez megint csak nem teljesen igaz, mert már most is felfelé tart; nagy irammal a Kreml lépcsőjén, hogy a nagyvezér ajtaja elé érve, ott lábtörlőként elterüljön.
Azt akarom mondani, hogy kétféle értékrendben élünk: van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől.
Szirének énekétől bódultan beszél ez az ember békéről, miközben a háborút kirobbantó agresszor legjobb barátjaként bokázik Putyin körül. Ájultan hebegett tavalyelőtt Trump győzelmi esélyeiről, aztán a következő másfél évben minden nap arra készült, hogy mindjárt fogadja őt az isteni elnök, és amikor boldog-boldogtalan fogadása után végre ez megtörtént, akkor sem történt semmi. Ott volt, vitte magával a közel 180 fős brancsot, mosoly, lapogatás, sikerpropaganda, csak éppen sem szóbeli, sem írásbeli nyoma annak, hogy a sztárfotókon kívül bármit is kapnánk Amerikától. Amit persze kapunk, azt a NER szorgalmas szolgái igyekeznek a kirakatból eltüntetni, hogy mást ne mondjak, az orosz olajra kivetett trumpi embargót, ami ugyanúgy érvényes ránk nézve, mint a több EU-s tagállamra.
De ennél sokkal egyszerűbb és kézzelfoghatóbb valóságelemek sem zavarják az angyalszárnyakon a fényes jövő irányába lebegő, álmodozó Orbánt. Mondjuk a pártjához felzárkózott, egyes mérések szerint pedig már tartósan elé került új ellenzék, a Tisza párt, amiről lazán azt állítja, semmi változás a régi ellenzékhez képest, ezek ugyanazok, csak most más áll az élükön. A számok, a választói tömegek, amelyek esetleg nem a NER-t kívánják a hatalomban tartani, le vannak ejtve, itt minden ugyanaz, mint eddig, a világok legjobbikának legjobbika teremtődött meg 2010-ben, és vezetője következetesen igazlátó és igazmondó, és aki nem mellette és nem vele halad, az tévúton jár.
Próbáltam a minap megfejteni, a kincstári optimizmuson túl ez az ember valóban nem látja, mi történik, vagy nem érdekli igazából, mert biztos abban, hogy tavasszal ő nyeri ismét a választást. Előbbi esetben a Ceauşescu-jelenséggel van dolgunk – nem feledhető a 36 évvel ezelőtti jelenet, amikor a nép feltétlen szeretetétől eltelve lépett a szónoki erkély mikrofonja elé, és aztán jött a bukás, de buktában sem értette meg, hogy amit ő a népről gondolt, az egyszerűen nem igaz. Nem, nyilván velem együtt sokan mondják, Orbán sokkal okosabb, realistább, ravaszabb, taktikusabb és tapasztaltabb annál, hogy ne ismerje fel, léggömbjei csak a stabil, fideszes választókat szédítik el, és egy igen tekintélyes tömeg áll már vele és politikájával szemben. Akkor viszont honnan ez a következetes hülyités, hazudozás, a valóság meghamisításába vetett hit? Az a legijesztőbb számomra, hogy valamit már tud. Valamit, amivel a valóság ellenében is megnyerheti a választást. Megnyerheti, mert van valami vagy valaki, ami, és aki el tudja hajlítani a valóságról alkotott képet afelé, amit hamis képzetei és állításai festenek most elénk. Ebben fogunk élni? És ez vajon meddig lehetséges?
Rózsa Péter jegyzete a január 3-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
