Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
13/01/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Ellepték a közösségi médiát a videók, hogy Teherán utcáin fiatalok jelennek meg hangszerekkel, hordozható hangfalakkal, rögtönzött DJ-pultokkal. Olyan jelenetek ezek, amelyekről a rendszer azt hitte, végleg kiszorította őket a nyilvános térből. A zene nem üzenet, nem jelkép, egyszerűen csak ott van, és már önmagában ez is engedetlenség. A nevetés sem demonstráció, hanem reflex: annak a felismerése, hogy most, ebben a pillanatban nem ők alkalmazkodnak.
Lányok elégetik a kendőiket. Nem performanszból, nem Nyugatnak szóló gesztusként, hanem mert elegük van abból, hogy mások szabják meg, mit vehetnek fel, hogyan létezhetnek, mennyit érnek. Ezeken a képeken nem látszanak az öreg papok, nem látszanak a hatalom véres kezű urai. Nem látszik a Forradalmi Gárda sem, amely évtizedek óta vigyáz arra, hogy az engedelmesség és a kussolás legyen az egyetlen elfogadott életforma. Csak fiatal emberek vannak, akik vissza akarják kapni az életüket, pontosabban el akarják kezdeni. Nem hősök akarnak lenni, nem mártírok, nem forradalmárok nagybetűvel. Csak élni szeretnének. Zenélni. Táncolni. Szabadon lélegezni. Hogy ne féljenek minden mozdulatuktól. Hogy ne öreg férfiak és fegyveres testületek döntsenek helyettük arról, mi az élet.
És közben pontosan tudjuk, hogy ezek a képek nem a teljes valóságot mutatják. Nem látjuk a vidéket, ahol a közösségek zártabbak, a hagyomány erősebb, a félelem mélyebben beépült a mindennapokba. Nem tudjuk, ott mennyire tör át mindez. Nem tudjuk, a gazdasági hanyatlás, az infláció, a kilátástalanság mikor fordul át tömeges dühbe, vagy mikor fárad bele mindenki végleg.
Nem tudjuk azt sem, mennyi erőtartaléka van még a rendszernek. Hány napra, hány hétre, hány véráldozatra van még berendezkedve. És nem tudjuk, mi történik akkor, ha a világ beleszól. Ha Donald Trump, vagy bárki más úgy dönt, hogy Irán újra geopolitikai játszótér lesz. Nem tudjuk, a beavatkozás kinek használna, és kinek ártana igazán.
Egy dolgot viszont biztosan tudunk: miközben mi ezeket a felvételeket nézzük, emberek halnak meg. Fegyvertelen tiltakozókra lő a hatalom. Életek érnek véget ott, ahol egy pillanattal korábban még zene szólt.
De mégis: ezek a képek fontosak. Mert megmutatják, hogy a legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, addig van remény.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. január 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)