Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Békesarc - Józsa Márta jegyzete
Egyenes következtetések mutathatóak ki a között, hogy közép-ázsiai posztszovjet falvakból és Észak-Koreából rekrutált katonák masíroznak a lebombázott Donyeck megye falvaiban, és hogy Trump elnök egy pingvinnel a hóna alatt sétál a virtuális valóság hatékony segítségével Nuukba, a zöld sziget fővárosába.
A hiteltelen - Szénási Sándor jegyzete
Mondhat és ígérhet bármit, már minden csak szó, duma, szöveg, smúz, hanta, sóder, illetve rizsa.
Négy év - Kárpáti Iván jegyzete
A kormányzati propaganda évek óta dolgozik azon, hogy a háborút ne agresszióként, hanem "két fél konfliktusaként" lássuk.
Pici bűnök és a fasizmus - Dési János jegyzete
A kísérlet Iványi Gábor tönkretételére nyilvánvalóan a politikai bosszú része. Nem véletlen, hogy egy ilyen ember életét kell megkeseríteni, munkáját, amelyet a szegények és az elesettek érdekében végez, ellehetetleníteni.
Három évtized – Józsa Márta jegyzete
Három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig.
DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
13/01/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Ellepték a közösségi médiát a videók, hogy Teherán utcáin fiatalok jelennek meg hangszerekkel, hordozható hangfalakkal, rögtönzött DJ-pultokkal. Olyan jelenetek ezek, amelyekről a rendszer azt hitte, végleg kiszorította őket a nyilvános térből. A zene nem üzenet, nem jelkép, egyszerűen csak ott van, és már önmagában ez is engedetlenség. A nevetés sem demonstráció, hanem reflex: annak a felismerése, hogy most, ebben a pillanatban nem ők alkalmazkodnak.
Lányok elégetik a kendőiket. Nem performanszból, nem Nyugatnak szóló gesztusként, hanem mert elegük van abból, hogy mások szabják meg, mit vehetnek fel, hogyan létezhetnek, mennyit érnek. Ezeken a képeken nem látszanak az öreg papok, nem látszanak a hatalom véres kezű urai. Nem látszik a Forradalmi Gárda sem, amely évtizedek óta vigyáz arra, hogy az engedelmesség és a kussolás legyen az egyetlen elfogadott életforma. Csak fiatal emberek vannak, akik vissza akarják kapni az életüket, pontosabban el akarják kezdeni. Nem hősök akarnak lenni, nem mártírok, nem forradalmárok nagybetűvel. Csak élni szeretnének. Zenélni. Táncolni. Szabadon lélegezni. Hogy ne féljenek minden mozdulatuktól. Hogy ne öreg férfiak és fegyveres testületek döntsenek helyettük arról, mi az élet.
És közben pontosan tudjuk, hogy ezek a képek nem a teljes valóságot mutatják. Nem látjuk a vidéket, ahol a közösségek zártabbak, a hagyomány erősebb, a félelem mélyebben beépült a mindennapokba. Nem tudjuk, ott mennyire tör át mindez. Nem tudjuk, a gazdasági hanyatlás, az infláció, a kilátástalanság mikor fordul át tömeges dühbe, vagy mikor fárad bele mindenki végleg.
Nem tudjuk azt sem, mennyi erőtartaléka van még a rendszernek. Hány napra, hány hétre, hány véráldozatra van még berendezkedve. És nem tudjuk, mi történik akkor, ha a világ beleszól. Ha Donald Trump, vagy bárki más úgy dönt, hogy Irán újra geopolitikai játszótér lesz. Nem tudjuk, a beavatkozás kinek használna, és kinek ártana igazán.
Egy dolgot viszont biztosan tudunk: miközben mi ezeket a felvételeket nézzük, emberek halnak meg. Fegyvertelen tiltakozókra lő a hatalom. Életek érnek véget ott, ahol egy pillanattal korábban még zene szólt.
De mégis: ezek a képek fontosak. Mert megmutatják, hogy a legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, addig van remény.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. január 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)