A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Mi lesz tegnap? – Szénási Sándor jegyzete
25/10/2025 15:11
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
O.V. úgy próbálja életben tartani a Nagy Imre-temetésen mondott beszéde mítoszát, hogy közben meg is öli: a mai orosz imperializmus szolgálatát kísérli meg elfedni a szovjet imperializmus elleni egykori szabadságharcával, amiből csak egy olyan élőhalott tántoroghat ki, amibe még a saját politikai igazgatója is belerúg, mondván: 56 arra tanít minket, hogy ne lázadjunk fel soha többé.
A politikát mindig a jelen érdekli, a holnap csak akkor, ha belül esik a választási cikluson, a múlt pedig kizárólag az adott politika legalizálására van szánva. Ahhoz persze, hogy a múlt igazolja a jelent, hamisítani kell, ami természetesen meg is történik. Ezt hívják hivatalosan állami ünnepnek.
56-nak különösen szerencsétlen az utóélete. Ma már úgy tűnik, az emlékezete akkor volt a legerősebb, amikor nem lehetett beszélni róla, és a rendszer sem erőltette az ellenforradalmi verziót, inkább temetett volna mindent, népfelkelést, árulást, megtorlást, mondhatni a hallgatásával hazudott.
A rendszerváltással aztán a forradalom bekerült a legalizációs eszköztárba, megkezdődött a szereplők szétválogatása kommunistákra, utcai harcosokra, állítólagos jobboldali alternatívákra, amelyeket részben Mindszenty képviselt volna, miközben az 1956 nevű történelmi jelenség még azt tudta magáról, hogy szovjet-és rendszerellenes, de baloldali érzületű. Így esett, hogy már az első szabad kormány megtagadta az emlékezést és a koszorúzást bizonyos komcsik esetében, és az MDF-ben külön szekciót nyitott a még élő szélsőjobboldali figuráknak. Az ünnep ezzel meghasonlott, cafatjait pártok hordták szét, és megsemmisült. A Jobbik 2012-ben Pongrácz Gergelyről nevezett el egy érdemkeresztet, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként Nagy Imre képét tartotta a falon.
A zombi létet azonban a Fidesz hozta rá a már a társadalom által is lassan elfeledett forradalomra, amelyről az emberek megértették, hogy nem az ő családi, közösségi, nemzeti emlékezetük terepe többé. O.V. úgy próbálja életben tartani a Nagy Imre-temetésen mondott beszéde mítoszát, hogy közben meg is öli: a mai orosz imperializmus szolgálatát kísérli meg elfedni a szovjet imperializmus elleni egykori szabadságharcával, amiből csak egy olyan élőhalott tántoroghat ki, amibe még a saját politikai igazgatója is belerúg, mondván: 56 arra tanít minket, hogy ne lázadjunk fel soha többé.
A legutóbbi október 23-i ünnepen Magyar Péter hosszan beszélt a valóságos 56- ról, és ezzel sokat tett azért, hogy az ünnep ne legyen annyira irreleváns, hogy azután Orbánt a végnapjait élő Kádár helyébe tegye. O.V. azonban egy olyan fideszes Békemenetté varázsolta volna át az egykori felkelést, ahol ma nem szólnak a fegyverek. 56 nem múlt el, tette még hozzá. De melyik ötvenhatodról beszélsz éppen, kérdezhetnénk, ha nem játszottak volna le egy olyan dalfeldolgozást, amely Zorán kommunista édesapja hitéről szól. A megidézett teszhalott felkacag, zavarodottan körbe bámul, és elnyúlik végül.
A 444.hu összegzése alapján O.V. a beszédében harmincszor beszélt a háborúpártiakról, huszonegyszer a brüsszeli kígyófészekről, a szovjetekről egyszer, az oroszokról egyszer sem, és Putyinról egyszer sem.
1956 RIP.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2025. október 25-i adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hanganyag meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
