Magyar Péter: Orbán az új Kádár, aki méreganyaggal kínozza lelkünket
23/10/2025 17:05
| Szerző: Klubrádió
"A magyarok többséget tudja és érzi, hogy 36 évvel 1989 után jobb lenne nem egy újabb nemzeti sorstragédiáig húzni azt, amikor a lelkünket méreganyaga kínzó új Kádár a lelkiismeretével elszámol majd" - jelentette ki Magyar Péter a Tisza Párt október 23-ai ünnepi beszédében a Hősök terén utalva Orbán Viktorra.
Némi '56-os kitekintés után Orbán Viktort idézte Magyar Péter. A tömeg fújolt. A beszéd alatt gyakran felhangzott a "Ruszkik, haza!"
"Október 23. nem csak a múlt, hanem a magyar jövő üzenete is, hogy mindig lesznek, akik kimernek állni, akik hisznek a szabadságban, és akik újra és újra, újra felgyújtják azt a lángot, amit a pesti srácok és a pesti lányok gyújtottak meg 1956. októberében. Október 23-a minden évben a szabadság napja kellene, hogy legyen.
Újra kimondták, nem kérnek sem a megszállókból, sem a diktatúrából. 1956 szelleme 1989-ben újraéledt ezen a téren. Amikor egy fiatal férfi kiállt a Műcsarnok lépcsőjére, és kimondta sokunk vágyát, így fogalmazott, ha hiszünk a magunk erejébe, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának. Az a fiatal férfi Orbán Viktor volt. 36 év telt el azóta, és ma már nehéz nem észrevenni a tragikus iróniát. Az a politikus, aki egykor az orosz csapatok kivonását követelte, ma a Kreml leglojálisabb szövetségese, aki azt mondta anno, hogy a demokrácia és a, kommunizmus összeegyeztethetetlennek, mára maga épített ki egy rendszert, mely a hatalmat összpontosítja, a sajtót irányítja és félelemben tartja a hazáját " - fogalmazott a Tisza elnöke.
"Orbán Viktor 1989-ben még a hatalom hazugságát lepleztele, ma viszont ő az, aki évek óta hazudik a saját népének, és közben elvárja a hálát mindenért, nyugdíjprémiumért, rezsicsökkentésért vagy támogatásért. Mindeközben az ország fiataljai ismét külföldre menekülnek, és sokan úgy érzik, hogy az elhíresült hatodik koporsóban már a saját jövőjük fekszik. 1989-ben a szónok hit abban, hogy a pártállam magától nem fog megváltozni. Ma is igaza lenne, csak éppen a pártállam most az ő vezetésével épült újjá.
Az akkori hatalmon lévők féltek a kérdésektől, elhallgatták a kritikát, és fizettek az emberek lojalitásáért. Ugyanezt történik most is. Három és fél évtizeddel később a hatalom ismét fél, és újra aljas eszközökhöz nyúl, hogy pénzért megvásárolja a csendet.
Október 23-án nem a kormányt, hanem az országot kell ünnepelnünk. Azokat az embereket, akik hisznek a szabad Magyarországban. Abban, amit 1956 hősei és 1989 fiataljai követeltek. Tisztességet, felelősséget és szabadságot. Ma újra elhangozhatna ugyanaz a mondat, amellyel Orbán Viktor 1989-es beszéde befejeződött. «Ha van bennünk elég mersz, hogy mindazt akarjuk, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát» . A kérdés ma is az, hogy mi, az ország polgárai készen állunk-e arra, hogy újra kimondjuk ezt, és hogy lesz-e elég mersz. Ma, október 23-án a történelmünk egyik legfényesebb napján gyűltünk össze. Azon a napon, amikor egy nép kimondta, elég volt a félelemből.
Amikor a magyarok százezrei vagy talán milliói megmutatták a világnak, hogy beltiporni a szabadság iránti vágyat, a becsületet és a hitet egy szebb jövőben. A városok utcáin, a gyárok udvarain, az egyetemek folyosóin egyszerre zendült vele a mondat, amelyet addig csak suttogni mertek. Elég volt, vége van, elvtársak, Tovarisi, konyec! A szabadság nem kér engedélyt.
1956-ban Kádár apró dögei szovjet tankokkal támadtak a saját nemzetükre. Így fojtották el a forradalmunkat. A szabadság népét idegen vas és magyar árulást tiporta el. Később munkásőrökkel, besúgókkal, provokátorokkal próbálták meg ellenforradalommal hazudni a világtörténelem legszebb forradalmát. A hazugsággyár - mint ma- éjt nappallá téve dolgozott, de hiába. Rettegtek, hogy a forradalom tüzét nem lehet kioltani. A parázs nem alszik ki. És valóban, a parázs ott izzott minden magyar család történetében, minden súgott imában, minden elnémított dalban. És Kádár öregkorában, saját démonaival küzdve, utolsó megszólalásában Nagy Imréről beszélt, mert tudta, hogy ő küldte a halálba a forradalom miniszterelnökét.
Kádár is tudta, hogy a történelem nem felejt, a történelem csak vár. Minden meghasonlott és a népével szembefordult vezetőnek eljön a kádári pillanata, és mind, és mind maga dönti el, hogy ezt időben félreállva, a saját dolgozószobája magányába élje át, vagy megszégyenülve a nyilvánosság előtt. A magyarok többséget tudja és érzi, hogy 36 évvel 1989 után jobb lenne nem egy újabb nemzeti sorstragédiáig húzni azt, amikor a lelkünket méreganyaggal kínzó új Kádár a lelkiismeretével elszámol majd.
Azzal, hogy egy ország nagyobbik felét nem tartja a haza részének, csak mert nem követik őt hűségesen. Azzal, hogy eltaposandó rovarnak nevezi azokat, akik egy szabadon működő európai országban szeretnének élni. Azzal, hogy bűnös embereknek hívja azon honfitársait, akik egy boldog országot szeretnének.
Azzal, hogy a kormányzása végén járva ma a magyarok döntő többsége érzi, hogy hátráltatja az életét a magas infláció, a megélhetés nehézsége és hogy a kivételezett kevesek országa lettünk" - mondta ünnepi beszédében Magyar Péter.
Majd a Tisza elnöke felidézte beszédében annak a 80 napnak a történéseit, amikor az országot járták.
Magyar beszélt a jövő évi választásokról. "Nem a török császár, nem a digitális harcosok, nem hologramok, Brüsszel, Moszkva, Washington dönt, hanem a magyar nép válaszol ezekre a kérdésekre". Szerinte a választás legfontosabb kérdések: a félelem vagy a szabadság, Kelet vagy Nyugat, korrupció vagy becsület, Türk Tanács vagy Európa, propaganda vagy igazság, embertelenség vagy emberség, gyarmat vagy szabad Magyarország, Fidesz vagy Tisza.
Magyar szerint annyira retteg a mai hatalom, hogy nem merték megengedni neki, hogy beszédét a Műcsarnok lépcsőjén mondja el.
A Tisza elnöke szerint nagyon fognak nyerni a jövő évi választásokon: "Meg kell nyernünk választást. Az emberséges Magyarország és Tisza fogja megnyerni, nem kicsit, hanem nagyon". Hozzátette, komolyan gondolják, hogy nincs jobb, nincs bal, csak magyar.
Beszéde végén kitért arra, hogy november 5-től újabb országjárásra indulnak és ígéretük szerint eljutnak minden településre és mindenkihez.
