A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
A kicsik - Szénási Sándor jegyzete
30/07/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A cégek nem pont annyit kapnak a munkáért, mint amennyit beígértek nekik, hiszen bizonyítékuk, papírjuk az egyezségről nincsen. Gyakori, hogy a pénzhez csak évek múlva jutnak hozzá. De az is egyre jellemzőbb, hogy ki sem fizetik őket.
Két év alatt legalább negyven százalékkal esett vissza a közbeszerzések értéke, ami azt jelenti, hogy az államnak nincsen pénze, míg az Uniónak van, ám az ismert okoknál fogva a nekünk járó hiteleket, és fejlesztéseket nem adja oda. Ezt, bár fájó szívvel, de meg tudjuk érteni, a helyükben mi sem fizetnénk magunknak, ahogyan azt maga Orbán Viktor egy őszinte pillanatában maga is elismerte, legalábbis Magyar Péter szerint.
Mármost, ha fent kevesebb a lóvé, kevesebb is csurog le az alsóbb szintekre. A 444 derítette ki, hogy a V-Híd, Mészáros cégbirodalmának ékköve, amely monopolhelyzetben van a MÁV beruházásainál, gyakran alkalmaz szerződés nélkül alvállalkozókat, például a Ferencváros-Kelenföldi vasútvonal bővítésénél, vagy az iváncsai akkugyárnál szintén vágányátépítésnél. Ez legalább három párhuzamos valóságot jelent: azt, hogy a cégek nem pont annyit kapnak a munkáért, mint amennyit beígértek nekik, hiszen bizonyítékuk, papírjuk az egyezségről nincsen. Gyakori, hogy a pénzhez csak évek múlva jutnak hozzá. De az is egyre jellemzőbb, hogy ki sem fizetik őket.
Ez utóbbi egyébként nem újdonság: 2023 márciusában az R-Kord Kft., ami szintén a V-Híd tagja, bejelentette, hogy egyelőre nem fizeti ki az alvállalkozóit egy Uniós beruházás teljesítése után, ami vasúti pályák elektronikus rendszerének a korszerűsítését jelentette. Az R-Kord arra hivatkozott, hogy az állam kifizetési stoppot rendelt el, csakhogy azt már az előző év októberében felfüggesztette, ahogy azt a hvg.hu megírta.
A Ferencváros-Kelenföld ügyben nyilvánossá lett nemfizetési botrány után a V-Híd vezérigazgatóját kirúgták, és közölték, hogy felveszik a kapcsolatot az alvállalkozókkal. Hogy ebből hogyan, és mikor lesz pénz, még nem tudni. De hát, a kicsikkel való visszaélések esetszáma amúgy is túl magas. A kisvállalkozók lyukra futtatása túlságosan gyakori. A rendcsinálást ígérő kormány, és a NER-cégek hitele kukázva. Az indulatok politikailag is számottevő kockázata bemérve és bizonyítva.
A következőképpen: a több Tisza-sziget meghívására előadófórumokat tartó Kéri László politológusnak az a tapasztalata, hogy a szigetek megszervezésében, a Magyar-jelenség felfutásában ezek a csalódott, sőt dühös kisvállalkozók vezető szerepet játszanak, ami minden egyes szereplő esetében kiterjedt, és bonyolult kapcsolati hálót is jelent, hiszen ők a helyi közélet jelentős figurái, nagyon is ismerik egymást a megrendelőkkel, és a kooperáló, meg persze versengő vállalkozótársakkal, akiket befolyásolhatnak, és mozgósíthatnak. Az, hogy a Fidesz elveszíti őket, nagy csapás a NER-re.
Mármost gondoljunk bele: ezek az emberek nem ideológiákra mozdulnak, nem véletlen, hogy a Medián felmérése szerint egyre kevesebben sorolják magukat a jobb, vagy a baloldalra. Egy részüknek nyilván tetszett Orbán Viktor nemzeti handabandázása, amennyiben azt visszaigazolni látszott a gazdaság működése, de az Unió-ellenes dumák kevésbé érdekelték, mert tudták, hogy onnan jön a pénz. A tolvaj elit sem zavarta őket addig, amíg rá nem jöttek, hogy őket is meg meglopják, és átverik, vagyis a tápláléklánc harmadik, vagy negyedik szintjéért is meg kell küzdeniük, és mint láttuk, sokszor hiába.
Most a NER is, meg a kisvállalkozók is, persze sokan mások mellett, a túlélésért vívnak. A zsákmány féltése, és a leszámolástól való félelem küzd a kisemmizettek haragjával. Nincs megírva, hogy feltétlenül az utóbbinak kell győznie, mégis nagy esély azoknak a mindent átható, keserű, mégis felszabadító dühe, akik tudják, nincs mit veszíteniük.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. július 30-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)