Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
4/02/2026 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
A Melania című dokumentumfilm magyar forgalmazója úgy döntött, hogy nem közli a látogatószámot arra hivatkozva, hogy a gyártó stúdió, az Amazon MGM ezt nem engedi.
Melania természetesen Trump elnök felesége, az alkotás pedig ritka bepillantást ígér a bevándorló hátterű First Lady életébe. Nem tudom, hogy elnökfeleségről készült-e már film, ha igen, hát nem sűrűn, így nem csoda, hogy a stúdiótulajdonos Jeff Bezos nem sajnált rá 40 millió dollárt. A kritikusok szerint azért sem sajnálta, mert ezzel a befektetéssel milliárd dollárokat érő hálát zsebelhet be Trumptól, persze lehet, hogy ehhez még a Donald című doksit is le kell majd forgatnia, ami minden bizonnyal meg is történik.
„Mindenki tudni akarja, hát tessék” – mondja a főszereplő, jelezvén, hogy személyisége minimum galaktikus méretű érdeklődési rohamokat érdemel, bár nem világos, hogy miért. Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül. Már csak azért sem, mert ha az ember komoly önkínzással rá is venné magát legalább egy bágyadt, kíváncsiságot imitáló gesztusra, nem lenne mibe kapaszkodnia. Melania sokunk számára pusztán egy óriási kalap, amely néha ott billeg Trump mellett, de annak tulajdonosa sosem mondott, vagy tett bármit is, ami nem a nullával lenne egyenlő. Ennek a nőnek, ha van is története, azt a Trump torony őrzi a Fifth Avenue-n New Yorkban. Nála érdektelenebb közszereplő tán még sosem lakott a Fehér Házban, nem mintha M. sokat lakna ott.
Tekintettel minderre, az ember akár érezhetne is némi tiszteletet a rendező Brett Ratler iránt, akinek a semmiből kellett várat építeni, de hát a már mondott kritikusok szerint a mű egy szimpla giccsparádé, igaz, valódi elnöki környezettől dekoráltan. Az elismerésre tehát nincs ok.
De ez mindegy is, pláne Magyarországon. Vagy legalábbis az lenne. Csak hát a látogatószám eltitkolásával kapcsolatban lehet olyan érzésünk, hogy ezt kevéssé Jeff Bezos rendelte el, és még kevéssé áll mögötte üzletpolitika, inkább csak nyers politikai motivációról van szó. Ami ráadásul rögvest le is lepleződik.
A tilalom azt mutatja, hogy a nézői jelenlét a Melanián elenyésző, még ha a kormány és az amerikai nagykövetség számos jegyet is vett rá. Ez pedig O.V.-nek, Trump szövetségesének kínos. Micsoda munkát végez, ha kilenc és félmillió embert sem képes bevezényelni a mozikba? Igen, a csecsemőket is. Milyen barát az ilyen?
A dolog pont annyira kínos, ahogy néhány valóban nagyszerű alkotást leszámítva az üres széksorok előtt vetített szovjet filmek kudarca is az volt a kádári vezetésnek. Konkrétan annak az Aczél nevű kultúrpápának, akit egy rossz modorú dragonyos őrmesterre hajazó szovjet kultúrminiszter egrecíroztatott ez ügyben, szabályosan leordítva a fejét. Ettől persze nem változott semmi, viszont a magyar politika kínjában rákapott a nézői statisztikák meghamisítására. Ezzel jól járt a hazai társadalom, mert nem szutyongatták baromságokkal, és Aczél-nak is nyugsága lett, filmügyben legalábbis.
Valami azt súgja, ezt a receptet Orbánék is felfedezik. Van, ami nem változik.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. február 4-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)