Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
3/02/2026 13:10
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Nézek egy képet, a veszprémi kórházban készült, a csöpögő plafonról. A megoldás szakszerű, a megbomlott álmennyezet alá gondosan vödröket applikáltak, és körbe is kordonozták, hogy a veszélyeztetett recepció körül nehogy újabb súlyos sérüléseket szerezzenek a betegek. A helyzet napok óta tart, aztán ki tudja, mikor lesz megoldás, az is megeshet, hogy a vödrök és a Figyelem! Csúszásveszély! feliratok beépülnek a környezetbe. Kedves hagyománnyá válnak, rájön mindenki arra, hogy ez éppen így a legjobb, és mégsem dől rá senkire semmi.
Láttunk már ilyet, itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők, a szabad szemmel jól látható lyukak, hasadékok ellenére is úgy néz ki a felhős égbolt alatt elterülő kilencvenháromezer négyzetkilométer, és az itt élő, egyelőre még több mint kilencmillió ember, mintha ez itt egy ország lenne.
Jó, hát nagy a lecsúszásveszély, de folyik a fentmaradásért vívott hősies küzdelem. Idén amúgy is már sok jó történt, például január elsejétől központilag szerzik be az állami fenntartású fekvőbeteg-ellátást végző kórházakban a szappant és a vécépapírt. Tehát nem az van, hogy ha valami elfogy, akkor a gazdasági vezető szól a beszerzőnek, hogy vegyen már néhány gurigát a budiba. Az meg végképp nem képzelhető el, hogy a beszerző azért van a posztján, hogy beszerezze mindazt, ami éppen kell, szólni sem szükséges neki. Pláne nem központilag.
Magam is gondolkoztam már azon, nincs az rendjén, hogy ha itthon elfogy a liszt meg a só, mi több, a toalettpapír is fogytán, akkor csak úgy fogom magam és lemegyek boltba, pótolni a készletet. Anélkül, hogy valami felsőbb hatósággal konzultáltam volna a beszerzés okáról, megvitattam volna a szükségességét, és önkritikát gyakoroltam volna a konyhámban, vagy a fürdőszobámban tapasztalt féktelen hedonizmus miatt. Miközben várhattam volna a központi direktívát is. Hasonlóban amúgy már volt részem, jegyrendszer volt a neve, és egy szomszédos géniusz által dübörögtetett államban történt, a jó hír, hogy egyszer annak is vége lett, valahogyan.
Mostanság a klozet egy másik fontos berendezési tárgya tematizálja a közbeszédet, ez a vécékefe, ami töredezett mennyezetű hazánk egyik csúcsminisztere szerint az ország migránsokat helyettesítő, belső tartalékának számító, legnagyobb kisebbségének kezébe adandó. Különösen a kötött pályájú tömegközlekedési eszközökön, amelyek általános outfitje körülbelül a kórházi plafonok dizájnjához hasonlítható. Rozsdásodik, rohad, szégyenteljes, és még mindig nem szakadt ránk. Mi nem haldokolunk, mi így élünk – hogy ezzel a sommázattal köszöntsem a szólássá vált mondat szerzőjét, a most nyolcvanéves Bereményi Gézát.
A léket kapott mennyezetek minden bizonnyal lassan lesznek befoltozhatók, de azért segítene talán, ha most, még az utolsó pillanatban létrejöhetne a Nemzeti Együttelpucolás Rendszere, a NER:
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 29., csütörtöki 15 órakor kezdődő adásában hangzott el a szerző felolvasásában. A jegyzetet a szöveg tetején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
