Ejtőernyők – Józsa Márta jegyzete
Bizonyos levitézlett hatalmak, továbbá azok tettestársai a nagyot bukott politikusaikat sem hagyják a legfelsőbb légi útvonalak, csúcsgazdagságig vezető nagy álmok sztrádáinak szélén. Nagyon magasról ugyanis nem esni, inkább zuhanni lehet, és mostanában valahogy nagy a kereslet a mentőeszközök iránt. Mondjuk röpködni amúgy is imádnak a hatalmi piramis csúcsáról bő másfél évtizedig gunyorosan és megvetően lefelé vicsorgók.
Mit gondoljon az adófizető Szijjártót látva? – Kárpáti Iván jegyzete
Folyamatosan adta a tízmilliárdokat a magyar állam Szijjártó minisztersége idején a BYD kínai cégnek, aminek a volt magyar kormánytag most beül a felső vezetésébe. Tisztességes ez így? Az mindenesetre biztos, hogy Szijjártó közvetettnek aligha nevezhető kapcsolatba kerül a Kína Kommunista Párttal.
Szijjártó után szabadon: avagy hova menjen dolgozni a többi fideszes? – HR-tanácsok Selmeci János jegyzetében
publicA Fidesz állapotát látva hamarosan nem csak Szijjártó Péternek lesz szüksége új állásra. De hova menjenek dolgozni a fideszesek? Orbánból FIFA-elnök, Gulyásból jogvédő lehet.
Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
3/02/2026 13:10
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Nézek egy képet, a veszprémi kórházban készült, a csöpögő plafonról. A megoldás szakszerű, a megbomlott álmennyezet alá gondosan vödröket applikáltak, és körbe is kordonozták, hogy a veszélyeztetett recepció körül nehogy újabb súlyos sérüléseket szerezzenek a betegek. A helyzet napok óta tart, aztán ki tudja, mikor lesz megoldás, az is megeshet, hogy a vödrök és a Figyelem! Csúszásveszély! feliratok beépülnek a környezetbe. Kedves hagyománnyá válnak, rájön mindenki arra, hogy ez éppen így a legjobb, és mégsem dől rá senkire semmi.
Láttunk már ilyet, itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők, a szabad szemmel jól látható lyukak, hasadékok ellenére is úgy néz ki a felhős égbolt alatt elterülő kilencvenháromezer négyzetkilométer, és az itt élő, egyelőre még több mint kilencmillió ember, mintha ez itt egy ország lenne.
Jó, hát nagy a lecsúszásveszély, de folyik a fentmaradásért vívott hősies küzdelem. Idén amúgy is már sok jó történt, például január elsejétől központilag szerzik be az állami fenntartású fekvőbeteg-ellátást végző kórházakban a szappant és a vécépapírt. Tehát nem az van, hogy ha valami elfogy, akkor a gazdasági vezető szól a beszerzőnek, hogy vegyen már néhány gurigát a budiba. Az meg végképp nem képzelhető el, hogy a beszerző azért van a posztján, hogy beszerezze mindazt, ami éppen kell, szólni sem szükséges neki. Pláne nem központilag.
Magam is gondolkoztam már azon, nincs az rendjén, hogy ha itthon elfogy a liszt meg a só, mi több, a toalettpapír is fogytán, akkor csak úgy fogom magam és lemegyek boltba, pótolni a készletet. Anélkül, hogy valami felsőbb hatósággal konzultáltam volna a beszerzés okáról, megvitattam volna a szükségességét, és önkritikát gyakoroltam volna a konyhámban, vagy a fürdőszobámban tapasztalt féktelen hedonizmus miatt. Miközben várhattam volna a központi direktívát is. Hasonlóban amúgy már volt részem, jegyrendszer volt a neve, és egy szomszédos géniusz által dübörögtetett államban történt, a jó hír, hogy egyszer annak is vége lett, valahogyan.
Mostanság a klozet egy másik fontos berendezési tárgya tematizálja a közbeszédet, ez a vécékefe, ami töredezett mennyezetű hazánk egyik csúcsminisztere szerint az ország migránsokat helyettesítő, belső tartalékának számító, legnagyobb kisebbségének kezébe adandó. Különösen a kötött pályájú tömegközlekedési eszközökön, amelyek általános outfitje körülbelül a kórházi plafonok dizájnjához hasonlítható. Rozsdásodik, rohad, szégyenteljes, és még mindig nem szakadt ránk. Mi nem haldokolunk, mi így élünk – hogy ezzel a sommázattal köszöntsem a szólássá vált mondat szerzőjét, a most nyolcvanéves Bereményi Gézát.
A léket kapott mennyezetek minden bizonnyal lassan lesznek befoltozhatók, de azért segítene talán, ha most, még az utolsó pillanatban létrejöhetne a Nemzeti Együttelpucolás Rendszere, a NER:
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 29., csütörtöki 15 órakor kezdődő adásában hangzott el a szerző felolvasásában. A jegyzetet a szöveg tetején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
