Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
31/01/2026 15:05
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Leginkább azért, mert nagyon egyezik egy új közvéleménykutatás azon eredményével, amit a megkérdezettek fele mondott, hogy Orbán megöregedett. A repülőrajtról deliráló miniszterelnök késve és igen régimódi eszközök bevetésével lépett be a választási kampányba, láthatóvá tette erős korlátait a modern politikai kommunikáció terén. A digitális szó azért bekattant neki, de meg is maradt a primer értelmezés terén, amikor a híveit digitális csapattá átnevezve komenthadseregként rászabadította a közösségi médiafelületekre, csekély, kb. 15 agyonszajkózott mondatot kitevő szellemi arzenállal.
Ágyúit sem tudta újabb célpontok felé fordítani, így továbbra is sorozatlövéseket ad le Brüsszel és Ukrajna felé, mint a béke küldötte, nem is beszélve arról a 225 milliárd forintról, amivel az elmúlt években a világpiacinál jottányit sem olcsóbb orosz olaj és gáz vásárlásával megtámogatta Putyin hadiiparát. Ez az adat is e héten látott napvilágot nemzetközi elemzők tollából, éppen akkor, amikor a korábban választási győzelmet hozó rezsicsökkentésről maga Orbán rántotta le a leplet, mert egy kis, néhány napig tartó hideg máris megrendítette az olcsóság bűvöletében tartott rezsivilágot, és hamar a többletköltségek kompenzálást ígérte be a nagyvezér. Persze ezt is, mint a pofátlanul szétszórt pártkampány árát is, teljesen törvénytelenül – lásd Alaptörvény vonatkozó passzusa - a központi, állami budget-ből veszi ki.
Amennyire fáradni látszik Orbán, annyira lendült be Lázár János, a közlekedési miniszteri munkából magát szabadságoló, főállású kampányemberré előlépett tartalékfigura, és igen fiatalosan cigányozni kezdett. A szaros WC mémmé is vált nyomban, néhány nappal e förtelmes kijelentés után a gyöngyösi Lázárinfón bele is fojtották a szót a piros lapokat mutogató cigány emberek, akik lemondásra is felszólították. Orbán a maga kis megmosolyogtató módján igyekezett tompítani az elemi felháborodást, amikor bedobta, hogy ha ő vezet autó, bizony a Dankó rádiót hallgatja. Nem éppen ütős választási üzenet, különösen annak tükrében, hogy néhány hete jelent meg az az elemzés, ami 11 hatályos törvényről mutatta ki, hogy közvetlenül, vagy közvetve a cigányok diszkriminációját, hátrányos helyzetbe hozatalát teszi lehetővé. A szociális ellátásból való kiszorításukat, az iskolai elkülönítést és hasonlókat megkoronázza ebben a sorban a települési arculat védelméről szóló jogszabály, ami lényegében a cigányok letelepedését tiltja meg egyes városokban.
Mintha ez a barnainges emlékeket idéző kiközösítés nem zavarná Orbán Viktort. Habár, lehet ebben valamilyen következetesség is, különösen, ha arra gondolunk, hogy a szlovákiai magyar nemzetiségű emberek teljes jogfosztását lehetővé tevő, ma is a szlovák jogrend részét jelentő Benes- dekrétumok miatti botrány sem késztett tiltakozásra. Végső soron azt is mondhatni ezek után, hogy Orbán rendszert lát ebben, ezért ugyan úgy szó nélkül hagyja a magyarországi cigányok, mint a szlovákiai magyarok jogfosztását.
Tegyük még hozzá az öregedő Orbán portréjához, hogy az említett közvéleménykutatás kérdéseire válaszoló Fidesz szavazók 39 százaléka meg is nevezte az utódot; Szíjjártó Pétert látnák legszívesebben a miniszterelnöki trónuson, amennyiben Orbán lelépne.
Szép, új jövő! Hacsak ezt is el nem mossa a tavaszi áradat.

