Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Orbán semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől – Rózsa Péter jegyzete
21/03/2026 15:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Orbánék minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből.
„Az emberi csorda semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől. A butaságtól kellene félnie, ha fel tudná fogni, hogy mi a félelmes.” Goethe művéből, a Wilhelm Meister tanulóévei című regényéből vett idézet a magyar kormány propagandájára illik leginkább. Orbán személyesen is megfelel ennek, hiszen elég szemügyre venni, ki mindenkivel vette magát körbe, és kik azok, akiktől megszabadult az elmúlt 16 éveben, de különösen beszédes, hogy kiket és miket támadott és támad folyamatosan. Szinte mindenkit és mindent, ami a napi politikai játszmákon túl értelmet, fantáziát, kreativitás és főként valamilyen közjót – mondom – közjót és nem a NER-hez lojális csoportok kisszerű érdeket képvisel.
A politikai memória sajnos természeténél fogva nagyon rövid. Erre rátesz a NER azzal, hogy szinte kétnaponta szolgál valamilyen bombasztikusnak tűnő, de mindenképpen botrányt, vagy erős érzelmeket okozó üggyel. Elsősorban azért, hogy a szintén botrányos saját ügyeiről elterelje a figyelmet, de legalábbis megossza azt. Ezért jó emlékeztetni rendszeresen a nagyérdeműt minden csínyre, hazugságra, lopásra, szóval Orbánék bűneire.
Van itt mit nézni, s közben egy szép fejlődésregény elevenedik meg a szemünk láttára. Ezúttal arra gondolok, hová fejlődött vissza maga a nagyvezér és politikája. Ha csak az utóbbi vaskos kormányzati időszakot nézem, máris az elején ott van a nyugdíjpénztári megtakarítás ellopása. Az a 3700 milliárd forint az előző kabinet jóvoltából sok százezer ember későbbi, nyugdíjba lépésükkor egzisztenciális biztonságot jelentő tőkéje lehetett volna. Ésszerű, a közjót szolgáló és egy baloldali kormányhoz méltó intézkedés volt. Orbán ezért is számolta fel, és nem mellesleg e tárgyban tett ígéreteit sem tartotta be.
Jó – illetve dehogy jó –, csak kell emlékezni arra is, hogy Orbán az értelem és az értelmiség, a szellemi elit elleni utálata miatt indított eljárást a filozófusok ellen. Nem zavarta a sztálini és rákosi féle analógia, az orvos, a filozófusperekre gondolok, Heller Ágnest, Radnóti Sándort, Gábor Györgyöt, Kardos Andrást és más kiemelkedő munkásságú filozófusokat rágalmazott sikkasztással. Sajnos arra már nagyon kevesen figyeltek fel, hogy minden hazugság volt, és az érintettek sorra megnyerték a pereket. Itt, az elején még csak egyszerűen nem érdekelte Orbánt, hogy rágalmazásai, utólagos jogalkotással levajazott, egyébként jogsértő lépései a normalitást folyamatosan megsértve szétzilálják a közt, szinte felégetik a hétköznapok békéjét. Elintézte azzal, "ha rákérdeztek, majd a jogászok megvédenek, oszt, jó napot!" Jelezvén, most ő itt a törvény, még, ha ez sokaknak fájdalmat, veszteséget, akár jog- és állásvesztést jelent is.
Kicsit privatizálok; amikor 2011-ben több száz kollégámmal együtt elbocsátottak a televízióból, védett korban lévén panaszt tettem, hogy törvénytelen az eljárás, perelni és nyerni fogok. Akkor az volt a cinikus válasz, mindegy, akkor is kirúgnak. Megnyertem, még több sorstársam is hasonlóan járt, sok milliót bukott az intézmény, de ez nem volt fontos Orbánnéknak. A Norvég Alap okán meggyalázott, üldözött, Ökotárs Alapítvány és vezetője, Móra Veronika is hosszú rendőrségi, ügyészsági vegzálást élt meg, akkor még a NER végrehajtói is tudták, ennek semmilyen valós, törvényes alapja nem volt, de mindegy, megcsinálták.
Talán ennyi elég, innen már sok hallgatómnak eszébe juthatnak a Fidesz gazemberségei, csak annyit akartam mondani, hogy valami megváltozott négy-öt évvel ezelőtt. Orbán és társai arcán megjelent egy furcsa mimikai jelzés, amiből arra jöttem rá, hogy most már minden jog- és normaszegés esetén el is hiszik, hogy ez a jó út. Küldetéstudat, vagy vakhit szállta meg őket, hogy minden idők legjobb és egyetlen alkalmas kormányának képzelik magukat. Ez az a pont, amikor egy diktatúra és vezetői igazán veszélyessé válnak, nincs ugyanis határ igazuk megvédésében, mert minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből, marad az indulat és a vakhit által táplált szándék az örökkévalóságuk bizonyítására.
Szóval ahogy Goethe írta: „Az emberi csorda semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől. A butaságtól kellene félnie, ha fel tudná fogni, hogy mi a félelmes.”
Rózsa Péter jegyzete a Hetes Stúdió 2026. március 21-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
