Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Centi - Rózsa Péter jegyzete
19/06/2025 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Nyugodtan lezárhatná életművét a szétvert oktatási és egészségügyi rendszerrel a háta mögött, a szétlopott akadémiai vagyon, a kifosztott kulturális szféra, a megnyomorított és üldözött független média, a nemkülönben elüldözött tehetséges fiatal szakemberek, a félig kifosztott Nemzeti Bank és még sok ronccsá vált közvagyon ott magasodik, Orbán képzeletbeli ugarán.
Lassan vágni kezdjük a centit. Jó hosszú, de a várólista is az. Mármint a pénzügyi várólista, amit mi, adófizetők ugyan nem várunk igazából csak kényszerűen elviselünk majd, mert Orbánék nyakra – főre adósítanak el minket. A jövőnket.
Most legalább annyit megtudunk, hogy például legutóbb a kormány milyen feltételekkel vett fel újabb hitelt Kínától. Azt a 400 milliárd forintot, amiről lényegében semmit nem tudtunk eddig, hogy mire és hogyan, csak azt, hogy nyilván nekünk kell ezt is majd visszafizetni. A DK kiperelte az Államadósság Kezelő Központtól a dokumentumokat. Varju László a párt országgyűlési képviselője hozzátette, látva a jövő évi költségvetést, amelyet már elfogadtak mindenképpen további hitelekre szorul majd az ország.
Ha minden igaz, alig tíz hónap múlva lesznek a választások, és a Fidesz egyelőre vesztésre áll, de mi lesz velünk? Ugyanis örökül hagyja a győztesnek és nekünk azt a mérhetetlenül nagy pénzügyi adósságot, amit részint a hitelekből lapátolt össze, részint pedig – ami előbbivel is összefügg –, a miatta elzáródó EU-s pénzek okán szenvedünk el. A harácsolt magánjavak biztonságba maradnak, a költségvetés és a zsebünk pedig kilyukad. Lehet, Orbán már erre játszik. Vabankra, mert neki mindegy, már ami személyes, családi vagyonát illeti. Nyugodtan lezárhatná életművét a szétvert oktatási és egészségügyi rendszerrel a háta mögött, a szétlopott akadémiai vagyon, a kifosztott kulturális szféra, a megnyomorított és üldözött független média, a nemkülönben elüldözött tehetséges fiatal szakemberek, a félig kifosztott Nemzeti Bank és még sok ronccsá vált közvagyon ott magasodik, Orbán képzeletbeli ugarán. Persze a valódi birtok, a hatvanpusztai és társai akkor is ott virítanak majd a családi kataszterben, ha már ő lelépett a politikai színpadról. Nyugodtan leléphetne. Nyilván nem fog, nyilván sok kárt okoz még addig, ha egyáltalán. De mi marad utána? Szóval miközben vágjuk a centit, arra is készülnünk kell, hogy újabb rombolásait, kifosztásait – legyen szó jogról vagy vagyonról – megakadályozzuk, elébe menjünk. Mert olyan nincs, hogy majd jön a Tisza Párt, és mindent megold. Jelentős társadalmi részvétel és támogatás nélkül, ez nem megy. A rendszerváltáshoz nem elég a választói támogatottság egyre mérhetőbb növekedése, nem csak várakozni kell hanem részt vállalni ebben a lehetséges rendszerváltásban.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2025. június 19-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjú meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)