Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Pici bűnök és a fasizmus - Dési János jegyzete
23/02/2026 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A kísérlet Iványi Gábor tönkretételére nyilvánvalóan a politikai bosszú része. Nem véletlen, hogy egy ilyen ember életét kell megkeseríteni, munkáját, amelyet a szegények és az elesettek érdekében végez, ellehetetleníteni.
A különféle régi és új fasizmusok nem csak attól működnek, hogy egy nagyon gonosz ember kitalál valami bűnös dolgot és akkor itt a pokol. Hanem normális, mondhatni átlagemberek egész sokasága kell, akik a maguk területén végrehajtják azt a pici kis bűnt, ami rájuk jut. Néha nem is olyan pici és ki lehet karmolni 600 milliárdot érte a közösből. Máskor csak gyűlölködő plakátokat kell rajzolni, nyomtatni, ragasztani, esetleg mesterséges intelligenciával trágár hazugságot generálni - a minimálbérnél talán jobb árfolyamon.
2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön agyonlőttek egy fiatal férfit és a fiát - csak azért, mert cigányok voltak. Ez már a következő fokozat.
Utána azt írtam, hogy ez fordulópont lesz. Miközben párt szerveződik arra, hogy a cigányok ellen uszítson, és így jusson be a parlamentbe. Amikor csak pár nap telt el azóta, hogy a miskolci rendőrkapitány is cigánybűnözésről beszélt, mire kirúgja a szocialista minisztere, majd pár perc múlva visszaveszi, mert a Jobbiktól az MSZP-ig terjedő nagykoalíció szerveződik a védelmében. De az emberek rokonszenve az ártatlanul, csak cigányságukért meggyilkolt honfitársaik felé fordul - véltem. Tízezreket vizionáltam Csorba Róbert és fia temetésére. Ezren, ha voltunk. A gyászbeszédet, mindannyiunk nevében Iványi Gábor mondta, szívhez szólóan, bölcsen, ahogy szokta.
„Érezzük-e a felelősségünket a gyűlöletbeszédben, aminek nincs vége, van-e bocsánat szociális bűneinkre, arra, hogy a kisemmizett, kitaszított embereket akarjuk felelőssé tenni saját bűneinkért?” A lelkész imájában bocsánatért kért azok nevében, akik a lelkük mélyén gyűlöletet éreznek a cigánysággal szemben, az oktatási szegregációért, a gonosz szóért, a bántásért, ami a cigányság ellen irányul.
Rá is támadtak azon nyomban.
Mindez nemcsak az évforduló kapcsán jut eszembe újra. Hiszen ez is az újfasizmus. Az Iványi történet idézi fel bennem újra.
A kísérlet Iványi Gábor tönkretételére nyilvánvalóan a politikai bosszú része. Nem véletlen, hogy egy ilyen ember életét kell megkeseríteni, munkáját, amelyet a szegények és az elesettek érdekében végez, ellehetetleníteni. A szegények nyilvánvaló ellenségei ennek a hatalomnak. Még akkor is, ha viszonylag nagy számban szavazataikkal segítik fenntartani ezt a rendszert. (lásd Stockholm-szindróma).
Iványi az ellenség, mert nem áll be a sorba. A jó keresztény egyházak hatalmas pénzeket kapnak, és részt vehetnek a szegények elnyomásának fenntartásában a „szeretetteljes szegregációnak” nevezett apartheidban. De Iványi nem ilyen.
Az Iványi elleni pofátlan eljárásokhoz az is kell hogy valaki a saját helyén szó nélkül teljesíti a főgonosz, a feljebbvaló gonosz nyilvánvalóan gonosz utasítását. Tudjuk a magyarázatot, és most nemcsak arról beszélek, hogy esetleg egyet is ért vele, esetleg nem érdekli, vagy csak be kell fizetnie a csekkjeit. Valamint neki is van családja és a többi nem lebecsülendő érvek. Ó igen.
Miért tesz ez a hatalom ekkora energiákat Iványi üldözésébe? Mit számít egy Iványi?
Mindent. Hiszen Iványi, talán akaratlanul is, erkölcsi mércévé vált. Ő a nem-fasizmus. Olyan ember, aki el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz. És ezzel mintát ad. Hogy nem lehet úgy élni, hogy a leggonoszabb parancsot is teljesíted, hanem mérlegelsz, döntesz. Ha Iványit felmorzsolják, akkor aztán ki marad, aki ellent tud állni a gonosznak. Ráadásul Iványi valóban keresztény, talán nem véletlen, hogy a harminc ezüstpénzen osztozkodó egyházi vezetők - a zsidó felekezet főrabbijainak kivételével - nem nagyon tülekedtek szolidaritásukat kimutatni vele.
Az Orbán-rezsimnek Iványi az ellensége. Iványinak nem a Fidesz, hanem a bennünk élő gonosz.
Megjegyzem, jön a tavasz megállíthatatlanul.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2026. február 23-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)