Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Írás a falon - Szénási Sándor jegyzete
Akárhogy is fordul a választás, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt tegnap, mondta Szentpéteri Nagy Richard a Klubrádió választási műsorában, és valószínűleg igaza is van.
Négy év - Kárpáti Iván jegyzete
24/02/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A kormányzati propaganda évek óta dolgozik azon, hogy a háborút ne agresszióként, hanem "két fél konfliktusaként" lássuk.
Négy éve indította meg Oroszország a teljes körű inváziót Ukrajna ellen. Négy éve dörögnek a fegyverek, négy éve rombolnak városokat, négy éve temetnek civileket, katonákat, gyerekeket. És négy év után ott tartunk, hogy Magyarországon a kormányzati kommunikáció legnagyobb ellensége nem az agresszor, hanem a megtámadott ország.
Az orosz invázió negyedik évfordulóján az a groteszk helyzet állt elő, hogy a magyar társadalom egy jelentős része számára Volodimir Zelenszkij gyűlöltebb politikus, mint Vlagyimir Putyin. A megtámadott ország elnöke nagyobb indulatokat vált ki, mint az a vezető, akinek hadserege átlépte egy szuverén állam határait, és azóta is pusztít.
Ez nem spontán folyamat. Ez nem a „néplélek” rejtélyes alakulása. Ez tudatos, éveken át épített politikai konstrukció. Százmilliárd forintos nagyságrendű közpénzből felépített narratíva.
A kormányzati propaganda évek óta dolgozik azon, hogy a háborút ne agresszióként, hanem „két fél konfliktusaként” lássuk. Hogy a felelősség elmosódjon. Hogy a hangsúly ne a rakétákon, a tömegsírokon, a lerombolt városokon legyen, hanem Brüsszelen, szankciókon, energiapolitikán és végül Ukrajnán mint problémán.
Ukrajna lett a kellemetlen tényező. Az ország, amely „háborúba sodorna minket”. Amely „veszélyezteti az energiabiztonságot”. A lista hosszú, és minden eleméhez jutott plakát, hirdetés, közmédiás műsoridő.
Közben Oroszország neve egyre ritkábban hangzik el úgy, mint egyértelmű felelősé. Az agresszió szóból konfliktus lett, a megszállásból vita, a háborús bűnökből „események”. A nyelv finoman átállt, és vele együtt az érzékelés is.
A politikai cél világos: a magyar választó fejében a háború ne morális kérdés legyen, hanem kényelmetlenség. Ne arról szóljon, hogy ki támadott meg kit, hanem arról, hogy nekünk miért drágább a gáz. Ne az legyen a fő kérdés, hogy mit jelent egy szuverén ország lerohanása, hanem az, hogy „mi ebből maradjunk ki”.
És amikor mindehhez hozzájön az évek óta épített Nyugat-ellenes, Brüsszel-ellenes retorika, akkor Ukrajna szinte automatikusan bekerül az „ellenséges térfélre”. Hiszen támogatják, fegyvert adnak neki, pénzt adnak neki, tehát gyanús. Aki mögöttük áll, az eleve gyanús.
Az eredmény: a megtámadott ország elnöke személyes gyűlölet tárgyává válik. A karaktere fontosabb lesz, mint a kontextus. A háború ténye háttérbe szorul, a személy válik céltáblává. És mindezt mi finanszíroztuk. Az adófizetők. A „nemzeti konzultációk”, a plakátkampányok, az állami hirdetések, az állami média folyamatos tematizálása mind-mind pénzbe kerül. Nem is kevésbe.
Négy évvel az invázió után ott tartunk, hogy egy NATO- és EU-tagország közvéleményének jelentős része nem az agresszort érzi fő fenyegetésnek, hanem azt az országot, amelyik éppen a túléléséért küzd. Ez nem pusztán kommunikációs siker. Ez morális elcsúszás.
Mert lehet vitatni szankciókat, lehet vitatni energiapolitikát, lehet vitatni diplomáciai stratégiát. De azt a tényt, hogy ki lépte át a határt tankokkal 2022 februárjában, nem lehet relativizálni anélkül, hogy közben a valóság talaja ne csússzon ki a lábunk alól.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026 február 24-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)