Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Négy év - Kárpáti Iván jegyzete
24/02/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A kormányzati propaganda évek óta dolgozik azon, hogy a háborút ne agresszióként, hanem "két fél konfliktusaként" lássuk.
Négy éve indította meg Oroszország a teljes körű inváziót Ukrajna ellen. Négy éve dörögnek a fegyverek, négy éve rombolnak városokat, négy éve temetnek civileket, katonákat, gyerekeket. És négy év után ott tartunk, hogy Magyarországon a kormányzati kommunikáció legnagyobb ellensége nem az agresszor, hanem a megtámadott ország.
Az orosz invázió negyedik évfordulóján az a groteszk helyzet állt elő, hogy a magyar társadalom egy jelentős része számára Volodimir Zelenszkij gyűlöltebb politikus, mint Vlagyimir Putyin. A megtámadott ország elnöke nagyobb indulatokat vált ki, mint az a vezető, akinek hadserege átlépte egy szuverén állam határait, és azóta is pusztít.
Ez nem spontán folyamat. Ez nem a „néplélek” rejtélyes alakulása. Ez tudatos, éveken át épített politikai konstrukció. Százmilliárd forintos nagyságrendű közpénzből felépített narratíva.
A kormányzati propaganda évek óta dolgozik azon, hogy a háborút ne agresszióként, hanem „két fél konfliktusaként” lássuk. Hogy a felelősség elmosódjon. Hogy a hangsúly ne a rakétákon, a tömegsírokon, a lerombolt városokon legyen, hanem Brüsszelen, szankciókon, energiapolitikán és végül Ukrajnán mint problémán.
Ukrajna lett a kellemetlen tényező. Az ország, amely „háborúba sodorna minket”. Amely „veszélyezteti az energiabiztonságot”. A lista hosszú, és minden eleméhez jutott plakát, hirdetés, közmédiás műsoridő.
Közben Oroszország neve egyre ritkábban hangzik el úgy, mint egyértelmű felelősé. Az agresszió szóból konfliktus lett, a megszállásból vita, a háborús bűnökből „események”. A nyelv finoman átállt, és vele együtt az érzékelés is.
A politikai cél világos: a magyar választó fejében a háború ne morális kérdés legyen, hanem kényelmetlenség. Ne arról szóljon, hogy ki támadott meg kit, hanem arról, hogy nekünk miért drágább a gáz. Ne az legyen a fő kérdés, hogy mit jelent egy szuverén ország lerohanása, hanem az, hogy „mi ebből maradjunk ki”.
És amikor mindehhez hozzájön az évek óta épített Nyugat-ellenes, Brüsszel-ellenes retorika, akkor Ukrajna szinte automatikusan bekerül az „ellenséges térfélre”. Hiszen támogatják, fegyvert adnak neki, pénzt adnak neki, tehát gyanús. Aki mögöttük áll, az eleve gyanús.
Az eredmény: a megtámadott ország elnöke személyes gyűlölet tárgyává válik. A karaktere fontosabb lesz, mint a kontextus. A háború ténye háttérbe szorul, a személy válik céltáblává. És mindezt mi finanszíroztuk. Az adófizetők. A „nemzeti konzultációk”, a plakátkampányok, az állami hirdetések, az állami média folyamatos tematizálása mind-mind pénzbe kerül. Nem is kevésbe.
Négy évvel az invázió után ott tartunk, hogy egy NATO- és EU-tagország közvéleményének jelentős része nem az agresszort érzi fő fenyegetésnek, hanem azt az országot, amelyik éppen a túléléséért küzd. Ez nem pusztán kommunikációs siker. Ez morális elcsúszás.
Mert lehet vitatni szankciókat, lehet vitatni energiapolitikát, lehet vitatni diplomáciai stratégiát. De azt a tényt, hogy ki lépte át a határt tankokkal 2022 februárjában, nem lehet relativizálni anélkül, hogy közben a valóság talaja ne csússzon ki a lábunk alól.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026 február 24-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)