Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Magyaros - Rózsa Péter jegyzete
31/07/2025 18:05
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ajándék ez a nap. Azért még mindig jobb helyzetben vagyok, mint például egy szemműtétre három évet várakozni kényszerülő beteg. Mondom, ajándék ez az egész.
Várólistára kerültem a minap egy 14 centiméter hosszú, műanyag cipzár cseréje miatt. A vasaló ugyanis ráfutott, a fogazat összeolvadt, így az egyetlen, nyári melegben is vállalható hosszúnadrág azonnali beavatkozást igényelt. Könnyű mozdulattal az internetes keresőn öt ruhaszervízt találtam, gyalog is elérhető közelségben - gyerünk. A legközelebbi zárva, az ajtón a félrehúzott firhang mellett belestem, az üzlet már üres volt, na gondoltam, ennek vége. A következő portálján már ki is volt írva, hogy végleg bezárt. Jött a harmadik, redőny lehúzva, semmi felirat. Végre a negyedik működött. A varrónő lemérte, katalógusból kikereste a megfelelő darabot, tíz napra vállalta és a munkadíjjal együtt 4200 forintot kért. Előre. Így szokta, mondja, ez a biztonságos. Elég magyaros dolog, de ezen ne múljon, veszem elő a bankkártyát - már régen nem tartok magamnál több pénzt, mint néhány érmét adott esetre -, azonban az asszony leint. Az nem jó! Mondom ott a terminál a pénztárgép mellett. Azt ő nem használja, mert a bank elviszi a pénzt. Érvelnék, hogy mindennek, a varrásnak is, így a banki pénzkezelésnek is díja van, ez a normális. Nem, neki annyi bajt okoz havonta a banki elszámolás, és alig marad valami a levonások után. Értetlenkedésem azzal a nem várt fordulattal zárult, hogy visszaadta a nadrágot, hogy ő így nem tudja vállalni.
Maradt még egy üzlet, a legtávolabbi. Ott már a levegő is frissebb volt, derűs, kedves asszony fogadott, ő csak 4000-et kért, szintén előre és szintén készpénzben, pedig szintén ott pihent a pulton a bankkártya terminál. Értésemre adta, a bank annyira megnehezítette a használatát, minden fizetéskor külön papírt kell kiállítania, vagy hó végén egyszerre táblázatba foglalni, hogy ez neki nem fér bele. Mivel alig száz méterre volt agy ATM, mondtam, azonnal hozom a kp-t. És ekkor piciny nyiladék támadt a borún és belesett a görög-római, a zsidó-keresztény kultúra örököse, a humanista Európa, megmutatta magát kicsiben amidőn az asszony rám emelte tekintetét, s így zárta az ügyletet: Megbízom magában, lehet a végén is fizetni, és a blankettára piros filctollal ráírta: Utólag. Hozzátette, 12 nap múlva lesz kész, sokan vannak ön előtt. Csaknem két hét várakozás, csak a végén kell fizetni és csak kp-vel. Ajándék ez a nap. Azért még mindig jobb helyzetben vagyok, mint például egy szemműtétre három évet várakozni kényszerülő beteg. Mondom, ajándék ez az egész.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2025. július 31-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)