A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Három Nyilas Misi – Józsa Márta jegyzete
Az említett gyerekek a magyar társadalom erőforrásai volnának. Ők azok, akiket a hatalom már nem is ösztönöz különösképpen arra, hogy iskolába járjanak, tizenhat éves koruktól mehetnek, amerre akarnak, nincs szükség rájuk. Ha a civil erőfeszítések, elkötelezett szakemberek elkeseredetten becsuknák maguk mögött az ajtót, akkor a kurzus békésen ülhetne analfabéta törzsének díszpáholyában, és számlálgathatná elégedetten a neki nyújtott hálaszavazatokat.
Orbán semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől – Rózsa Péter jegyzete
Orbánék minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből.
Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
1/03/2026 09:30
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Magyarországon van nagyjából hárommillió olyan ember, aki valamilyen szegénységben él, például lakhatásiban. Ami azt jelenti, hogy aránytalanul sok pénzt kell költeniük arra, hogy fedél legyen a fejük fölött, ha egyáltalán. A bevételük jelentős többségét. Emellett jelentheti azt is, hogy nincs annyi pénzük, hogy a mosógép elromlása esetén ne azon kellene gondolkodniuk, hogy vegyenek-e újat, vagy inkább maradjon valamicske kosztpénz. De szegénynek tekinthető az is, akinek színházra, mozira, könyvre évek óta nem jut. Vagy pár napos nyaralásra. Na de szerencsére rendszeresen előáll az a politikai helyzet, amikor ők is a fókuszba kerülnek, a gyerekeiket leszámítva ők ugyanis szavazópolgárok. Akiknek most – ha szétnéznek az utcákon, de igazából ki sem kell dugniuk az orrukat, elég, ha bekapcsolják a tévét – el van magyarázva, hogy bár üres a fazék, de legalább békében élnek. Elvégre ez korunk slágerszava, ennek megfelelően milliók fogadják el egy mukk nélkül: esélyük sem maradt arra, hogy egyről a kettőre jussanak. Vagy legalább fél kettőre. Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek. Abba, hogy ha valami nem a plakátokra szánt üzemmódban történik, mondjuk születik egy beteg gyerek a családban, valaki kerekesszékbe kényszerül, vagy demens lesz a nagymama, esetleg leég a ház, akkor egyvalamiben egészen biztosak lehetnek: csak magukra számíthatnak. És persze azokra a normális emberekre, aki sokszor maguk is szegények lévén összeadják a kis pénzüket valamire. Sérült gyerekek ellátására, ajtóra-ablakra, villanyszámlára, igazi sajtóra, független színházra. Akkor is, ha nekik maguknak is kevesebb marad húslevesre, színházjegyre. Egy dologban lehetünk mindannyian bizonyosak több mint másfél évtizede: nem lehet remélni a bajban semmit azoktól, akikre az országot bízták. De legalább béke van, üvöltik, ordítják a fejünkre koppintva. Kárpótlásul itt van a Nemzeti Együttnyomorgók Rendszere, a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. február 26-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: Pixabay