Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
1/03/2026 09:30
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Magyarországon van nagyjából hárommillió olyan ember, aki valamilyen szegénységben él, például lakhatásiban. Ami azt jelenti, hogy aránytalanul sok pénzt kell költeniük arra, hogy fedél legyen a fejük fölött, ha egyáltalán. A bevételük jelentős többségét. Emellett jelentheti azt is, hogy nincs annyi pénzük, hogy a mosógép elromlása esetén ne azon kellene gondolkodniuk, hogy vegyenek-e újat, vagy inkább maradjon valamicske kosztpénz. De szegénynek tekinthető az is, akinek színházra, mozira, könyvre évek óta nem jut. Vagy pár napos nyaralásra. Na de szerencsére rendszeresen előáll az a politikai helyzet, amikor ők is a fókuszba kerülnek, a gyerekeiket leszámítva ők ugyanis szavazópolgárok. Akiknek most – ha szétnéznek az utcákon, de igazából ki sem kell dugniuk az orrukat, elég, ha bekapcsolják a tévét – el van magyarázva, hogy bár üres a fazék, de legalább békében élnek. Elvégre ez korunk slágerszava, ennek megfelelően milliók fogadják el egy mukk nélkül: esélyük sem maradt arra, hogy egyről a kettőre jussanak. Vagy legalább fél kettőre. Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek. Abba, hogy ha valami nem a plakátokra szánt üzemmódban történik, mondjuk születik egy beteg gyerek a családban, valaki kerekesszékbe kényszerül, vagy demens lesz a nagymama, esetleg leég a ház, akkor egyvalamiben egészen biztosak lehetnek: csak magukra számíthatnak. És persze azokra a normális emberekre, aki sokszor maguk is szegények lévén összeadják a kis pénzüket valamire. Sérült gyerekek ellátására, ajtóra-ablakra, villanyszámlára, igazi sajtóra, független színházra. Akkor is, ha nekik maguknak is kevesebb marad húslevesre, színházjegyre. Egy dologban lehetünk mindannyian bizonyosak több mint másfél évtizede: nem lehet remélni a bajban semmit azoktól, akikre az országot bízták. De legalább béke van, üvöltik, ordítják a fejünkre koppintva. Kárpótlásul itt van a Nemzeti Együttnyomorgók Rendszere, a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. február 26-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: Pixabay