Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Délibábok - Józsa Márta jegyzete
8/03/2026 19:00
| Szerző: Klubrádió/Józsa Márta
Lehet a nyugati országokban „GDP, meg növekedés”, de a valóságos életben Magyarország jobb helyzetben van. És milyen igaza van az idézett felkent személynek, hazánk úgynevezett kormányfőjének, valóban jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Csak, ne adj’ isten, nehogy már holnapra véreb legyen a verébből. Egyetértek amúgy a felkent vezető által szervírozott politikai termékkel, valóban, édes hazánk páratlan túlélő képességekkel rendelkezik, ilyen például a fata morgana, mindközönségesen a délibáb gyakori jelenléte, és annak politikai hasznosulása.
Olyan országban élünk, amelynek egy Békés megyei Zsadány nevű településén él egy szerfölött kreatív polgármester, aki addig-addig kutakodott, míg ki nem találta, hogy mire lehet uniós pénzt költeni. Nem mészárosi léptékűt, csupán rongyos százötven milliócskát. Nem, nem lombkorona-sétányra, negyven centis kilátóra, az már uncsi. Hanem az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében, a sarkadi járásban vegetáló településen a legkézenfekvőbb ötlet az volt, hogy a polgármester eldöntötte: itt volt Atilla király – egyes értelmezések szerint a hun vezér nevét egy a mai magyar helyesírási szokás szerint nem két t-vel, és egy l-el kell írni, hanem fordítva – fapalotája. Punktum, meg lett pályázva. A településről érdemes megjegyezni, hogy a lakosságszám évtizedek óta folyamatosan csökken; a huszadik század közepén még 2600-an éltek itt, mára ez a szám 1560 fő környékére apadt. A fiatalok elvándorlása és az elöregedés jellemző. A munkanélküliségi ráta az országos átlag többszöröse is lehet, sokan kényszerülnek közfoglalkoztatásra vagy ingázásra.
Nyilvánvaló, hogy annyira hiányzott innen egy hun fejedelem – merthogy miért is neveznénk őt királynak, hol volt akkoriban az ilyesfajta intézmény – mint egy falat kenyér. És annak fapalotája. Mely az Úr nagyobb dicsőségére ékeskedik a településen, látványossága egy faszobor, idén volt talán egy darab érdeklődő, kalandvágyó turistacsoport, mely megtekintette. Épült tehát százötven milliónyi uniós pénzből. Ide kívánkozik a hun őstörténetet elkötelezetten kutató polgármester tavalyi interjúja, melyben elmondta, hogy az előző évhez képest várhatóan 12 millió forinttal kevesebb pénz folyik be iparűzési adóból, ami az önkormányzat működésében problémát jelentene. Ezért a testület pályázatot nyújtott be, 14 millió forintnyi rendkívüli támogatást igényelt, hogy megőrizze működőképességét. De legalább van egy hun fapalota, ez is valami. Százötven millából, mely összeg amúgy tízszerese a túléléshez kért rendkívüli támogatásnál. Tehát tíz évnél is többre volna elegendő. De hát ki számolja. Aki biztos nem: a Nemzeti Együtteldélibábozás Rendszere, a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorban hangzott el 2026. március 5-én a szerző felolvasásában. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
