Szavak, szavak és tettek – Rózsa Péter jegyzete

Gal Gadot világhírű zsidó színésznő nem vehet rész a Velencei Filmfesztiválon, ahol szeptember 3-án mutatják be az ő főszereplésével készült filmet, a Dante kezében-t.  Ebben olyan sztárok mellett láthatjuk, mint Gerard Butler, Al Pacino, Oscar Isaac és Martin Scorsese. Palesztin -Hamasz barát aktivisták ugyanis több mint 1500 olasz filmes szakember aláírásával nyomást gyakoroltak a szervezőkre. Tessék csak figyelni; egy izraeli művész jelenléte önmagában elég ahhoz, hogy tömeges tiltakozás induljon ellene.

Ukrajna budapesti nagykövete országa össznépi felháborodását tolmácsolta azért, hogy Woody Allen részt vett a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon. Szerinte a rendező a részvételével szemet hunyt Oroszország több éve tartó, Ukrajnát sújtó agressziója felett.

Magyarország ki akarja tiltani nemcsak a magyar, de az összes, a Schengeni egyezményben érintett országból azt az egyébként kárpátaljai magyar gyökerekkel rendelkező ukrán parancsnokot, a „Magyar” hívójelű Robert Brovdit , mert ő az irányítója annak az ukrán drónhadtestnek, amely megrongálta a Barátság- kőolajvezetéket. Bár a támadás nem Magyarország, hanem az orosz energiarendszer ellen történt, és emiatt csak 5 napra állt le a Szlovákia és Magyarország felé leágazó szállítás, a magyar külügyér casus bellit kiált és szankciókat követel, illetve azonnal tilt. Egyébként pedig tudjuk, ha éppen az oroszok támadása okozott volna bajt a vezetékben, akkor a magyar köztársasági elnöki hivatal különleges nyelvi alosztálya már azon dolgozna, a közleményekből miként lehet kihagyni, elfedni azt a tényt, hogy a tett elkövetője orosz.

A teljes kormánymédia és kisérő haderői, a Megafontól a Digitális harcosokon át össztűz alá vették Ajsa Lunát, egy fiatal, tehetséges énekesnőt, amiért egy koncerten cigarettázva, a színpadon ülve, lábát lógatva, nem éppen Erkel Ferenc kottája szerint eldalolt egy részletet a Himnuszból. Hörög a kormányoldal, szorgos neonácik fel is jelentették, a nemzeti jelkép megsértése miatt.

A helyi önazonosság védelméről szóló törvény még életbe sem lépett, hírére már több szorgos képviselőtestület megalkotta a maga rendeletét arról, hogy ki vehet vagy nem ingatlant a településen, ki költözhet, avagy ki nem oda. A kormány szerint ezzel a jogszabállyal megvédhetik magukat az egyes városok, községek és falvak az un. túlzott méretű betelepüléstől. Ebbe aztán mi nem fér bele? Van olyan önkormányzat, ami jó üzletet lát ebben és 1-1.2 millió forint betelepülési díjat kérne, van ahol a büntetett előélet a kizáró ok, máshol a szakképzettség hiánya. Gazdag a magyar nyelv, sokféleképpen lehet körülírni, hogy cigány, zsidó, bevándorló, vagy bármilyen idegen.

Elég is a példákból. a lényeg, hogy minél bonyolultabb, feszültebb, válságos lett az életünk, annál inkább a legegyszerűbb magyarázatokba kapaszkodnak sokan, hogy választ adjanak azokra a problémákra, amelyekhez egyébként vagy nem értenek, vagy éppen csak egyoldalúan akarják értelmezni. Valószínű, hogy a közösségi média, a világháló korlátlan nyilvánossága is arra készteti a ma emberét, hogy odaszóljon. Ezzel maga is úgy érezheti, részt vesz a világ dolgainak alakításában, amitől régen a kisember el volt zárva. Érthető ez a tömeges reagálás, valóban korábban elképzelhetetlen volt megmutatni magunkat, nem csak a saját, barátaink, környeztünk, lakóhelyünk terepén, hanem az egész világban akár. Szerintem ez természetes addig, amíg ez át nem vált agresszióba, és most már ezt éljük meg. A gyors, mérlegelés nélküli, párbeszédet nélkülöző kinyilatkoztatások korába értünk. Ezért felerősödött egy ősidők óta ismert veszély, hogy a szavak is ölni tudnak. Az odamondogatás, a kinyilatkoztatások korában ezért még nagyobb ebben a sajtó felelőssége. Hatalmas a felelőssége.

Rózsa Péter jegyzete a Hetes Stúdió 2025. augusztus 30-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)