Dackorszak – Józsa Márta jegyzete
Van itt ez a furcsa kettősség, egyfelől jól esik és kényelmes ugyanabban a cipőben járni, amiben eddig, másfelől itt van ez a rettegés a hatalmi berendezkedés örökkévalóságától.
A csőszkunyhó – Szénási Sándor jegyzete
Az Orbán-rezsim módszerei változatosak, de a kémvádat eddig mellőzték az ellenfeleikkel szemben, ám a végítéletek idejében járunk, ahol szinte minden kés előkerülhet a konyhafiókból. A kémügy pont annyira bizonyított, mint a csőszkunyhóban árulkodó Rajk esete, vagyis sehogy, de hát a rendszer már régen nem ad semmilyen látszatra: egy ingatag hazugságra újabb dőlékeny kamu épül, arra megint egy bomlékony blöff, végül egy huszöt emeletes koholmánytömb imbolyog a levegőben, készen arra, hogy levesse magát a mélybe.
A mi kampányunk – Selmeci János jegyzete
A mi kampányunkban arany vécékeféket visznek ukrán konvojok Amerikába, hogy ezzel a Tisza pártot támogassák, ahová ukrán informatikusok is beépültek, a franc sem tudja, hogy miért, de az egyik már 15 évesen is a haza ellen hackerkedett, miközben az évek óta, többek között titkosszolgálati források alapján oknyomozó újságíróról éppen a kampányhajrában derült ki, hogy többek között titkosszolgálati források alapján oknyomoz, tehát hazaáruló ukrán kém.
Magyar James Bondok - Hardy Mihály jegyzete
Vajon merre jártak ezek az elvtársak, akarom mondani alkotmányvédő szakemberek, amikor az orosz kémek ki- bejárkáltak a külügyminisztérium szerverein és közben a Kalinkát dúdolták?!
A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Három Nyilas Misi – Józsa Márta jegyzete
Az említett gyerekek a magyar társadalom erőforrásai volnának. Ők azok, akiket a hatalom már nem is ösztönöz különösképpen arra, hogy iskolába járjanak, tizenhat éves koruktól mehetnek, amerre akarnak, nincs szükség rájuk. Ha a civil erőfeszítések, elkötelezett szakemberek elkeseredetten becsuknák maguk mögött az ajtót, akkor a kurzus békésen ülhetne analfabéta törzsének díszpáholyában, és számlálgathatná elégedetten a neki nyújtott hálaszavazatokat.
A csoki, amely legyőzi Orbánt - Dési János jegyzete
30/03/2026 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Miközben az üvöltő fráter bekászálódik a páncélozott BMW-jébe, ötszáz kilométerrel arrébb, Kárpátalján egy menekültszállón magyar orvosok egy csoportja az ott élő, főleg idős embereket látja el.
Egy kellemetlen, kövér fráter éppen azt üvölti a mikrofonba, hogy az ukránok a mi ellenségeink, és kirabolnak minket, elveszik a pénzünket, de még meg is kell halnunk miattuk, s körülbelül ugyanekkor, úgy ötszáz kilométerrel arrébb egy könnyeit törölgető idős hölgy azt meséli, miként kellett négy évvel ezelőtt elmenekülnie otthonából, mindent hátrahagyva. Házát azóta elpusztították, semmije sem maradt. s most egy kárpátaljai menekültszálláson él - négyen egy kis szobában - és ezt már mi tesszük hozzá, az esélye, hogy valaha hazatérhet, nagyjából semmi. Fia talán hadifogságban még él, talán már megölték.
Miközben az üvöltő fráter bekászálódik a páncélozott BMW-jébe, ötszáz kilométerrel arrébb, Kárpátalján egy menekültszállón magyar orvosok egy csoportja az ott élő, főleg idős embereket látja el. Lassan négy éve, hónapról hónapra jönnek a MedSpot alapítvány szervezésében. Vérnyomást mérnek, gyógyszert osztanak, meghallgatják a történeteket, törődnek azokkal, akiket a Putyin-háború szó szerint földönfutóvá tett.
Hány emberen tudnak segíteni a százezrekből? Százon-kétszázon-ötszázon? Végülis majdnem mindegy. Hiszen tudjuk, hogy aki egy életet megment, az egész világot menti meg. Százan, kétszázan rendszeresen ellátást kapnak, hozzájutnak azokhoz a nélkülözhetetlen gyógyszereikhez, amelyekhez a MedSpot nélkül valószínűleg nem. Már ez önmagában komoly tett.
De van még valami, ami mindehhez hozzájön.
Orbán, most fekete ruhás verőemberei védelmében uszít az ukránok ellen. Több kórház európai szintű működtetésére elég pénzt ver el erre az uszításra. A magyarországi utcákat ellepték, a szó szerint útszéli, hangot használó plakátok. “A gazemberek oldalára álltunk... Hullarablók leszünk.”
Furcsa, amikor valaki Ukrajnában vigasztal, hogy ne mi szégyelljük magunkat ezért, hiszen ők is hányszor megtapasztalták már, hogy egy ország vezetőjét nem lehet a néppel, a többséggel azonosítani. Tesznek ők a habzó szájú hivatásos gyűlöletkeltőkre, nekik az a fontos, hogy hónapról hónapra menetrendszerűen érkezik a segítség. Ráadásul itt Kárpátalján magyarországi magyarok és ukrajnai magyarok együtt dolgoznak az ukrajnai ukránok ellátásán, segítésén. Ötszáz kilométer és egy határ nagy távolság, ez most szerencsére elválaszt minket a páncélozott BMW-jén éppen a következő gyűlölet negyedórára száguldozó alaktól. De azért azt sem mondhatjuk, hogy itt béke lenne. Mert béke az nincs. A nagy téren sorakoznak az elesettekre emlékező táblák, kilenckor két percre az egész országban megáll az élet, megszólal a himnusz, mindenki, akárhol is van, vigyázzba merevedik és a meggyilkoltakra emlékezik. Reggeli közben halljuk a robbantásokat, a lövések hangjait - ó, ez csak katonai gyakorlat, legyint a pincérlány. Fiú pincér még véletlenül sincs, most máshová vetette őket a sors. Sortűz az elesett katonák emlékére. Este még egy légvédelmi sziréna is megszólal, a helyiek már oda sem bagóznak. Igaz, pár napja Lvivben csapott be a bomba, néhány hónapja Munkácson - vagyis ezek a nyugati végek sem biztos, hogy mindig megússzák.
- Évek óta gondozzuk ezeket az embereket, nem hagyhatjuk cserben őket - hangzik el újból és újból a medspotosoktól - akik azért azt is bevallják, hogy egy-egy ilyen misszió után úgy érzik, könnyebb lett nekik, elmúlt a lelkiismeret-furdalásuk egy része, amit az orbáni gyűlöletpolitika kelt bennük, bennünk.
Már pakoljuk össze a maradék gyógyszereket, a műszereket a menekültszálló folyosóján, ahol a rendelés folyt, amikor odatotyog egy igazi bábuska egy doboz csokival és az egyik orvos kezébe nyomja, s talán valami olyasmit, mond: Koszonom.
A csoki, amely legyőzi Orbánt.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2026. március 30-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)