Orbán semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől – Rózsa Péter jegyzete

„Az emberi csorda semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől. A butaságtól kellene félnie, ha fel tudná fogni, hogy mi a félelmes.”  Goethe művéből, a Wilhelm Meister tanulóévei c. regényéből vett idézet a magyar kormány propagandájára illik leginkább.  Orbán személyesen is megfelel ennek, hiszen elég szemügyre venni, ki mindenkivel vette magát körbe, és kik azok, akiktől megszabadult az elmúlt 16 éveben, de különösen beszédes, hogy kiket és miket támadott és támad folyamatosan. Szinte mindenkit és mindent, ami a napi politikai játszmákon túl értelmet, fantáziát, kreativitás és főként valamilyen közjót, mondom, közjót és nem a NER-hez lojális csoportok kisszerű érdeket képvisel.

A politikai memória sajnos természeténél fogva nagyon rövid. Erre rátesz a NER azzal, hogy szinte kétnaponta szolgál valamilyen bombasztikusnak tűnő, de mindenképpen botrányt, vagy erős érzelmeket okozó üggyel. Elsősorban azért, hogy a szintén botrányos saját ügyeiről elterelje a figyelmet, de legalábbis megossza. Ezért jó emlékeztetni rendszeresen a nagyérdeműt minden csínyre, hazugságra, lopásra, szóval Orbánék bűneire.

Van itt mit nézni, s közben egy szép fejlődésregény elevenedik meg a szemünk láttára. Ezúttal arra gondolok, hová fejlődött vissza maga a nagyvezér és politikája. Ha csak az utóbbi vaskos kormányzati időszakot nézem, máris az elején ott van a nyugdíjpénztári megtakarítás ellopása. Az a 3700 milliárd forint az előző kabinet jóvoltából sok százezer ember későbbi, nyugdíjba lépésükkor egzisztenciális biztonságot jelentő tőkéje lehetett volna. Ésszerű, a közjót szolgáló és egy baloldali kormányhoz méltó intézkedés volt. Orbán ezért is számolta fel, és nem mellesleg e tárgyban tett ígéreteit sem tartotta be.

Jó – illetve dehogy jó, csak kell emlékezni arra is, hogy Orbán az értelem és az értelmiség, a szellemi elit elleni utálata miatt indított eljárást a filozófusok ellen. Nem zavarta a sztálini és rákosi féle analógia, az orvos, a filozófusperekre gondolok, Heller Ágnest, Radnóti Sándort, Gábor Györgyöt, Kardos Andrást és más kiemelkedő munkásságú filozófusokat rágalmazott sikkasztással.  Sajnos arra már nagyon kevesen figyeltek fel, hogy minden hazugság volt, és az érintettek sorra megnyerték a pereket. Itt, az elején még csak egyszerűen nem érdekelte Orbánt, hogy rágalmazásai, utólagos jogalkotással levajazott, egyébként jogsértő lépései a normalitást folyamatosan megsértve szétzilálja a közt, szinte felégeti a hétköznapok békéjét. Elintézte azzal, ha rákérdeztek, hogy oszt, jó napot. Jelezvén, most ő itt a törvény, még, ha ez sokaknak fájdalmat, veszteséget, akár jog- és állávesztést jelent.

Kicsit privatizálok; amikor 2011-ben több száz kollégámmal együtt elbocsátottak a televízióból, védett korban lévén panaszt tettem, hogy törvénytelen az eljárás, perelni és nyerni fogok. Akkor az volt a cinikus válasz, mindegy, akkor is kirúgnak. Megnyertem, még több sorstársam is hasonlóan járt, sok milliót bukott az intézmény, de ez nem volt fontos Orbánnéknak. A Norvég Alap okán meggyalázott, üldözött Ökotárs Alapítvány és vezetője, Móra Veronika is hosszú rendőrségi, ügyészsági vegzálást élt meg, akkor még a NER végrehajtói is tudták, ennek semmilyen valós, törvényes alapja nem volt, de mindegy, megcsinálták.

Talán ennyi elég, innen már sok hallgatómnak eszébe juthatnak a Fidesz gazemberségei, csak annyit akartam mondani, hogy valami megváltozott négy-öt évvel ezelőtt. Orbán és társai arcán megjelent egy furcsa mimikai jelzés, amiből arra jöttem rá, hogy most már minden jog- és normaszegés esetén el is hiszik, hogy ez a jó út. Küldetéstudat, vagy vakhit szállta meg őket, hogy minden idők legjobb és egyetlen alkalmas kormányának képzelik magukat. Ez az a pont, amikor egy diktatúra és vezetői igazán veszélyessé válnak, nincs ugyanis határ igazuk megvédésében, mert minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből, marad az indulat és vakhit által táplált szándék az örökkévalóságuk bizonyítására.

Szóval ahogy Goethe írta: „Az emberi csorda semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől. A butaságtól kellene félnie, ha fel tudná fogni, hogy mi a félelmes.” 

Rózsa Péter jegyzete a Hetes Stúdió 2026. március 21-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában.