A Főnök – Szénási Sándor jegyzete
17/01/2026 15:01
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Felföldi József, a "szívószálpápának" is hívott debreceni milliárdos írt egy levelet az államfőnek, amelyben részint felszólítja, hogy szégyellje magát, részben meg az elnök főnökeként elmagyarázza neki, hogy miért is. A dolog végtelenül egyszerű, írja a pápa, Ön az én beosztottam …
Az, hogy valaki üzleti, piaci alapon tekint a politika világára, eleve egy tonna riasztócsengőt indít be az emberben, pláne, ha magyar. Vagy tágabban kelet-európai. Vagy éppen amerikai.
Lenyúlás, tolvajlás, az adónk elveszti közpénz jellegét, csalárd, névtelen tőkealapok, vagyonkezelő alapítványokba tolt állami milliárdok, földek és cégek, elnöki klán, amely a klánfőnök hivatalos hatalmától hízik stb.
Régen rossz, amikor egy politikus vállalkozásként kezeli az országát, amely a nap végén neki osztalékot fizet, már ha nem rabolta már déltájt, amúgy meg egyre inkább magántulajdonába kerül minden férfi és nő, minden patak és szikla, minden múlt, és persze a jelen és a jövő is.
De valaki most felhívta a figyelmet arra, hogy az üzletnek van egy másik olvasata is, ami az előbbi képletet megfordítva, a tulajdonosi szerepet a kifosztott népességre osztja egy olyan hierarchiában, amelyben a fosztogató, a tolvaj csupán elcsapható, korrupt szolga.
Felföldi József, a „szívószálpápának” is hívott debreceni milliárdos írt egy levelet az államfőnek, amelyben részint felszólítja, hogy szégyellje magát, részben meg az elnök főnökeként elmagyarázza neki, hogy miért is. A dolog végtelenül egyszerű, írja a pápa, Ön az én beosztottam, én meg a munkáltatója vagyok. Nem egyedül persze, hanem a teljes választóképes lakossággal együtt, akik az Ön fizetését adjuk, amíg a szolgálatunkban áll.
Tegyük hozzá, ez kétségtelenül így van, az államfő akkor is a mi közös beosztottunk, ha az állásba a rendszergazda nyomta be, a nemzet tulajdonjogán ugyanis az sem változtat, ha az éppen lopott jószág státusban van.
De nézzük, mit közöl még Felföldi József a neki alárenddelt elnökkel, úgyis mint részmunkaadó. Nos, leginkább azt, hogy a beosztott szolgálati teljesítménye pocsék, kezdve attól, hogy amikor egy szatyor fingnak hívja magát, ezzel a munkadóját és a pozícióját is lejáratja ostobán, odáig, hogy nemcsak aljas, de gonosz dolog is százmillió forintokat költeni magára, miközben az ő egymillió munkaadója a szegénységi küszöb alatt él. Ezért kell szégyellnie magát.
Felföldi arra most nem tér ki, hogy a dúskáló szolga szegény urát még el is árulja, amikor a mi pénzünkön a környék hírhedt fosztogatójának a csatlósaként működik, vagyis, üzleti nyelven szólva, egy ellenséges kivásárlás strómanja, amikor úgy ír alá a fosztogató érdekeit szolgáló törvényeket, mintha nem lenne saját agya. Bár ki tudja, lehet, hogy volt neki, csak hivatali munkája megkezdése előtt le kellett adnia egy központi raktárba a becsületével együtt.
Egy beosztott, aki nem a valódi munkaadójának dolgozik, aki lenyúlja a kosztpénzt, ráadásul még hülye is, nyilvánvalóan elcsapandó, ehhez a bűne bőven sok, de azért mégsem elég.
Az elnököt, meg a maffiát elbocsátó, nem túl szép üzenethez olyan önérzet kell, amely a politikát és a politikust nem „ők ott fent, mi itt lent” viszonylatban értelmezi, hanem tulajdonosként, ahhoz olyan választó szükséges, aki nemcsak a jog szerint főnök, hanem annak is érzi magát. Nagybetűs Főnöknek, úrnak, ha úgy tetszik.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2026. január 17-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában. A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
