Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Torony – Józsa Márta jegyzete
2/02/2025 06:59
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Itt nem retteg a hatalom ura, érzi, hogy őt nem veszélyezteti senki. Gondolatok Rákos-Dubaj apropóján.
Most gondoljunk arra, hogy van egy ország, tőlünk északra, ahol igencsak rezeg a hatalom állványai alatt a léc. Ott egy olyan figura gatyaszára remeg most, aki hét évvel ezelőtt nem restellt oligarchák számára oly kedvező korrupt rendszert kialakítani és virágoztatni, hogy az elvezetett egy gyilkossághoz. Akkor egy tényfeltáró újságírót és menyasszonyát végezte ki a szlovák politikai alvilág, ezt Fico rendszere már nem bírta ki, akkor. Később visszatért, és beállt kisinasnak az oligarchavezérelt rendszerek királyai mellé. Most jó eséllyel Putyinnal töltött mézeshetei miatt el fogják elzavarni.
Gondoljunk azután arra is, hogy van egy másik ország, tőlünk délre, ahol inog az ereszték, és a szó szoros értelmében ártatlan állampolgárai mellett az elnökére is ráomlott a saját korrupciója, egy vasútállomási födém képében. Ez a veterán populista is arrafelé barátkozik, amerre az illiberális klán szokott; bár ő speciel abba bukik meg majd jó eséllyel, hogy üveggyöngyökért eladta országát és állampolgárai biztonságát kínai terjeszkedési célokra. És az újvidéki pályaudvaron többedjére derült ki, hogy ezek a beruházások nem csak az államkassza kulcsát csavarják ki lassacskán a helyiek kezéből, hanem a kormánybotot is Vučićéból.
E két példamesének is beillő állam között terül el egy harmadik ország, mi itt lakunk, nálunk minden a legnagyobb rendben van. A pillanatnyi hadúr és udvartartása találkozott már elégszer Putyinnal és lakájaival ahhoz, hogy ilyesmi már régen ne üsse át az ingerküszöböt. Nem probléma az illiberalizmus bölcsőjében az sem, hogy ugyanazok a kínai beruházók építkeznek itt is, akik abszolút nem vádolhatók azzal, hogy komolyan vennék a sorosista uniós aktakukacok által kidolgozott rigorózus biztonsági előírásokat. Szerencsére azonban nálunk beszállnak az üzletbe azok is, akik már lebetonozták majdcsak az egész országot, az ebből szedett sáp kastélyokban és majorságokban hasznosult azoknál, akik mertek nagyok lenni. Akkor, amikor joggal bíztak abban, hogy a polgárok ezt elnézik nekik. Szóval nem lesz gond a kínai építkezés itteni szakaszával, majd ők kézben tartják a dolgokat, mint Lázár János a vasutat.
Mindhárom említett országban magyarok is laknak amúgy. Most arról van szó, hogy Magyarország jobban teljesít, újabb csapásra készül a brüsszeliták ellen, immár egy emír lesz az, aki a kohéziós aprópénzek helyett elhozza nekünk a pesti vilajetet, torony képében. Jó időben ellátszik az majd Pozsonytól Szabadkáig. Hazánk polgárainak megelégedése pedig a Marsról is látszik – a Hold, úgy tűnik, Elion Musk korában már kiment a divatból. Itt nem retteg a hatalom ura, érzi, hogy őt nem veszélyezteti senki. Hanem arról álmodozik, hogy hamarosan Rákos-Dubajban a minaretben Napkeletnek, tehát nagyjából Kőbányának fordulva, az angyalföldi müezzin imáját hallgatva szétnéz, és azt mondja a lába előtt elterülő város lakóinak: megcsináltuk.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 30-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
