Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Torony – Józsa Márta jegyzete
2/02/2025 06:59
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Itt nem retteg a hatalom ura, érzi, hogy őt nem veszélyezteti senki. Gondolatok Rákos-Dubaj apropóján.
Most gondoljunk arra, hogy van egy ország, tőlünk északra, ahol igencsak rezeg a hatalom állványai alatt a léc. Ott egy olyan figura gatyaszára remeg most, aki hét évvel ezelőtt nem restellt oligarchák számára oly kedvező korrupt rendszert kialakítani és virágoztatni, hogy az elvezetett egy gyilkossághoz. Akkor egy tényfeltáró újságírót és menyasszonyát végezte ki a szlovák politikai alvilág, ezt Fico rendszere már nem bírta ki, akkor. Később visszatért, és beállt kisinasnak az oligarchavezérelt rendszerek királyai mellé. Most jó eséllyel Putyinnal töltött mézeshetei miatt el fogják elzavarni.
Gondoljunk azután arra is, hogy van egy másik ország, tőlünk délre, ahol inog az ereszték, és a szó szoros értelmében ártatlan állampolgárai mellett az elnökére is ráomlott a saját korrupciója, egy vasútállomási födém képében. Ez a veterán populista is arrafelé barátkozik, amerre az illiberális klán szokott; bár ő speciel abba bukik meg majd jó eséllyel, hogy üveggyöngyökért eladta országát és állampolgárai biztonságát kínai terjeszkedési célokra. És az újvidéki pályaudvaron többedjére derült ki, hogy ezek a beruházások nem csak az államkassza kulcsát csavarják ki lassacskán a helyiek kezéből, hanem a kormánybotot is Vučićéból.
E két példamesének is beillő állam között terül el egy harmadik ország, mi itt lakunk, nálunk minden a legnagyobb rendben van. A pillanatnyi hadúr és udvartartása találkozott már elégszer Putyinnal és lakájaival ahhoz, hogy ilyesmi már régen ne üsse át az ingerküszöböt. Nem probléma az illiberalizmus bölcsőjében az sem, hogy ugyanazok a kínai beruházók építkeznek itt is, akik abszolút nem vádolhatók azzal, hogy komolyan vennék a sorosista uniós aktakukacok által kidolgozott rigorózus biztonsági előírásokat. Szerencsére azonban nálunk beszállnak az üzletbe azok is, akik már lebetonozták majdcsak az egész országot, az ebből szedett sáp kastélyokban és majorságokban hasznosult azoknál, akik mertek nagyok lenni. Akkor, amikor joggal bíztak abban, hogy a polgárok ezt elnézik nekik. Szóval nem lesz gond a kínai építkezés itteni szakaszával, majd ők kézben tartják a dolgokat, mint Lázár János a vasutat.
Mindhárom említett országban magyarok is laknak amúgy. Most arról van szó, hogy Magyarország jobban teljesít, újabb csapásra készül a brüsszeliták ellen, immár egy emír lesz az, aki a kohéziós aprópénzek helyett elhozza nekünk a pesti vilajetet, torony képében. Jó időben ellátszik az majd Pozsonytól Szabadkáig. Hazánk polgárainak megelégedése pedig a Marsról is látszik – a Hold, úgy tűnik, Elion Musk korában már kiment a divatból. Itt nem retteg a hatalom ura, érzi, hogy őt nem veszélyezteti senki. Hanem arról álmodozik, hogy hamarosan Rákos-Dubajban a minaretben Napkeletnek, tehát nagyjából Kőbányának fordulva, az angyalföldi müezzin imáját hallgatva szétnéz, és azt mondja a lába előtt elterülő város lakóinak: megcsináltuk.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 30-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
