Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Egy fekete – Józsa Márta jegyzete
1/12/2024 07:49
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
A Black Friday az a nap, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik. Józsa Márta gondolatai fogyasztásról, kávézásról és Trumpról. Fekete péntek, fekete leves, Fehér Ház.
A november az amerikaiak számára amúgy is jeles periódus, például azért esik négyévente az elnökválasztás a mindenkori november elseje utáni első keddre, mert akkor már túl voltak a mezőgazdasági szezonon, és el tudtak menni a földeken dolgozó szavazók az akár egynapi járóföldre levő szavazóhelységbe. Úgy, hogy csak a vasárnapi templomlátogatás után, hétfőn indulhattak el.
Nos, a választási mulatságon idén már túl is estünk, a Fehér Ház beköltözés előtt álló ura láthatóan megmozgatta bőséget, mannát és békét ígérő szózatával a közönségét, most már minden rendben, eljött a Kánaán, ideje a fogyasztási bacchanáliára koncentrálni.
Valójában a fekete nevet a philadelphiai rendőrség adta e jeles pénteknek, amikor az olcsó árukért vetélkedő, kiáramló tömeg rendszeresen okoz dugót, baleseteket. Olyan is megesett, hogy az órák óta sorba állók halálra tapostak valakit. A kereskedőknek pedig a komoly leárazások mellett is jelentős nyereséget hoz – nekik a fekete szín a könyvelés szaknyelvében ezt jelenti, szemben a veszteséget leíró pirossal.
Ez olyan periódus, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik, aki amúgy egész évben gondosan vezeti a bevételeket és kiadásokat tartalmazó háztartási könyvecskét – már ha létezik még ilyen. Pedig jó lenne, ha fennmaradna ebből a korból is minél több ilyen napló, történészek, sőt irodalomtörténészek számára is aranybánya tud lenni, amikor előbukkannak egy-egy korszak fogyasztási prioritásai, megtudjuk, hogy mennyit költött egy polgári otthon gyertyára, lámpapetróleumra, káposztára, cselédre, vászonra, tejre és tojásra.
Nagyszalontán, a Csonkatoronyban berendezett Arany János Múzeumban láttam valamikor – nem tudom, hogy ott van-e még – a költő szekrényleltárát, kalligrafikus igénnyel feljegyezve az inggombok, alsóneműk és minden egyéb pontos számát. Itt látható az a kávéfőző is, amelyet az Arany család Petőfitől kapott ajándékba. Még nagyjából húsz év, és az is kétszáz éves lesz, biztosan működik még, kérdés, hogy ki lehet-e majd próbálni. Lesz-e ugyanis belevaló.
Mert több gond is van a kávéval, az ázsiai és a dél-amerikai földeket is alaposan megviselte a klímaváltozás. A piacot pedig az amerikai elnökválasztás – a kávépörkölők attól tartanak, hogy Trump védővámokat vet majd ki a kávéimportra is, és így csak a tehetős keveseké lesz a fekete leves kortyolgatásának további lehetősége. Így hát – legalábbis egyelőre – alighanem a globális játszák döntik el, hogy ihatunk-e majd még egyáltalán akár fekete péntekenként egy feketét.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. november 28-i, csütörtöki 15 órakor kezdődő adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
