Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Egy fekete – Józsa Márta jegyzete
1/12/2024 07:49
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
A Black Friday az a nap, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik. Józsa Márta gondolatai fogyasztásról, kávézásról és Trumpról. Fekete péntek, fekete leves, Fehér Ház.
A november az amerikaiak számára amúgy is jeles periódus, például azért esik négyévente az elnökválasztás a mindenkori november elseje utáni első keddre, mert akkor már túl voltak a mezőgazdasági szezonon, és el tudtak menni a földeken dolgozó szavazók az akár egynapi járóföldre levő szavazóhelységbe. Úgy, hogy csak a vasárnapi templomlátogatás után, hétfőn indulhattak el.
Nos, a választási mulatságon idén már túl is estünk, a Fehér Ház beköltözés előtt álló ura láthatóan megmozgatta bőséget, mannát és békét ígérő szózatával a közönségét, most már minden rendben, eljött a Kánaán, ideje a fogyasztási bacchanáliára koncentrálni.
Valójában a fekete nevet a philadelphiai rendőrség adta e jeles pénteknek, amikor az olcsó árukért vetélkedő, kiáramló tömeg rendszeresen okoz dugót, baleseteket. Olyan is megesett, hogy az órák óta sorba állók halálra tapostak valakit. A kereskedőknek pedig a komoly leárazások mellett is jelentős nyereséget hoz – nekik a fekete szín a könyvelés szaknyelvében ezt jelenti, szemben a veszteséget leíró pirossal.
Ez olyan periódus, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik, aki amúgy egész évben gondosan vezeti a bevételeket és kiadásokat tartalmazó háztartási könyvecskét – már ha létezik még ilyen. Pedig jó lenne, ha fennmaradna ebből a korból is minél több ilyen napló, történészek, sőt irodalomtörténészek számára is aranybánya tud lenni, amikor előbukkannak egy-egy korszak fogyasztási prioritásai, megtudjuk, hogy mennyit költött egy polgári otthon gyertyára, lámpapetróleumra, káposztára, cselédre, vászonra, tejre és tojásra.
Nagyszalontán, a Csonkatoronyban berendezett Arany János Múzeumban láttam valamikor – nem tudom, hogy ott van-e még – a költő szekrényleltárát, kalligrafikus igénnyel feljegyezve az inggombok, alsóneműk és minden egyéb pontos számát. Itt látható az a kávéfőző is, amelyet az Arany család Petőfitől kapott ajándékba. Még nagyjából húsz év, és az is kétszáz éves lesz, biztosan működik még, kérdés, hogy ki lehet-e majd próbálni. Lesz-e ugyanis belevaló.
Mert több gond is van a kávéval, az ázsiai és a dél-amerikai földeket is alaposan megviselte a klímaváltozás. A piacot pedig az amerikai elnökválasztás – a kávépörkölők attól tartanak, hogy Trump védővámokat vet majd ki a kávéimportra is, és így csak a tehetős keveseké lesz a fekete leves kortyolgatásának további lehetősége. Így hát – legalábbis egyelőre – alighanem a globális játszák döntik el, hogy ihatunk-e majd még egyáltalán akár fekete péntekenként egy feketét.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. november 28-i, csütörtöki 15 órakor kezdődő adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
