Búcsúcédula
A búcsúcédula a középkori római katolikus egyházban pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt. Maga a búcsú célja a bűnökért járó túlvilági büntetés részleges vagy teljes elengedésének kijárása. A pápai udvar az akkori világ egyik legjövedelmezőbb üzletévé változtatta az üdvösség árusítását, meg lehetett vásárolni akár a tiszta lelkiismeretet is.
Centi - Rózsa Péter jegyzete
Nyugodtan lezárhatná életművét a szétvert oktatási és egészségügyi rendszerrel a háta mögött, a szétlopott akadémiai vagyon, a kifosztott kulturális szféra, a megnyomorított és üldözött független média, a nemkülönben elüldözött tehetséges fiatal szakemberek, a félig kifosztott Nemzeti Bank és még sok ronccsá vált közvagyon ott magasodik, Orbán képzeletbeli ugarán.
Déva - Szénási Sándor jegyzete
Itt van ez az Ukrajna-ellenes propagandakampány: egy valóságos Déva vára, amit raknak délig, leomlik estére, amit estig raknak, leomlik reggelre. Igazi rémálom.
Perzsia fogságban - Kárpáti Iván jegyzete
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Sokan egy nyitottabb, emberibb, a világgal párbeszédben lévő országról álmodnak, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Harcos szónokból, öregecske diktátor bácsika - Dési János jegyzete
1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.
Sóhivatal – Józsa Márta jegyzete
A most az árvíz miatt a sóbányát oldó, tehát a sós víz miatt a környezetet radikálisan átformáló Korond-patak a Kis-Küküllőbe ömlik, az meg a Marosba, amely meg Makónál a Tiszába. Ha sokáig oldja a víz Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét, akkor akár a szegedi rakparton is megjelenhetnek sóvirágok. Szóval a problémánk közös, ha elfogadjuk, ha nem.
Parádé! – Neuman Gábor jegyzete
Miért vonulnak fel büszke emberek nagy csinnadrattával? Mert büszkék arra, hogy felvonulhatnak, énekelhetnek, táncolhatnak, megmutathatják magukat a többi embernek, hogy Ők békések, és senkinek sem kell tartani tőlük. Még Orbánnak se, Menczer Tamásnak se, és Rogán Antalnak se.
Az űrbe, vagy a Kossuth térre? - Selmeci János jegyzete
Lázár János jobb, mint Elon Musk, aki karanténban tartja, és nem adja vissza a magyaroknak a magyar űrhajóst, pedig régebben még hordta a trumpos sapkát, de most már ő is hazánk ellensége lett.
Sóhajok hídja – Józsa Márta jegyzete
22/09/2024 05:48
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"... minden a legnagyobb rendben. Végül is ilyen ez az összetartozás. Egy kicsit rozsdás, kicsit omladozik, lehet, hogy nem túl biztonságos rálépni, de a magyar ember nem rémül meg."
Néhány évvel ezelőtt, amikor először felröppent az arról szóló hír, hogy Sátoraljaújhelyen hidat építenek két hegy közé, azt gondoltam, hogy megkérdezem a helyieket, a döntéshozókat arról, hogy kinek, minek lesz ez jó, hogy valóban megéri-e letarolni emiatt egy-két erdőt, hogy magukénak érzik-e a nemzeti összetartozás hídját.
Mely összetartozás amúgy mondjuk a rókapopuláció vagy fészekrakó madarak, továbbá akiknek az otthonukat hirtelen egy felülről nézegetett turistalátványossággá minősítették át a nemzeti giccsügyi szakemberek – szóval az ő szempontjukból más lehet a nagyívű perspektíva. De tudjuk, ahol fűrészelnek, ott a forgács is hullik, üsse kő. Megpróbáltam ide-oda telefonálni, helybéli cimborákat kérdezgetni, nagyjából mindenki azt mondta, hogy ha híre megy annak, hogy szóba állt a Klubrádióval, akkor megnézheti magát, meg a vállalkozását, meg a nagymamája karácsonyi krumpliutalványát és így tovább.
Szeretem amúgy ezt a várost, ott voltam például 2007 karácsonya előtt, amikor a szomszédos Szlovákia csatlakozott a schengeni övezethez. Hatalmas népünnepély volt abban az utcában, a Ronyva-patak mentén, amelynek két oldalát csaknem száz évig átjárhatatlan határ választott el egymástól. Úgyhogy értem én az összetartozás élményét, még akkor is, ha négymilliárdnyi közpénzbe kerülő, maradandó tájsebbel ünneplik azt a helyiek.
Rontja ugyan a mókát egy műszaki ellenőr, aki arra járt és felsóhajtott, mondván, hogy erre ugyan fel nem teszi a lábát. Mert az építményhez vezető úton odaszáradt betonbuckák vannak, amelyek balesetveszélyesek. A kilengést akadályozó sodronytartó betonpillérek buborékkal vannak tele, ami azt jelenti, hogy nem dolgozták el rendesen az építőanyagot. Az anyacsavar-rögzítés már most több helyen rozsdás. A betonszigetelést védő bütykös lemez fordítva van, a kábeleket védő csövek nem UV-állóak, a várromhoz vezető fémpályára itt-ott ráomlik a föld.
Csodák csodája, a polgármester a Népszava kérdésére kivételesen válaszolt, mondván, hogy „Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. A híd látogatókat fogad, árbevételt termel, vitathatatlanul rendeltetésszerűen használják.” Szóval minden a legnagyobb rendben. Végül is ilyen ez az összetartozás. Egy kicsit rozsdás, kicsit omladozik, lehet, hogy nem túl biztonságos rálépni, de a magyar ember nem rémül meg. Sufnituning ugyan, de a miénk.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. szeptember 19-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: Magyarország kormánya/Facebook
