
Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?
A híd túl messze van – Dési János jegyzete
30/05/2024 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
Mint az közismert, olyan erős 4 milliárd forintot dobtunk össze, mi itt együtt, közösen, egy hétszáz méter hosszú, a semmiből a semmibe vezető kötélhíd építésére Sátoraljaújhelyen. Nyilván népszerű látványosság lesz, szerencsére az erdők buta fái is kevéssé fogják zavarni a kilátást, azt ugyanis jó szakaszon kivágták. A Fidesz vircsaft fő ellensége a fa. Le vele.
A hídon az áthaladás fejenként ötezer forintba jön – ez nagyjából egy félhavi budapesti összvonalas bérlet ára, korlátlan metró, villamos, busz, troli használatba vételének lehetőségével, de kétségtelen kötélhíd az nincs benne. Ráadásul, ha 800 ezer ember átmegy a hídon (retúrjegy van?), akkor már be is jött az építésre befektetett pénz.
Ez persze csak a kicsik játéka, aprópénzzel való gurigálódzás, komoly ember ilyesmivel nem tölti az idejét. Mennyivel jobb mondjuk a pesti Városliget szélén megcsípni egy többhektáros telket és oda egy baromi méretű irodaházat építeni? Kétségtelen, az irodapiac manapság egyáltalán nem megy olyan nagyon jól. Jelentős a kockázat, mi van, ha ezt sem veszik meg, veszik ki. Ha a beruházó nyakán marad, évekig üresen pang, még rágondolni is rossz.
Élelmesebb hallgatóink itt már sejthetik a drámai fordulatot. Az úgynevezett fideszközeli vállalkozók, Garancsi és a Tiborcz féle csapathoz sorolt sikerkovácsok nagyjából már az első kapavágáskor tudták, hogy van ám itt vevő, csak semmi izgalom. Pénze is akad dögivel. Szokás magyar államnak is becézni, de a pénz persze a tiéd, meg a tiéd, meg a tiéd. Azt, hogy a négyzetméterenkénti kétmilliós ár elég profitot hoz majd az ügyes befektetőknek, persze nem tudjuk, még csak nem is sejtjük. És azt is csak olyan halkan súgja-búgja valami nekünk (nevezzük publicisztikai túlzásnak), hogy a várható nyereség egy része azért mégiscsak Orbán Viktor környékén csapódik le, valószínűleg nem is túl tág körben.
Van ilyen. Szintén Zuglóban a Bosnyák téren épült egy monstrum hasonló módon az úgynevezett állam gyorsan megvette 244 milliárdért. Na, mi van abban?!
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
És azért azt se felejtsük el, hogyha mondjuk a kitűnő Nagy Márton miniszter vezette apparátus ide költözik, akkor a korábbi épületei, például, amelyik a budai Duna-part közelében, a Fő utcában van, könnyedén eladhatóvá válik. Gondolom, kis parkoltatás után nagy kedvezménnyel most miért ne landolhatna valamelyik havernál, aki esetleg az irodaház-építés biztos profitjából könnyed kézzel megveszi.
Mindez persze csak példálózó felsorolás abból az országból, ahol az államosított védőnői szolgálat nem tud a kismamák vizeletvizsgálathoz papírpoharat adni, ahol 4 hónapos az előjegyzés egy vacak ultrahang vizsgálatra, ahol a megyeszékhely kórházában szünetel a stroke-ellátás, ahol az állami iskolákban közölték, hogy ugyan sok a jó tanuló, de idén nincs pénz jutalomkönyvre és reggelig sorolhatnánk.
De miért is ne lenne így, ha a nép egy tekintélyes része türelmes és nem zavartatja magát az efféléktől, ahogy attól sem kap kaszára-kapára, hogy a magyar külügyminiszter egy véres diktatúra csalással megválasztott vezetőinek udvarolgat Minszkben most éppen, a Teherán, Moszkva, Peking körjárat letudva a héten.
Nemsokára szokatlan dolog következik, a lopott közpénzből fenntartott propagandaadón vitatkoznak majd az EU-választás listavezetői. Én mindenesetre annak drukkolok, aki a leghatározottabban, a leghihetőbben beszél majd arról, mikét lehet ezt a mocskot innen eltakarítani egyszer – és addig is mi lesz?

Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 30-i adásában hangzott el.