Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
A híd túl messze van – Dési János jegyzete
30/05/2024 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
Mint az közismert, olyan erős 4 milliárd forintot dobtunk össze, mi itt együtt, közösen, egy hétszáz méter hosszú, a semmiből a semmibe vezető kötélhíd építésére Sátoraljaújhelyen. Nyilván népszerű látványosság lesz, szerencsére az erdők buta fái is kevéssé fogják zavarni a kilátást, azt ugyanis jó szakaszon kivágták. A Fidesz vircsaft fő ellensége a fa. Le vele.
A hídon az áthaladás fejenként ötezer forintba jön – ez nagyjából egy félhavi budapesti összvonalas bérlet ára, korlátlan metró, villamos, busz, troli használatba vételének lehetőségével, de kétségtelen kötélhíd az nincs benne. Ráadásul, ha 800 ezer ember átmegy a hídon (retúrjegy van?), akkor már be is jött az építésre befektetett pénz.
Ez persze csak a kicsik játéka, aprópénzzel való gurigálódzás, komoly ember ilyesmivel nem tölti az idejét. Mennyivel jobb mondjuk a pesti Városliget szélén megcsípni egy többhektáros telket és oda egy baromi méretű irodaházat építeni? Kétségtelen, az irodapiac manapság egyáltalán nem megy olyan nagyon jól. Jelentős a kockázat, mi van, ha ezt sem veszik meg, veszik ki. Ha a beruházó nyakán marad, évekig üresen pang, még rágondolni is rossz.
Élelmesebb hallgatóink itt már sejthetik a drámai fordulatot. Az úgynevezett fideszközeli vállalkozók, Garancsi és a Tiborcz féle csapathoz sorolt sikerkovácsok nagyjából már az első kapavágáskor tudták, hogy van ám itt vevő, csak semmi izgalom. Pénze is akad dögivel. Szokás magyar államnak is becézni, de a pénz persze a tiéd, meg a tiéd, meg a tiéd. Azt, hogy a négyzetméterenkénti kétmilliós ár elég profitot hoz majd az ügyes befektetőknek, persze nem tudjuk, még csak nem is sejtjük. És azt is csak olyan halkan súgja-búgja valami nekünk (nevezzük publicisztikai túlzásnak), hogy a várható nyereség egy része azért mégiscsak Orbán Viktor környékén csapódik le, valószínűleg nem is túl tág körben.
Van ilyen. Szintén Zuglóban a Bosnyák téren épült egy monstrum hasonló módon az úgynevezett állam gyorsan megvette 244 milliárdért. Na, mi van abban?!
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
És azért azt se felejtsük el, hogyha mondjuk a kitűnő Nagy Márton miniszter vezette apparátus ide költözik, akkor a korábbi épületei, például, amelyik a budai Duna-part közelében, a Fő utcában van, könnyedén eladhatóvá válik. Gondolom, kis parkoltatás után nagy kedvezménnyel most miért ne landolhatna valamelyik havernál, aki esetleg az irodaház-építés biztos profitjából könnyed kézzel megveszi.
Mindez persze csak példálózó felsorolás abból az országból, ahol az államosított védőnői szolgálat nem tud a kismamák vizeletvizsgálathoz papírpoharat adni, ahol 4 hónapos az előjegyzés egy vacak ultrahang vizsgálatra, ahol a megyeszékhely kórházában szünetel a stroke-ellátás, ahol az állami iskolákban közölték, hogy ugyan sok a jó tanuló, de idén nincs pénz jutalomkönyvre és reggelig sorolhatnánk.
De miért is ne lenne így, ha a nép egy tekintélyes része türelmes és nem zavartatja magát az efféléktől, ahogy attól sem kap kaszára-kapára, hogy a magyar külügyminiszter egy véres diktatúra csalással megválasztott vezetőinek udvarolgat Minszkben most éppen, a Teherán, Moszkva, Peking körjárat letudva a héten.
Nemsokára szokatlan dolog következik, a lopott közpénzből fenntartott propagandaadón vitatkoznak majd az EU-választás listavezetői. Én mindenesetre annak drukkolok, aki a leghatározottabban, a leghihetőbben beszél majd arról, mikét lehet ezt a mocskot innen eltakarítani egyszer – és addig is mi lesz?
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 30-i adásában hangzott el.
