Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A híd túl messze van – Dési János jegyzete
30/05/2024 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
Mint az közismert, olyan erős 4 milliárd forintot dobtunk össze, mi itt együtt, közösen, egy hétszáz méter hosszú, a semmiből a semmibe vezető kötélhíd építésére Sátoraljaújhelyen. Nyilván népszerű látványosság lesz, szerencsére az erdők buta fái is kevéssé fogják zavarni a kilátást, azt ugyanis jó szakaszon kivágták. A Fidesz vircsaft fő ellensége a fa. Le vele.
A hídon az áthaladás fejenként ötezer forintba jön – ez nagyjából egy félhavi budapesti összvonalas bérlet ára, korlátlan metró, villamos, busz, troli használatba vételének lehetőségével, de kétségtelen kötélhíd az nincs benne. Ráadásul, ha 800 ezer ember átmegy a hídon (retúrjegy van?), akkor már be is jött az építésre befektetett pénz.
Ez persze csak a kicsik játéka, aprópénzzel való gurigálódzás, komoly ember ilyesmivel nem tölti az idejét. Mennyivel jobb mondjuk a pesti Városliget szélén megcsípni egy többhektáros telket és oda egy baromi méretű irodaházat építeni? Kétségtelen, az irodapiac manapság egyáltalán nem megy olyan nagyon jól. Jelentős a kockázat, mi van, ha ezt sem veszik meg, veszik ki. Ha a beruházó nyakán marad, évekig üresen pang, még rágondolni is rossz.
Élelmesebb hallgatóink itt már sejthetik a drámai fordulatot. Az úgynevezett fideszközeli vállalkozók, Garancsi és a Tiborcz féle csapathoz sorolt sikerkovácsok nagyjából már az első kapavágáskor tudták, hogy van ám itt vevő, csak semmi izgalom. Pénze is akad dögivel. Szokás magyar államnak is becézni, de a pénz persze a tiéd, meg a tiéd, meg a tiéd. Azt, hogy a négyzetméterenkénti kétmilliós ár elég profitot hoz majd az ügyes befektetőknek, persze nem tudjuk, még csak nem is sejtjük. És azt is csak olyan halkan súgja-búgja valami nekünk (nevezzük publicisztikai túlzásnak), hogy a várható nyereség egy része azért mégiscsak Orbán Viktor környékén csapódik le, valószínűleg nem is túl tág körben.
Van ilyen. Szintén Zuglóban a Bosnyák téren épült egy monstrum hasonló módon az úgynevezett állam gyorsan megvette 244 milliárdért. Na, mi van abban?!
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
És azért azt se felejtsük el, hogyha mondjuk a kitűnő Nagy Márton miniszter vezette apparátus ide költözik, akkor a korábbi épületei, például, amelyik a budai Duna-part közelében, a Fő utcában van, könnyedén eladhatóvá válik. Gondolom, kis parkoltatás után nagy kedvezménnyel most miért ne landolhatna valamelyik havernál, aki esetleg az irodaház-építés biztos profitjából könnyed kézzel megveszi.
Mindez persze csak példálózó felsorolás abból az országból, ahol az államosított védőnői szolgálat nem tud a kismamák vizeletvizsgálathoz papírpoharat adni, ahol 4 hónapos az előjegyzés egy vacak ultrahang vizsgálatra, ahol a megyeszékhely kórházában szünetel a stroke-ellátás, ahol az állami iskolákban közölték, hogy ugyan sok a jó tanuló, de idén nincs pénz jutalomkönyvre és reggelig sorolhatnánk.
De miért is ne lenne így, ha a nép egy tekintélyes része türelmes és nem zavartatja magát az efféléktől, ahogy attól sem kap kaszára-kapára, hogy a magyar külügyminiszter egy véres diktatúra csalással megválasztott vezetőinek udvarolgat Minszkben most éppen, a Teherán, Moszkva, Peking körjárat letudva a héten.
Nemsokára szokatlan dolog következik, a lopott közpénzből fenntartott propagandaadón vitatkoznak majd az EU-választás listavezetői. Én mindenesetre annak drukkolok, aki a leghatározottabban, a leghihetőbben beszél majd arról, mikét lehet ezt a mocskot innen eltakarítani egyszer – és addig is mi lesz?
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 30-i adásában hangzott el.
