Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Széfkulcs – Józsa Márta jegyzete
28/07/2024 16:18
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk.
Ordít Almádiban a strandon a hangosbemondó, bizonyos – mondjuk így - Sróf Lujzát keresnek, egyre határozottabban kérik, hogy vigye vissza a pénztárba a nála levő széfkulcsot. Nem tudom, ki hogyan járt pórul a kulcs hiányában, mi lehetett a széfben: lakáskulcs, autókulcs, pénz, családi ezüst – és kinek hiányzott egész délután a tartalma. Miért tűnt el vele együtt Lujza, mi lehet vele, vajon ki akart tolni valakivel, vagy csak eltévedt, átúszott a túlpartra, reméljük, hogy nem lett rosszul, vagy ha mégis, akkor megtalálták szerencsésen.
A Balatonon amúgy nem könnyű manapság megtalálni valamit, mi már két éve nem jártunk arra. Egyszerűen nincs kedvünk, nem visz rá a lélek arra, hogy lassan mindenütt azzal a tudattal egyem meg a főtt kukoricát, hogy az a pénz is valamelyik csókost gazdagítja. Időnként készülnek is térképek arról, hogy milyen a partmenti létesítmények tulajdoni felosztása, Mészáros, Mészáros, Tiborcz, Tiborcz, ezek váltakoznak.
Hanem Almádiban van egy kedves kis strand, két évtizede jártunk oda, nincs felfújható gumivár, diszkózene, csend van meg egy kis kocsma mindazzal, ami kellhet ilyenkor: fröccs, víz, sör, keszeg és még süllő is. Most is elindultunk rutinosan oda, a kapuban ült egy talán kínai asszony, igen erőteljesen rázta a fejét, és mondta, hogy card, card. Nem volt világos, hogy milyen kártyát kér rajtunk számon a helyettesíthetetlen vendégmunkás, aki tiszteli az országunkat és nem veszi el a munkánkat, mert semmilyen nyelven nem tudtunk vele szót érteni.
Hanem jött azután egy tolmács, vagy abban a pozícióban szereplő ember, aki azt mondta, hogy ide bizony nem mehetünk be, mert idéntől csak annak a szállodának a vendégei használhatják, amelyet – hogy s hogy nem Mészáros Lőrinc vett meg. Úgyhogy talán lehet reménykedni abban, hogy a széfkulcs előkerült, Sróf Lujza jobb belátásra tért, és nem meglépett egyszerűen a családi ezüsttel. Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk. De nem kiabálunk, mert nincs hangosbemondónk, mert igazából nem is arra a strandra akartunk menni – hogy győzködjük önmagunkat – és minden rendben van így. Ha mégsem, akkor jön majd a kínai rendőr, és intézkedik. Mi pedig maximum aggódunk Lujza áldozataiért, megállapítjuk, hogy milyen bölcsen tettük tavaly, hogy messziről elkerültük a magyar tengert. Amelyet – mondani szokták – minden magyar embernek legalább egyszer meg kell egyszer néznie. Ez egy időre most megtörtént, elég is volt.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 25-i adásában hangzott el.
