Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Írás a falon - Szénási Sándor jegyzete
Akárhogy is fordul a választás, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt tegnap, mondta Szentpéteri Nagy Richard a Klubrádió választási műsorában, és valószínűleg igaza is van.
Széfkulcs – Józsa Márta jegyzete
28/07/2024 16:18
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk.
Ordít Almádiban a strandon a hangosbemondó, bizonyos – mondjuk így - Sróf Lujzát keresnek, egyre határozottabban kérik, hogy vigye vissza a pénztárba a nála levő széfkulcsot. Nem tudom, ki hogyan járt pórul a kulcs hiányában, mi lehetett a széfben: lakáskulcs, autókulcs, pénz, családi ezüst – és kinek hiányzott egész délután a tartalma. Miért tűnt el vele együtt Lujza, mi lehet vele, vajon ki akart tolni valakivel, vagy csak eltévedt, átúszott a túlpartra, reméljük, hogy nem lett rosszul, vagy ha mégis, akkor megtalálták szerencsésen.
A Balatonon amúgy nem könnyű manapság megtalálni valamit, mi már két éve nem jártunk arra. Egyszerűen nincs kedvünk, nem visz rá a lélek arra, hogy lassan mindenütt azzal a tudattal egyem meg a főtt kukoricát, hogy az a pénz is valamelyik csókost gazdagítja. Időnként készülnek is térképek arról, hogy milyen a partmenti létesítmények tulajdoni felosztása, Mészáros, Mészáros, Tiborcz, Tiborcz, ezek váltakoznak.
Hanem Almádiban van egy kedves kis strand, két évtizede jártunk oda, nincs felfújható gumivár, diszkózene, csend van meg egy kis kocsma mindazzal, ami kellhet ilyenkor: fröccs, víz, sör, keszeg és még süllő is. Most is elindultunk rutinosan oda, a kapuban ült egy talán kínai asszony, igen erőteljesen rázta a fejét, és mondta, hogy card, card. Nem volt világos, hogy milyen kártyát kér rajtunk számon a helyettesíthetetlen vendégmunkás, aki tiszteli az országunkat és nem veszi el a munkánkat, mert semmilyen nyelven nem tudtunk vele szót érteni.
Hanem jött azután egy tolmács, vagy abban a pozícióban szereplő ember, aki azt mondta, hogy ide bizony nem mehetünk be, mert idéntől csak annak a szállodának a vendégei használhatják, amelyet – hogy s hogy nem Mészáros Lőrinc vett meg. Úgyhogy talán lehet reménykedni abban, hogy a széfkulcs előkerült, Sróf Lujza jobb belátásra tért, és nem meglépett egyszerűen a családi ezüsttel. Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk. De nem kiabálunk, mert nincs hangosbemondónk, mert igazából nem is arra a strandra akartunk menni – hogy győzködjük önmagunkat – és minden rendben van így. Ha mégsem, akkor jön majd a kínai rendőr, és intézkedik. Mi pedig maximum aggódunk Lujza áldozataiért, megállapítjuk, hogy milyen bölcsen tettük tavaly, hogy messziről elkerültük a magyar tengert. Amelyet – mondani szokták – minden magyar embernek legalább egyszer meg kell egyszer néznie. Ez egy időre most megtörtént, elég is volt.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 25-i adásában hangzott el.
