Huhogók – Herskovits Eszter jegyzete
Mondhatnak bármit a száraz gazdasági adatokkal operáló elemzők, abban igaza van a minisztériumnak, hogy manapság fokozott bátorság kell a fogyasztáshoz. Már-már vakmerőség bemerészkedni egy boltba.
Bérlakás nélküli bérlakáspiac - Rózsa Péter jegyzete
A lakások fenntartási költsége egyre magasabb, az átlagos bérleti díj szintén, miközben ismét megjelent az infláció, a bérek ettől elmaradnak.
Az oda vezető út - Szénási Sándor jegyzete
Menczer Tamás és Magyar Péter afférjáról van szó persze, amivel kapcsolatban most nem térünk ki a kormányoldal sima projekcióira, amelyekkel Menczer verőlegény stílusát Magyarra próbálja rávetíteni.
Ez így nem oké – Kárpáti Iván jegyzete
A történtek semmiképpen nem bírnak a társadalomra való akkora veszéllyel, mint amennyire súlyos a következmény. A bíróságnak ezt is figyelembe kellett volna vennie.
Mérgelődjetek csak a Csurka-szobor miatt (is) - Dési János jegyzete
"Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában, Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor."
Egy fekete – Józsa Márta jegyzete
A Black Friday az a nap, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik. Józsa Márta gondolatai fogyasztásról, kávézásról és Trumpról. Fekete péntek, fekete leves, Fehér Ház.
Nem lehet félreállni - Hardy Mihály jegyzete
Nehezen érthető és még nehezebben fogadható el mindaz a maszatolás, amit a Tisza Párt európai parlamenti képviselői művelnek Ukrajna ügyében.
Üdv itthon Szájer Józsi – Selmeci János jegyzete
És nem baj, ha így volt, és nem attól lesz rosszabb hely az ország, sőt, ha létezik megbocsátás, és Szájer József közpénzért gondolkodik Európa jövőjén, attól viszont még lehet, ha a választási kampány jegyében születik egy újabb, valamilyen kisebbségi csoportot diszkrimináló törvény.
Széfkulcs – Józsa Márta jegyzete
28/07/2024 16:18
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk.
Ordít Almádiban a strandon a hangosbemondó, bizonyos – mondjuk így - Sróf Lujzát keresnek, egyre határozottabban kérik, hogy vigye vissza a pénztárba a nála levő széfkulcsot. Nem tudom, ki hogyan járt pórul a kulcs hiányában, mi lehetett a széfben: lakáskulcs, autókulcs, pénz, családi ezüst – és kinek hiányzott egész délután a tartalma. Miért tűnt el vele együtt Lujza, mi lehet vele, vajon ki akart tolni valakivel, vagy csak eltévedt, átúszott a túlpartra, reméljük, hogy nem lett rosszul, vagy ha mégis, akkor megtalálták szerencsésen.
A Balatonon amúgy nem könnyű manapság megtalálni valamit, mi már két éve nem jártunk arra. Egyszerűen nincs kedvünk, nem visz rá a lélek arra, hogy lassan mindenütt azzal a tudattal egyem meg a főtt kukoricát, hogy az a pénz is valamelyik csókost gazdagítja. Időnként készülnek is térképek arról, hogy milyen a partmenti létesítmények tulajdoni felosztása, Mészáros, Mészáros, Tiborcz, Tiborcz, ezek váltakoznak.
Hanem Almádiban van egy kedves kis strand, két évtizede jártunk oda, nincs felfújható gumivár, diszkózene, csend van meg egy kis kocsma mindazzal, ami kellhet ilyenkor: fröccs, víz, sör, keszeg és még süllő is. Most is elindultunk rutinosan oda, a kapuban ült egy talán kínai asszony, igen erőteljesen rázta a fejét, és mondta, hogy card, card. Nem volt világos, hogy milyen kártyát kér rajtunk számon a helyettesíthetetlen vendégmunkás, aki tiszteli az országunkat és nem veszi el a munkánkat, mert semmilyen nyelven nem tudtunk vele szót érteni.
Hanem jött azután egy tolmács, vagy abban a pozícióban szereplő ember, aki azt mondta, hogy ide bizony nem mehetünk be, mert idéntől csak annak a szállodának a vendégei használhatják, amelyet – hogy s hogy nem Mészáros Lőrinc vett meg. Úgyhogy talán lehet reménykedni abban, hogy a széfkulcs előkerült, Sróf Lujza jobb belátásra tért, és nem meglépett egyszerűen a családi ezüsttel. Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk. De nem kiabálunk, mert nincs hangosbemondónk, mert igazából nem is arra a strandra akartunk menni – hogy győzködjük önmagunkat – és minden rendben van így. Ha mégsem, akkor jön majd a kínai rendőr, és intézkedik. Mi pedig maximum aggódunk Lujza áldozataiért, megállapítjuk, hogy milyen bölcsen tettük tavaly, hogy messziről elkerültük a magyar tengert. Amelyet – mondani szokták – minden magyar embernek legalább egyszer meg kell egyszer néznie. Ez egy időre most megtörtént, elég is volt.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 25-i adásában hangzott el.
