Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Széfkulcs – Józsa Márta jegyzete
28/07/2024 16:18
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk.
Ordít Almádiban a strandon a hangosbemondó, bizonyos – mondjuk így - Sróf Lujzát keresnek, egyre határozottabban kérik, hogy vigye vissza a pénztárba a nála levő széfkulcsot. Nem tudom, ki hogyan járt pórul a kulcs hiányában, mi lehetett a széfben: lakáskulcs, autókulcs, pénz, családi ezüst – és kinek hiányzott egész délután a tartalma. Miért tűnt el vele együtt Lujza, mi lehet vele, vajon ki akart tolni valakivel, vagy csak eltévedt, átúszott a túlpartra, reméljük, hogy nem lett rosszul, vagy ha mégis, akkor megtalálták szerencsésen.
A Balatonon amúgy nem könnyű manapság megtalálni valamit, mi már két éve nem jártunk arra. Egyszerűen nincs kedvünk, nem visz rá a lélek arra, hogy lassan mindenütt azzal a tudattal egyem meg a főtt kukoricát, hogy az a pénz is valamelyik csókost gazdagítja. Időnként készülnek is térképek arról, hogy milyen a partmenti létesítmények tulajdoni felosztása, Mészáros, Mészáros, Tiborcz, Tiborcz, ezek váltakoznak.
Hanem Almádiban van egy kedves kis strand, két évtizede jártunk oda, nincs felfújható gumivár, diszkózene, csend van meg egy kis kocsma mindazzal, ami kellhet ilyenkor: fröccs, víz, sör, keszeg és még süllő is. Most is elindultunk rutinosan oda, a kapuban ült egy talán kínai asszony, igen erőteljesen rázta a fejét, és mondta, hogy card, card. Nem volt világos, hogy milyen kártyát kér rajtunk számon a helyettesíthetetlen vendégmunkás, aki tiszteli az országunkat és nem veszi el a munkánkat, mert semmilyen nyelven nem tudtunk vele szót érteni.
Hanem jött azután egy tolmács, vagy abban a pozícióban szereplő ember, aki azt mondta, hogy ide bizony nem mehetünk be, mert idéntől csak annak a szállodának a vendégei használhatják, amelyet – hogy s hogy nem Mészáros Lőrinc vett meg. Úgyhogy talán lehet reménykedni abban, hogy a széfkulcs előkerült, Sróf Lujza jobb belátásra tért, és nem meglépett egyszerűen a családi ezüsttel. Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk. De nem kiabálunk, mert nincs hangosbemondónk, mert igazából nem is arra a strandra akartunk menni – hogy győzködjük önmagunkat – és minden rendben van így. Ha mégsem, akkor jön majd a kínai rendőr, és intézkedik. Mi pedig maximum aggódunk Lujza áldozataiért, megállapítjuk, hogy milyen bölcsen tettük tavaly, hogy messziről elkerültük a magyar tengert. Amelyet – mondani szokták – minden magyar embernek legalább egyszer meg kell egyszer néznie. Ez egy időre most megtörtént, elég is volt.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 25-i adásában hangzott el.
