Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Nagy kutya – Józsa Márta jegyzete
23/06/2024 08:30
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek.
A Nagy Kutya, azaz a Canis Maioris ezidőtájt legfényesebb csillagkép a névadója a most tapasztalható jelenségnek, a Közép-Európában rendszerint május vége és augusztus vége között előforduló, több napon át (időnként több hétig) tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimum-hőmérsékletekkel járó, általában csapadékszegény időszaknak. Szóval a kánikulának.
Ebben a periódusban bárhol és bármikor felbukkanhat a nyár hevülete, egyfajta eufória, ki-ki érdeklődése, lehetőségei, vérmérséklete szerint kezeli. Van, aki ilyenkor begubózik otthon, maximum késő este mozdul ki, hogy kibírja a hőséget. Van, aki azon gondolkozik, hogy hogyan védje meg a betegeit a forró, légkondi nélküli, lepusztult kórházakban. Aki megteheti, az elutazik valahova, a legközelebbi a bányatóhoz, vagy a Balatonra, ahol gazdagítja minden ott elköltött forintjával a szállodáktól az utolsó lángososig a NER-t.
Meg van olyan is, aki felül a repülőre, teszem azt honvédségi luxusgépre, hogy elmenjen a meccsre, ahogy azt egy virtigli illiberális ország miniszterelnöke és honvédelmi minisztere tette a hírek és elemzések szerint.
De amúgy már tényleg ez is tökmindegy, utazás helyett mi, itthon maradottak elégedjünk meg azzal, hogy már az hűsítően hat, hogy legalább nincsenek itt egy kis ideig. Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek. Mármint olyannak, aki – ha bármilyennel is – de politikával akar foglalkozni. Mert nem hiányzik neki a küllők közé rendszerszinten seprűnyelet akasztó vétó-bajnok, ugyanis rontja a tárgyalási és építkezési esélyeit.
A korábban még oly vágyakozva emlegetett Meloni-Orbán kokettálásra gondolok persze, a frigy nem jött össze, és mint esemény utáni tabletta, akkora megkönnyebbülést okozott a hír, amelyre mindent rá lehet kenni: hogy a Fidesz be se lépne abba klubba, ahova a román AUR pártot is fölvették. Ez a Románok Egyesüléséért Szövetség. Hogy maradjak hű e forró korszak focihasonlatához: egy frakcióban szerepelni ezzel a párttal olyan lenne, mintha a Fradi meg az MTK egy csapatban fociznának. Na ugye. Meg is van a magyarázat.
Amelyre sok szükség eddig sem volt: aki nem tud együttműködni, az nem politikus. Még csak nem is focista. Mellesleg az egyébként még a valóban igen szélsőséges eszméket valló, anno az oltásellenességen felkapaszkodó román pártelnök, George Simion is azt írta ki a facebookra, hogy sziasztok, magyar barátok! Nem gyűlölünk, hanem együtt akarunk harcolni az európai bürokraták ellen. És amúgy tényleg, a Mi Hazánkhoz hasonlító, magyargyűlölőként is hírhedt román párt vezére korábban többször is hangsúlyozta, hogy ő valójában szereti a magyart, különösen, ha Orbán Viktornak hívják, csak akkor idegesíti népünk, ha az ő hazájában akár egy is előfordul belőlünk. De akkor nagyon, mert Románia a románoké.
Na mindegy, a kánikula az kánikula, bolond rendszer, de van benne beszéd. Hozzáteszem: egész évben mostanság a legrövidebbek az éjszakák. Egyre hosszabbak lesznek, másként állnak a csillagok, ahogy átgondolom, még az is meglehet, hogy nemsokára sötétség lesz délben.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. június 20-i adásában hangzott el.
