Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Nagy kutya – Józsa Márta jegyzete
23/06/2024 08:30
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek.
A Nagy Kutya, azaz a Canis Maioris ezidőtájt legfényesebb csillagkép a névadója a most tapasztalható jelenségnek, a Közép-Európában rendszerint május vége és augusztus vége között előforduló, több napon át (időnként több hétig) tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimum-hőmérsékletekkel járó, általában csapadékszegény időszaknak. Szóval a kánikulának.
Ebben a periódusban bárhol és bármikor felbukkanhat a nyár hevülete, egyfajta eufória, ki-ki érdeklődése, lehetőségei, vérmérséklete szerint kezeli. Van, aki ilyenkor begubózik otthon, maximum késő este mozdul ki, hogy kibírja a hőséget. Van, aki azon gondolkozik, hogy hogyan védje meg a betegeit a forró, légkondi nélküli, lepusztult kórházakban. Aki megteheti, az elutazik valahova, a legközelebbi a bányatóhoz, vagy a Balatonra, ahol gazdagítja minden ott elköltött forintjával a szállodáktól az utolsó lángososig a NER-t.
Meg van olyan is, aki felül a repülőre, teszem azt honvédségi luxusgépre, hogy elmenjen a meccsre, ahogy azt egy virtigli illiberális ország miniszterelnöke és honvédelmi minisztere tette a hírek és elemzések szerint.
De amúgy már tényleg ez is tökmindegy, utazás helyett mi, itthon maradottak elégedjünk meg azzal, hogy már az hűsítően hat, hogy legalább nincsenek itt egy kis ideig. Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek. Mármint olyannak, aki – ha bármilyennel is – de politikával akar foglalkozni. Mert nem hiányzik neki a küllők közé rendszerszinten seprűnyelet akasztó vétó-bajnok, ugyanis rontja a tárgyalási és építkezési esélyeit.
A korábban még oly vágyakozva emlegetett Meloni-Orbán kokettálásra gondolok persze, a frigy nem jött össze, és mint esemény utáni tabletta, akkora megkönnyebbülést okozott a hír, amelyre mindent rá lehet kenni: hogy a Fidesz be se lépne abba klubba, ahova a román AUR pártot is fölvették. Ez a Románok Egyesüléséért Szövetség. Hogy maradjak hű e forró korszak focihasonlatához: egy frakcióban szerepelni ezzel a párttal olyan lenne, mintha a Fradi meg az MTK egy csapatban fociznának. Na ugye. Meg is van a magyarázat.
Amelyre sok szükség eddig sem volt: aki nem tud együttműködni, az nem politikus. Még csak nem is focista. Mellesleg az egyébként még a valóban igen szélsőséges eszméket valló, anno az oltásellenességen felkapaszkodó román pártelnök, George Simion is azt írta ki a facebookra, hogy sziasztok, magyar barátok! Nem gyűlölünk, hanem együtt akarunk harcolni az európai bürokraták ellen. És amúgy tényleg, a Mi Hazánkhoz hasonlító, magyargyűlölőként is hírhedt román párt vezére korábban többször is hangsúlyozta, hogy ő valójában szereti a magyart, különösen, ha Orbán Viktornak hívják, csak akkor idegesíti népünk, ha az ő hazájában akár egy is előfordul belőlünk. De akkor nagyon, mert Románia a románoké.
Na mindegy, a kánikula az kánikula, bolond rendszer, de van benne beszéd. Hozzáteszem: egész évben mostanság a legrövidebbek az éjszakák. Egyre hosszabbak lesznek, másként állnak a csillagok, ahogy átgondolom, még az is meglehet, hogy nemsokára sötétség lesz délben.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. június 20-i adásában hangzott el.
