Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Hajtány – Józsa Márta jegyzete
24/03/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Réges-régen volt napközis nevelő koromban kellett megismerkednem azzal a nem várt helyzettel, hogy november hetedikén szovjet filmet kellett kötelezően megnézniük az iskolásoknak.
Magam, aki másfajta kötelezőkön nőtten fel, kíváncsian vittem el a nebulókat a partizánfimre. Melyből egyetlen jelenetre emlékszem. Midőn a hős partizánlány egy kézi hajtású vasúti hajtánnyal megelőzi a gőzmozdonyt. Úgy, hogy kézigránátokat dob át fölötte azok a mozdony előtt felrobbannak, a jármű darabokra hullik, és a lány a hajtánnyal átsuhan az izzó vasdarabok és mozdonymaradványok között. Ő is győzött, gondolom az ügy is, és azt is régóta tudjuk, hogy a filmművészet régóta a propaganda legjobb szolgálólánya. Ez olyan gyönyörű volt – mondta egy lelkes harmadikos kislány – hogy még az E.T.-nél is jobban tetszett nekem, örültem, hogy véletlenül sikerült örömet okoznom neki. Azt hiszem az első szovjet film volt amit láttam életemben, abban az országban, amelyből akkoriban menekültem másfajta árnyalata volt a propagandának. Akkor még.
Most meg az a nagy helyzet, hogy az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Felháborodott szülők hívták a nagyon kevés megmaradt erdélyi független lapok egyikét, a Transtelexet, mondván, hogy elszoktak már a „kötelező” szótól. Azonban kiderült az is, hogy jóllehet, valóban fizetni kell a mozizásért olyan településeken is, hol egyáltalán nincs is mozi, bizonyára levetítik ott az ablakra feszített vászonra. De nem járnak ezért rosszul az ottani nebulók az importált propagandára szentelt kötelező két órával: kapnak egy tízes osztályzatot ajándékba magyarból, ott ugyanis ez a legmagasabb érdemjegy.
Hurrá, remélem ezt az onnan nézve anyaországnak nevezett NER-birodalomban is bevezetik, ha én szervezném úgy intézném, hogy csak az kaphasson ötöst, aki pozitívan értékeli a filmet, elnézve a reakciókat ez rá is férne. És igazán csak kötözködés az is, hogy akadt iskola, ahol reggel hétkor kezdték a napot, hogy beleférjen a mozizás is, meg az aznapra ütemezett, kötelező kompetenciafelmérés.
Amiatt azonban megnyugodhatnak a diákok: aligha fogják őket mostanság operába kényszeríteni, már csak azért sem, mert ott legalább tanulhatnának valamit. Mondjuk azt, hogy a ház dolgozói szerint mégsem a büfé visz mindent, és sokan sztrájkba léptek. A minap például a díszletmunkások, akik helyett az igazgató az irodai dolgozókat akarta beállítani díszletet pakolni. Pedig amúgy szűlátókörűség, hogy éppen ezt megnézni nem kötelezik a diákokat. Mert megérthetnék, hogy manapság a magyarságteljesítmény egyik csúcsa, ha sztrájk miatt még a Hunyadi Lászlót is a Don Giovanni díszletei előtt játszották a művészek. Ki tudja, még az is kiderülhetne, hogy Mozart magyar volt.
Nyomatékul a szünetben elszopogatnának, kizárólag a tánckar fenntartási költségeire való tekintettel – egy Mozart-golyót.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen március 21-i adásában hangzott el.
